Lekció: ApCsel 2, 1-13. 37-41
Textus: Róma 10, 13
„mert, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.”
Kedves Testvérek! Pünkösdöt Ünneplő Szeretett Gyülekezet!
Napjainkban a pünkösddel kapcsolatban talán az a kérdés vetődik fel először sokakban, hogy mi az egyáltalán, mit ünneplünk ekkor. Jelen van és lehet, hogy bennünket is foglalkoztat egy másik kérdés ezen kívül: Ma, a 21. században történnek-e olyan események, mint az első pünkösdkor? Lehet olyan ma is, mint akkor, hogy a Szentléleknek a szele elkezdett fújni, emberek megtértek, megkeresztelkedtek és megalakult egy áldott, örömteli közösség, az első keresztény gyülekezet?
Mintha talán azt tapasztalnánk, ebben a korban, hogy folyamatosan ürülnek ki a templomok, és fáradt emberek üldögélnek ott. És igazán lehet, hogy nem is tudják, hogy miért, mert már az életükben megszokássá vált mindez.
Kedves Testvérek!
Ma is történnének pünkösdi események, hiszen a feltételek változatlanul adottak. Az Isten, Jézus Krisztus és a Szentlélek „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsidók 13, 8), de mi sokszor elszoktuk ezt felejteni. És néha belerévedezünk a pünkösdi vagy más igékbe, hogy „De jó, hogy akkor ez így volt, de ma már sajnos nem működik”. Működik, testvérek, ma is! Egyfelől azért, mert változatlanul mindannyian rászorulunk arra, hogy Isten Szentlelke újjászüljön, újjáteremtsen bennünket, ugyanis a bűn annyira megrontott minket, hogy nem javítgatásra van szükség, hanem új teremtésre. S változatlanul hatalmasan munkálkodik a teremtő Szentlélek.
Ma is hangzik a Jézus keresztjéről szóló igehirdetés. Péter sem beszélt másról Jeruzsálemben az első pünkösdkor és ma is lehet az Úr Jézus Krisztushoz jönni, Hozzá kapcsolódni, Benne hinni. Ma is kérdezik sokan: Mit cselekedjünk, hogy megváltozzon az életünket? És a Szentlélek ma is hatalmasan újjá tudja formálni az életünket. Hadd álljon előttünk a mai vasárnap néhány erről a csodáról szóló bizonyságtétel!
A 19. században, egy 15 éves fiút egy hóvihar valósággal bekergetett egy templomba, ahol éppen istentisztelet volt, de a vihar miatt nem érkezett meg az igehirdető. Némi várakozás után valaki felállt a padokból, felolvasott a Bibliából egy részletet, és egyszerű szavakkal elkezdte hirdetni Isten igéjét. Közben feltűnt számára egy ismeretlen fiatalember, aki a karzaton ülve figyelt. És egészen személyesen megszólítva őt rámutatott, majd ezt mondta:
- Fiatalember ott, szomorú arccal! Nézzen fel Jézusra!
És még háromszor elmondta ezt a felszólítást, amit a fiú komolyan is vett. Addig is sok mindent hallott már Jézusról, de nem volt még Vele, személyes, élő kapcsolata. Azon az estén nemcsak, hogy felnézett Jézusra, hanem szó szerint azt csinálta, amit olvastunk a Római levélben: „aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül”. A fiú utólag leírta, hogy egészen a szíve mélyéből jött fel ez a Jézus felé irányuló kérés, akiről volt ismerete, de akit igazán nem ismert még. A békétlen szívébe békesség költözött. Egészen megváltozott az élete, erről az édesanyja beszélt később. Charles Haddon Spurgeonnek hívták a fiút.
És tudjuk testvérek, hogy sokakat vezetett ő később az Úr Jézushoz életében elmondott, és később könyvekben kiadott prédikációi által.
Egy gyülekezetben a fáradt, elcsüggedt lelkipásztor annyira kiüresedett, hogy nem tudott, de már nem is nagyon akart igehirdetéseket írni, de hogy ellássa a szolgálatát, vasárnaponként a szószékről Spurgeon prédikációkat olvasott fel: megtért ő is, és a gyülekezeti tagok közül többen.
Fúj a szél! Ma is fúj a szél, hiszen ma is vannak, akiknek az életét Isten az ő kegyelméből az addigi irányból, maga felé indítja el, vagy megállítja az addigi rohanásban. Krisztus által, amint egykor Pál apostolnak, lehull a szemükről a hályog, és elvezeti őket az Úr igaz önismeretre. Felragyog előttük a kegyelem és megváltozik az életük.
Egy szilveszter délután, valamelyik budapesti templom körüli téren kóborolt egy fiatalember, akinek tele volt a szíve keserűséggel és csalódottsággal. Azon gondolkozott, hogy nem érdemes tovább így élni. Aztán feltűnt neki, hogy nyitva van a templom, ahonnan fény szűrődött ki.
- Mi van ott? Mi történik ott! – kérdezte magától.
Akkor kezdődött az óévzáró istentisztelet. Bement és két oszlop között elbújva hallgatta az igehirdetést, amit úgy érzett, hogy elejétől a végéig neki szólt. Ezután még hallgatta az Igét többször, és egyszer az Ige „szíven találta” őt, ahogyan a pünkösdi történetben olvastuk a hallgatóság egy részéről. Azóta – bár sok problémája van – boldog és elégedett emberként él Jézus tanítványaként.
Egy asszonynak egyszer meghalt a férje, amit évek múltán sem tudott feldolgozni, mert az önsajnálat, a veszteség és a vígasztalhatatlanság érzései hatalmasodtak el rajta. Egy pünkösdi istentiszteleten a Szentlélekről, mint vigasztalóról és pártfogóról szólt a lelkipásztor. Kiemelte, hogy a Szentlélek bátorít, bíztat bennünket és különösen azok mellé áll oda vigasztalásával, akik úgy érzik, hogy nincs pártfogójuk. Az asszony utólag elmondta, hogy amíg hallgatta ezeket a szavakat, meggyógyult a szíve, aminek sok tanúja lett, mert a gyülekezetben a vigasztalás szolgálatát ő kezdte végezni.
Elmondta egy fiatalember, hogy miként került az alkohol, majd a kábítószer rabságába, ahonnan sokszor ki akart szabadulni, de egyedül nem sikerült neki. Egyszer egy ismerőse elhívta egy olyan református közösségben, ahol ilyen függőségekkel küzdő fiatalokkal foglalkoztak. Elsőként az lepte meg őt, hogy itt szeretik és ember számba veszik. A második, amin elcsodálkozott, hogy Isten őt elfogadja és előbb szerette őt, minthogy azt bármivel kiérdemelhette volna. Ezekután egyszer ő is segítségül hívta az Úr nevét és átélte, hogy milyen a szabadulás, hogy nemcsak a kényszertől, a rabságtól szabadít meg az Úr, hanem még a kívánságtól is meg tud szabadítani.
Kedves Testvérek!
Amikor felragyog az Isten szeretetének világossága Jézus keresztjének a tövében, ott napvilágra kerül a bennem levő sötétség. És ahol felragyog az Isten irgalmasságának a fénye, ott átjárhat engem az öröm, hogy éppen én vagyok az, aki a sötétségből átléphet az Ő világosságába.
Két fiatal lelkipásztor egy idősebb lelkipásztornál találkozott egymással először beosztottként. Az idősebb az életével és a szavaival is Jézus örömhíréről prédikált nekik. Bizonyságot tett arról, hogy lehet minőségileg másként élni, de nem igazán foglalkoztak vele. A két fiatal elkerült tőle saját gyülekezetekbe, önálló szolgálatot végezni. Valamivel később az idős lelkipásztor találkozott egyikükkel, aki „hívő módon” beszélt, aztán kiderült, hogy ez nem megtévesztés, hanem úgy is él. Mert egy éjszaka rászakadtak a bűnei és egész hajnalban imádkozott, leborult Jézus elé sírva és átadta Neki az életét.
A másik egyszer felhívta telefonon a nyugdíjas lelkipásztort, mert már nem bírta a színészkedést: kifelé mutatni egyfajta krisztusi életet, de amikor bezárta a parókia ajtaját, akkor bekapcsolt a „sötét életmód”. Isten kegyelméből az ő életébe is belefújt a pünkösdi szél, a Szentlélek.
A két fiatal lelkipásztor szolgálata nyomán többen elindultak már Krisztus követésére.
Nem fúj a szél, testvérek?
Mi azt gondoljuk, hogy nagy vállalkozásokról kell beszélni, és nagy dolgokat kell tenni, de ez nem így van. Csak oda kellene figyelni a Lélek szavára, hogy mit akar mondani nekem konkrétan az Isten. Mert mondhatnak nekem bármilyen, hatalmas erejű, evangelizációs igehirdetést, ha engem nem érdekel, ha nem figyelek oda, akkor nem fog az életem megváltozni.
Még egy példát hadd mondjak el arra, hogy milyen módon tud valakit megszólítani a Szentlélek. A menetrendszerinti autóbusz járat vár az indulásra. A buszsofőr észrevesz a visszapillantó tükörben egy asszonyt valamilyen Istennel kapcsolatos könyvvel a kezében. Látva címet olyan kérdések merültek fel benne, mint hogy „Isten tényleg létezik?”; „És, ha létezik, mi közöm van hozzá?”. Egyre inkább foglalkoztatták ezek a gondolatok és elment egy gyülekezetbe, hogy halljon Istenről és ott nemsokára odaadta az életét az Úrnak.
Mert aki az Úr Jézussal már itt a Földön összeköti az életét, aki figyel Rá, annak Ő adja a Szentlelkét és így belép a mennyországba. Elkezdődik egy más élet, az üdvösséges élet.
Bátorítani szeretnék most mindenkit, pünkösd ünnepén, hogy hívjuk segítségül az Úr nevét! Hívtad már segítségül Őt? Nem azért, hogy megadjon ezt vagy azt, hanem úgy őszintén megálltál már előtte azzal a vággyal, hogy „Segíts rajtam Uram, gyógyítsd meg a szívemet, mert nagy bajban vagyok, a bűn rabságában, a Sátán fogságában vagyok”. Kérted így a Szentlelket, egyszer is az életedben?
Kedves Testvérek!
Azért küldte el a Szentlelket nekünk Jézus az első pünkösdkor, hogy velünk lehessen, hogy eljöhessen hozzánk azután is, hogy a mennybe ment. Azért küldte, hogy amikor valaki szólítja Őt, akkor ott lehessen és aztán újra és újra vele lehessen!
Az Isten kegyelme őriz bennünket, de van még egy dolog: be lehet hívni Őt az életembe! Lehet Vele élnem, lehet egészen megvigasztalódnom, lehet egészen felemelkednem, mert Ő ma is valósággal, világosan itt van! Másként tölthetem el azt a néhány évtizedet, ami adatott itt a Földön.
Hívd segítségül az Urat, testvérem!
Sokakkal beszéltem már, akik elmondták, hogy még éppen tartják magukat és nem csúsztak le teljesen a lejtőn. Még a család ott áll mellettük, még elszomorkodnak egymás mellett a házastársával, néha van egy-egy örömteli pillanat, de nem igazán boldog az életük. Vannak, akik a szerencsejátékban, az italban, vagy valami másban találják meg az életük értelmét.
Olyan sokan elmondták nekem azt a keserű mondatot: Nekem már csak ennyi van! Milyen szomorú, hogy miközben van családja, felesége és gyermekei, valaki így érez. Nem csak ennyid van, nem csak ennyid lehet, csak figyelj végre a Lélek szavára! Mert az Isten Lelke, ha beköltözik hozzád, meggazdagít és egész másként telik az életed a Földön és az örökkévalóságban is: nem Jézus nélkül, hanem Vele együtt töltheted minkettőt.
Én nem tudom elmagyarázni, hogy a Szentlélek egy-egy emberben, hogyan dolgozik, de azt biztosan tudom és látom, hogy munkálkodik!
Ma is jön, ma is szeret, ma is átölel, ma is meg akarja változtatni az életedet. Nem csak meg megjobbítgatni szeretne, hanem gyökeresen átformálni, hogy mindig Jézussal haladj az Ő útján! Hívd be az életedbe! Így lehet számodra pünkösd ez a nap! Ámen.