Lekció: János 8, 12-20
Textus: Máté 5, 14-16
„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban.”
Kedves Testvéreim!
A mai istentiszteleten egy krisztusi felszólítás értelmezésével foglalkozunk, melyet a hegyi beszédben fogalmazott meg. Ezen felszólítását úgy lehetne egyszerűen megfogalmazni: Világíts! Ragyogj! Természetesen Jézus Krisztus követői nem egy áramszolgáltatónak dolgoznak és nem a mesterséges fények egyre nagyobb terjesztésére tették fel az életüket. Tehát Jézus nem arra szólít fel, hogy egyre kiterjedtebb világítással növeljük az áramszámlákat. Nem. Ennél sokkal nagyobb feladatot bízott ránk! Azt kéri tőlünk, hogy lelki, spirituális értelemben világítsunk, ragyogjunk! Ez a követőinek feladata, hogy világítsanak, ragyogjanak, megmutatkozzanak, leplezzenek le, mutassanak utat a sötét világban.
Miért van szükség arra, hogy a keresztyének lelki értelemben világítsanak? Meg kell állapítanunk, hogy nehéz időket élünk. Az emberekben és a világban uralkodó sötétség egyre inkább nyilvánvaló, egyre mellbevágóbb. Már olyannyira elhatalmasodott a sötétség kívül és belül, hogy szinte tapintani lehet. Biztos a testvérek is megtapasztalták már azt a sötétséget, amikor tényleges nem lehetett látni semmit. Na valami ilyesmit tapasztalhatunk egy kiterjedtebb módon a világunkban, az emberekben. Megtépázott bennünket egy világjárvány és a krízisben is láthattuk, hogy az emberek mennyire nem összetartók, hanem még a nyomorúságot is a saját céljaik megvalósítására használták fel. A járvány borzalmai után pedig a háború és az egyre fokozódó világpolitikai káosz és ellentét terheit érezzük vállainkra nehezedni. Ezen túl tapasztaljuk a mindennapokban, magunkban is, hogy az emberek mennyire szeretetlenek, önzők, rosszindulatúak, hogy mennyire kegyetlenek egymáshoz, hogy mennyire nem foglalkoznak egymással. Szörnyű dolog ezeket megtapasztalni.
Valóban utolsó időket élünk, ahogyan azt Pál apostol is megfogalmazta Timóteusnak: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent.” (2 Timótheus 3, 1-4)
Viszont az az igazság, hogy ez nem csupán szörnyűség, hanem lehetőség, hiszen igazán a sötétségben lehet és kell világítani! A világosság a sötétségben fénylik! Nem kell félnünk a sötétségtől, tekintsük azt lehetőségnek!
Egy lelkipásztorral beszélgettem egy legáció alkalmával, aki nagyon sötét területen szolgált lelki értelemben. Ő is arra jutott, hogy a világosságot Isten a sötétségbe küldte, ott kell világítani. A mai igében is látjuk, hogy az ördög mennyire sötétté tette a gadarai megszállott életét és a krisztus világossága éppen ebben a nagyon elhatalmasodott sötétségben tudott világítani. Nagy ébredések, változások a sötétségben tudnak megtörténni.
Sötétséget tapasztalsz magadban? Sötétséget tapasztalsz a világban? Sötétséget tapasztalsz a közvetlen környezetedben? Ne keseregj rajta, hanem tekintsd lehetőségnek! Nem szörnyűség ez, hanem az Isten kezében lehetőség!
Jézus ezért szólít fel, hogy a keresztyén embernek ragyognia, világítania kell! Magyar nyelvünkben is őrizzük ezt a jelenséget, mert mondjuk valakiről, hogy ragyogó ember. Milyen egy ragyogó ember? A világban általában a ragyogás a külső dolgoknak a függvénye. Ragyogsz, ha szépek a fogaid... Ragyogsz, ha szép a hajad... Ragyogsz, ha gyönyörű a bőröd... Ragyogsz, ha különleges ruhákban, különleges ékszerekben pompázol... Jézus Krisztus nem külső, hanem belső ragyogásra szólít fel!
Nem tudom tapasztaltuk-e magunkon vagy másokon, de a másoknak való önzetlen segítés ragyogóvá teszi az embert; amikor segítünk valakinek vagy valakiknek semmit sem várva érte cserébe. Így lett egy asszony sugárzó tekintetű a hosszú, árva gyermekek közötti szolgálatot követően.
Jézus azt mondja, hogy legyünk fénnyé, világossággá ebben a sötét világban. Az eredeti szó a fósz, fótos görög szó, amely szóból a fotó szavunk is ered. Ezt tovább gondolhatjuk és a bibliai alapigazsággal teljes mértékben egybecseng, hogy Jézus Krisztus fotóiként kell megjelennünk ebben a világban, vagyis az ő követségében lehetünk a világ világossága.
Jézus Krisztus a világ világossága, mi pedig tovább tudjuk adni azt a fényt, amelyet Tőle kapunk. Kérdés az, hogy milyen fotói vagyunk Jézus Krisztusnak? Kirajzolódik az életünkön, a viselkedésünkön Krisztus alakja? Vajon a fényképelőhívás melyik fázisában vagyunk?
Bizonyára sokan emlékeznek a Polaroid fényképezőgépre, amely egy olyan készülék volt, amely azonnal elkészítette a képeket. Ennek a típusú fényképezőgépnek egy kis reneszánszát is éljük, lehet ma is vásárolni. Ha ezzel a fényképezőgéppel készítünk fotót, akkor rögtön kiadja a képet, amelyet rázni kell egy kicsit ahhoz, hogy látható legyen az éppen rögzített momentum. Ha a keresztyén életünk egy ilyen fotó Jézus Krisztusról, akkor vajon meddig kell bennünket rázni, hogy végre kirajzolódjon az életünkön Krisztus? Tudsz Jézus Krisztus fotója lenni ebben a sötét világban? Tudsz az Ő fénye lenni abban a sötétségben, amely körülvesz bennünket?
A hívő ember ragyogásának megvan a bibliai titka, amelyet több igén keresztül is láthatunk.
Elsőként érdemes felidézni azt a történetet, amikor Mózes fenn van az Úrral a hegyen és lejövetelekor, tudtán kívül sugárzik az arca. „Azután lejött Mózes a Sínai-hegyről; a bizonyság két táblája Mózes kezében volt, amikor lejött a hegyről. Azt azonban nem tudta Mózes, hogy arcbőre sugárzóvá vált, amikor Istennel beszélt.” (2 Mózes 34, 29)
Mert amikor az ember Istennel beszél, amikor az ember Isten jelenlétének sugárzó erőterébe kerül, akkor tudtán kívül ő maga is elkezd sugározni, ragyogni, világítani! Ezért is szerepel az ároni áldás középpontjában az, hogy az Úr fordítsa és ragyogtassa arcát az emberre, mert egy ember életében az a legnagyobb áldás, ha az Úr felé fordítja az arcát és sugárzik az Ő dicsősége.
Számunkra az Isten dicsősége többé már nem a törvény és annak betűje, hanem Isten dicsőségének csodálatos kisugárzása, Jézus Krisztus, a világ világossága! Ezért írja Pál a korintusi levélben Mózes arcának sugárzásával kapcsolatban, hogy a Krisztusban újjászületettek még inkább ragyognak a Lélek által.
„Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata?” (2 Korintus 3, 7-8)
Jézus Krisztus az Isten dicsőségének kisugárzása! „Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.” (Zsidók 1, 3)
A keresztyén ember Krisztustól kapja a fényét. Ez olyan viszony, mint a Nap és a Hold viszonya. A Holdnak önmagában nincs fénye, mégis látjuk azt, hisz a Nap fényét sugározza a Földre. A keresztyén ember is elveszti a fényét, ha Krisztus fénye nem ragyog rá. Úgy, ahogyan a természetben van nap- és holdfogyatkozás, úgy sajnos a keresztyén, hívő emberek életében is van.
Holdfogyatkozás akkor történik, amikor a Föld eltakarja a Napot a Holdtól. Sokszor a hívő emberek életében is vannak olyan dolgok, amelyek eltakarják Krisztus fényét az életükben. Sajnos sokszor van holdfogyatkozás az életünkben, amikor valami eltakarja az életünkben Jézust és megszűnünk ragyogni. Félelmek, függőségek, aggodalmaskodás, földi dolgok, kívánságok!
A Sátán célja az, hogy csapdába ejtsen minden keresztyént; az a célja, hogy kioltsa a fényünket, hogy ne világítsunk!
Sajnos előfordul ebben a lelki relációban a napfogyatkozás is, amikor ugye a Hold takarja el a Nap fényét a Föld elől. Sokszor elő tud ez is fordulni, hogy a Krisztus fényét élvező keresztyén ember eltakarja Krisztust az emberek elől, a világtól. Amikor szeretetlenek vagyunk, amikor beleragadunk merev meggyőződésekbe és megfeledkezünk a küldetésünkről, akkor éppen nem továbbadjuk, hanem eltakarjuk a fényt az emberek elől és nemhogy világítunk, hanem éppen a sötétséget növeljük.
Vegyük komolyan Krisztus felszólítását, hogy világítsunk! Nem azért gyúlt fény az életedben, hogy elrejtsd, hogy titkold! Nem azért gyúlt fény az életedben, hogy eltakard mások elől, hanem azért, hogy Isten világossága legyél mások számára!
Van krisztusi fény az életedben? Ez a keresztyén ember küldetése ebben a sötét világban! Világíts! Ragyogj! Ámen.
