Lekció: Márk 8, 34-38
Textus: Lukács 9, 57-62
„Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: Követlek, akárhova mégy. Jézus azonban így felelt: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. Egy másikhoz pedig így szólt: Kövess engem! De ő ezt kérte: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat! Jézus így válaszolt neki: Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát! Egy másik is ezt mondta: Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől! Jézus pedig így felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Imádság: Örökkévaló Isten! Magasztalunk Téged véghetetlen jóságodért, amellyel az ember számára szabadítást készítettél, és amelynek mi is részesei lehetünk az Úr Jézus Krisztus vére által a gyülekezetben. Hálát adunk, Urunk, hogy Te hű maradtál ígéretedhez és mind a mai napig építed, gyarapítod egyházadat. Hálás szívű családok, szülők és keresztszülők keresnek Téged, akik akaratodat betöltve, gyermekeiket neved félelmében nevelhették. Hirdettesd most is kegyelmed evangéliumát és tedd késszé gyermekeid szívét, hogy befogadhassák azt és jó gyümölcsöket teremjenek. Fogadd el hálánkat, add Szentlelkedet, hogy megerősödjünk az Úr Jézus Krisztussal való örök szövetségben, az anyaszentegyház közösségében, a Te szent neved dicsőségére. Ámen.
Kedves Testvérek!
Gyülekezetünk életében nagyon fontos esemény a konfirmáció. A konfirmáció szó megerősítést jelent. Fogadalomtételetekkel elkötelezitek magatokat, kedves fiatalok, Jézus Krisztus követésére. Fontos a követés kérdésében tisztán látnotok nektek és a gyülekezetnek. Mondhatjuk, hogy gyülekezetünkben már hagyomány az, hogy a konfirmációs istentiszteleten újra megerősödünk a Krisztus-követés fontosságában egy-egy idevágó szakasz felelevenítésével. Az elmúlt évben a követést abban a tekintetben vizsgáltuk, amelyet Márk evangélista tár elénk: önmegtagadás, keresztfelvétel, követés.
Ahogy hallottuk, Lukács evangéliuma szintén beszél a követésről. Itt sem kapunk enyhébb képet a követés fogalmáról. Három személyről van szó, akiknek a követés-esete jól bemutatja azt, hogy egy Jézus követésére meghozott döntés milyen pontokon tud megállni. Ebben a három potenciális követőben az a közös, hogy mindhárman meghallották Jézus felszólítását, hogy kövessék őt, de sajnos mindhárman csak jó ötletnek tartották Jézus követését, nem voltak képesek bizonyos dolgokat feladni érte. Nem tudták 100 százalékosan Krisztusra bízni magukat. Lelkesedtek, de nem kötelezték el magukat.
Ma valahogyan olyan társadalom kezd körülöttünk kialakulni, hogy az emberek nehezen tudnak elköteleződni egymás mellett, egy ügy mellett, egy közösség mellett. Apró változások is azt idézik elő, hogy az emberek feladják a párkapcsolatukat, házasságukat, munkahelyüket, gyülekezetüket, hitüket, szolgálatukat. Miért? Mert könnyű lelkesedni, de nagyon nehéz elköteleződni. Jézus Krisztusnak lelkes követőkre van szüksége, nem pedig rajongó, lelkesedő szimpatizánsokra. A következő személyek nagyon jól szemléltetik, hogyan tud megakadni a követésre való elköteleződés folyamata.
- Az első követő nagyon lelkes. Nem csupán azt mondja Jézusnak, hogy követi, hanem megfejeli azzal: követlek, akárhová mégy!
Nagyon érdekes Jézus reakciója. Nem veregeti meg a vállát és mondja, hogy nagyon elszánt vagy és határozott. Jézus nem akarja álomvilágba ringatni ezt a lelkes hallgatóját, hanem őszinte hozzá. Mert Jézus Krisztus nem csak azt hallja, nem csak azt nézi, ami a szeme előtt van, hanem azt is, ami a szívben van.
Ha le akarnánk fordítani érthető módon ezt a párbeszédet, akkor ez a lelkes rajongó azt gondolta, hogy járnak majd az Úrral városról városra, a tömeg egy csomó pénzt fog összeadni Jézus szolgáltatásaiért cserébe, ők meg a segítőiként a „Hilton Hotel”-ben szállnak majd meg esténként. Jézus nagyon egyszerűen felel: Figyelj, drága gyermekem, én hajléktalan vagyok. Rossz ajtón kopogtatsz, ha híresség mellett akarsz részesedni a javakból. Én olykor nagyon betegek között vagyok, olykor Gadarában gyógyítok megszállott őrülteket, a végén pedig majd keresztre feszítenek. Ez nem egy nagy perspektíva, hűtsd le magad, aztán gondold át a „bárhová” szót, amelyet az imént mondtál.
Igen, az első párbeszéd arról beszél, hogy Jézust valóban bárhová követni kell. A vele való kapcsolatunkban ő nem csupán egy tanácsadó, aki elmondja az életed folyásának legkézenfekvőbb opcióit. Ő nem egy spirituális önismereti utakra vezető mester, ő többet akar: Jézus az életed Ura akar lenni, nem pedig egy tanácsadód. Annak az embernek, akinek Krisztus Úr az élete felett, az valóban bárhová követi őt.
Egy keresztyén családban nevelkedett hölgyről fogok most beszélni, akit Rachelle Starr-nak hívnak. Egy nagyon kimért, modoros hölgyről van szó, aki Jézus követőjeként soha életében nem volt kapcsolatban bűnös, szennyes dolgokkal, amelyek a világban folynak. Keresztyén életében eljött az a pillanat, amikor Isten a sztriptíz bárokban „dolgozó” nők felé irányította figyelmét, és arra hívta, hogy szolgáljon feléjük az evangéliummal. Rachelle nehezen barátkozott meg a gondolattal, nem tudta sokáig elfogadni, hogy Jézust még ilyen helyekre is követni kell. Végül engedelmes volt és megalapította néhány munkatársával a Scarlet Hope nevű szolgálatot, amely romlott életű nők között munkálkodik.
Ézsaiás is ezt a színt használja a bűnökre, amelyeket csupán Isten tud orvosolni: „Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.” (Ézsaiás 1, 18)
Így történik ebben a misszióban is, hiszen azzal, hogy ebédeket, fodrászatot biztosítanak ezeknek a hölgyeknek nem csupán testi szükségleteiket, hanem lelki éhségüket is igyekeznek megtölteni. Rachelle megtapasztalta, milyen Jézust bárhová követni.
Mert testvérek a skarlátpiros, a bíborvörös azt jelzi, hogy az a seb nagyon fájdalmas, nagyon be van gyulladva, de Krisztusnál van megoldás, van gyógyulás. Ilyen gyógyulást tapasztalhatunk meg kegyelme által, ilyen szolgálatot lehet elvégezni, ha követjük őt valóban bárhová, nem csupán oda, ahová mi gondoljuk.
- A második lesz-követő egy halogató típusú ember. Első olvasásra azt gondolnánk, hogy milyen kegyetlen ez a Jézus, hisz nem engedi meg egy embernek, hogy eltemesse halottját, aki nem csupán egy rokon, hanem egy családtag.
Ugyanez történt az egyszeri arab fiatalemberrel, aki kapott egy ösztöndíj lehetőséget arra, hogy tanulhasson. Válaszában megírta az ösztöndíjat biztosító szervezetnek, hogy csak akkor vállalja el a tanulást, ha már eltemette édesapját. Levele megírása idejében édesapja alig múlt negyven éves és teljesen jól volt.
Jézus korában is, ebben a történetben nagy valószínűséggel ez a követő erről beszél. Jézus, követlek, de majd akkor, ha egy kicsit öregebb leszek. Most még fiatal vagyok, még előttem az élet, még nem akarok ilyen őrültséget csinálni, hogy az egész életemet elkötelezzem neked. Majd talán holnap követni foglak.
Jézust nem lehet holnap követni, Jézust csak ma lehet követni! Kövesd a Jézust, kövesd még ma… - hangzik az egyik jól ismert ének.
A zsidókhoz írt levél írója is int, hogy „ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket!” Zsidók 3, 15
Jézust követni ma és most kell, nem lehet holnap. Követésének ez a második legfontosabb jelzője, amelyet a mai napon tárgyalunk. Ezt nem tudta megtenni ez az ember. Úgy szerette volna Jézust követni, hogy közben semmit sem változtat az életén, talán majd egyszer...
Rengeteg kifogást tudunk alkotni, sokféle módon tudjuk magunkat kimenteni. Lelkipásztorként már jó pár beszélgetést megéltem, amelyben a szülők mentik a gyermekeiket, hogy miért nem járnak az ifire. Sok embert hallottam, aki menti magát, hogy miért nem tudja épp most követni Jézust, de talán holnap majd igen.
A holnap földjén sok minden el tud romlani az ember életében, és sok minden el tud veszni. Így történt ez Scottal is, aki középiskolás korában nagyon érezte Isten hívását a gyülekezetben, ahová járt. Minden ige és ének neki szólt, az Úr állandóan szólította. Scott mondta: Megteszem, követni foglak, csak először hadd végezzem el a középiskolát. A középiskola elvégzése után egyetemre került, ahol Isten újból szólította: Uram, megteszem, csak hadd végezzem el az egyetemet. Miután megkapta a diplomáját, Jézus ismét szólította, de Scott így imádkozott: Most még nem, előbb hadd találjak munkát. Miután talált egy állást az volt a következő kifogása, hogy hadd nősüljön meg, aztán egy kicsit lassabb életet fog élni és elkezdi igazán követni az Urat.
Ez így ment 25 éven keresztül, de végül csak Krisztus elkötelezett követője lett. Gyakran vannak ilyen történetek, amikor emberek állandóan a jövőben követik Jézust, nem pedig a jelenben. Nagyon örülök, hogy Scott végül követte Jézust, de Ő elmondaná, ha itt lenne, hogy sokat veszített a holnap földjén az alatt a 25 év alatt. A felesége elhagyta őt és elvitte a gyerekeket, minden második hétvégén láthatja őket, ez pedig elegendő időt hagy számára, hogy eljárjon az anonim alkoholisták találkozóira kialakult függősége miatt.
A holnap földjén terem a házasságtörés, a válás, a szenvedélybetegség, az adósság. Nem kell várni, nem érdemes várni. Ha valakit Jézus követésre szólít, azonnal menni kell, mert nem biztos, hogy lesz holnap! Ha pedig lesz, akkor azért drága árat kell fizetni.
Kedves Testvérem, meddig halogatod még, hogy elkötelezd magad Jézusnak? Meddig mondogatod magadnak és az Úrnak: most még nem, majd egyszer? Meddig akarod még vesztegetni az idődet? Meddig akarod még hitegetni Uradat? Lesz vajon holnap? Jézus krisztusnak nem a jövőben van szüksége elkötelezett követőkre, hanem ma. És milyen csodálatos, amikor valaki fiatal korában tudja követni az Urat! Mert aki fiatalon, gyermekként megtér, az egy teljes élet! Aki halogat, az életének éveit odaadja az enyészetnek, hisz, ami az életünkben nem az Úrnak történik, az olyan múlandó.
- A harmadik személy számára ismét van valami, ami fontosabb. Először el akar búcsúzni a háza népétől. Nem a búcsúzással van a baj, hanem a fontossági sorrenddel. Jézus követésének a harmadik fontos jellemzője a mai istentiszteleten, hogy őt csupán teljes szívvel, elkötelezetten lehet követni. Nem hagyhatsz meg magadnak mást, ami fontosabb, mint Krisztus vagy esetleg ugyanolyan fontos.
Jézus nem rangsort kér az életedben, hanem azt, hogy mindig, mindenben ő legyen a mindened.
A templomos lovagok keresztségénél volt szokás az, hogy bemerítkezésük alkalmával bemerítkeztek, de a kardjukat felemelve kint hagyták, mert úgy gondolták, hogy azt nem lehet Krisztus teljes uralma alá helyezni.
Elképzelem, hogyan zajlana ez most közöttünk. Valaki talán a pénztárcáját tartaná fel, valaki a kocsi kulcsát vagy a lakáskulcsát. Valaki a titkos kis szenvedélyét, amelyet még magának sem mer bevallani.
Krisztus követése teljes elkötelezettséget kíván, nem lehet őt fél szívvel vagy félig elkötelezetten követni. Nem lehet őt számításból, válogatott módon követni. Nem lehet őt holnap követni. Nem lehet őt megosztott szívvel követni. Kövesd Őt még ma teljes szívvel, akárhová vezet! Ámen.
