Lekció: ApCsel 2, 42-47
Textus: Zsoltárok 26, 12
„Lábam biztos talajon áll, áldom az Urat a gyülekezetben.”
Imádság: Urunk, Istenünk, mennyei édes Atyánk, olyan jó, hogy elhoztál minket ezen a vasárnapon! Köszönjük, hogy ma egy egész napot eltölthetünk Veled és egymással! Köszönjük, hogy itt az első gyülekezetnél ezt láthatjuk és a Zsoltárokban is azt olvashatjuk, hogy ’milyen jó, ha az atyafiak egyetértésben vannak együtt’! Köszönjük Urunk, hogy egy ilyen közösségbe áldást és életet küldesz mindenkor! Urunk kérünk, hogy a Tőled jövő fénnyel hadd töltekezzünk be ma, és tudjuk ezt a ragyogást tovább vinni! Uram köszönjük, hogy kicsi gyermekek is itt vannak az istentiszteleten és köszönjük, hogy egyre több család tartja fontosnak azt, hogy a gyermeküket a Te dicsőségedre neveljék! Kérjük, hogy légy jelen az Ő életükbe és a mi életünkben is, mint Úr és király! Uram szeretnénk, hogy a Te fényességed rájuk és ránk is áradna, hogy betöltse a mi szívünket és egész közösségünket a Te Szentlelked ereje! Kérünk Téged áldj meg minket Jézus Krisztus nevében! Ámen.
Kedves Testvérek!
Évente egyszer tartjuk a gyülekezeti napunkat, amelyen arról hallunk tanítást, hogy miért jó gyülekezetbe járni, illetve a tanítást igyekszünk meg is élni a közösség gyakorlásával.
Miért jó gyülekezetbe járni?
Ez a kérdés nagyon fontos, mert olyan szempontokat kaphatunk, amelyek talán átbillentik bennünk a kételyeket. A Biblia tanítása szerint a gyülekezetben az ember lelki táplálékot kaphat, ezért a gyülekezetbe járás hasznának bizonygatása olyan, mint amikor egy embernek azt bizonygatnánk, hogy miért fontos enni. Sajnos vannak olyan helyzetek (betegségek, nehéz élethelyzetek stb.), amikor valakinek erőltetni kell az evést, mert megvonja magától a táplálékot és tényleg bizonygatni kell számára az evés fontosságát.
Sokan azt mondják, hogy nem járnak gyülekezetbe, mert ott képmutatók vannak. Egyesek azt mondják, hogy nincs rá idejük. Mások szerint csak különleges alkalmakkor elég elmenni gyülekezetbe vagy azt mondják, hogy akkor mennek majd, ha nyugdíjasok lesznek. Olyanok is vannak, akik nem hiszik, hogy a gyülekezet bármiben is tudna segíteni.
Ezeket a kifogásokat átfordítva az evésre így hangzanak: • Azok, akik folyton esznek, képmutatók, igazából nem is éhesek, ezért nem eszem. • Én csak különleges alkalmakkor eszem, mint karácsony vagy húsvét, de máskor egyébként nem. • Nem eszem, mert nincs rá időm. – ezt lehet, hogy sokszor mi is mondjuk, de aztán mégis eszünk. • Majd akkor eszem, ha nyugdíjas leszek. • Csak a gyenge embereknek való az evés.
Ugye, mindjárt másként hat a gyülekezeti közösségbe tartozás, ha a táplálkozás oldaláról közelítjük meg, mint a létünknek egy meghatározó elemét!
Tehát a Biblia azt mondja, hogy az embernek ahogyan szüksége van testi táplálkozásra a fennmaradása érdekében, ugyanolyan szüksége van lelki táplálkozásra is, mert nem tud anélkül fennmaradni. Ezt már egyre inkább a tudományos kutatás is igazolja, hisz az elmúlt évtizedekben számos szociológiai, pszichológiai, szociálpszichológiai kutatás igazolta, hogy a gyülekezeti közösségbe járásnak milyen előnyei vannak az egyén életére nézve.
Egyértelműen felmérésekkel kimutatták, hogy akik rendszeresen járnak gyülekezetbe tovább élnek. Kimutatták azt is, hogy a gyülekezetbe rendszeresen járók között kevesebb a káros szenvedély, a válás, az öngyilkosság, sőt még a betegségek előfordulása is. A gyülekezetbe rendszeresen járók között kevésbé vannak jelen krónikus testi betegségek.
Persze nem azt akarom sugallani, hogy a gyülekezetbe járással az embernek egy csapással megszűnik minden problémája, és mindenki mondja le az időpontját bármilyen szakrendelésen. Azonban az igaz, hogy a közösség Istennel és a testvérekkel egy olyan megtartó erővé válhat, amely az ember életében egy biztos talajt jelenthet, olyan alapot, amelyen keresztül könnyebben szembenéz az élet viharaival.
Ezt tapasztalta meg Dávid király is az Ószövetségben. Eddig nem figyeltem fel a zsoltárokban arra, hogy Dávid mennyiszer kiemeli, hogy Istent áldja, imádja, magasztalja nem csupán egyedül, nem csupán, amikor ideje van rá, hanem rendszeresen a gyülekezet közösségében. Annak ellenére, hogy király volt, harcos, elfoglalt, nagy befolyású ember, mégis nagyon fontosnak tartotta azt, hogy a gyülekezet közösségében magasztalja az Urat. Dávid király számára nem a hadserege, nem a hatalma, nem a rátermettsége, nem a zenéléshez való hozzáértése adta a biztos talajt, hanem a gyülekezet rendszeres megélése. Mert a gyülekezetben rendszeresen meg tudta tapasztalni az Istennel és az emberekkel való őszinte közösséget. Minden bizonnyal Dávid megtapasztalta azt, hogy milyen egy gyülekezetben lenni, mint családban.
Mert a hívő ember számára a család gyülekezetté kell váljon és a gyülekezet pedig családdá. Jézus Krisztus jelenléte által gyülekezetté lehet a család és családdá a gyülekezet. Ma azt fogjuk megnézni részletesen, hogy hogyan lehet családdá a gyülekezet és milyen családdá kell válnia a gyülekezetnek.
A gyülekezet nem egymás mellett ülő idegenek alkalmi együttléte, hanem egymást ismerő, szerető testvérek meghitt, bensőséges közössége!
Dávid vágyott erre a meghitt, bensőséges családi közösségre, mert otthonában ezt bizonyára kevéssé tapasztalta meg. Amikor Sámuel próféta elmegy az apjához, Isaihoz Betlehembe, hogy fiai közül felkenje a zsidók új királyát, akkor az apa a 8 fia közül hetet megmutat, de Dáviddal nem számol. Nem gondolja az apja azt Dávidról, hogy őt az Úr kiválasztaná a királyságra. Micsoda fájdalom lehetett ennek a legkisebb fiúnak! Végül a próféta kérdezi meg az apát: ˗ Nincs több fiad? ˗ Ja, de van, a legkisebb, de ő nem számít.
Dávid ezt élte meg a családjában, hogy nem számít, viszont a gyülekezetben azt élte meg, hogy számít! Igenis számít Istennek és a gyülekezeti közösségnek!
Kedves Testvérek!
Ó, hányan és hányan azt éltük és éljük meg, hogy nem számítunk a családban. Még nem számítunk vagy már nem számítunk. Hányan és hányan tapasztaltuk meg, hogy nem számítunk a munkahelyen vagy abban a közösségben, amelyben nagyon bíztunk. Dávid is átélte ezt. Átélte azt, hogy az emberek közössége, legyen szó családról, vagy egyéb emberi közösségről, könnyen lemond róla vagy egyáltalán nem is számol vele. Mégis, Dávid átélte azt is, hogy a gyülekezetben jó áldani az Urat, mert az Úr számol vele! A gyülekezeti közösség számol vele!
Mert a krisztusi gyülekezet, az a gyülekezet, ahol Jézus Krisztus jelen van, olyan, mint egy család. Nem csupán egymás mellett ülő idegenek alkalmi, közönyös találkozása, hanem egymást és az Urat ismerő, szerető testvérek meghitt, bensőséges közössége!
Miért kell családdá legyen a gyülekezet? Mi ennek a bibliai, elvi alapja? A gyülekezet akkor válik bensőséges, testvéri közösséggé, ha abban egyre többen lesznek Isten gyermekei, ha abban egyre többen komolyan veszik a Mi Atyánk kifejezést. Ezért írja János apostol, hogy „akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” (János 1, 12-13)
Minél több ember Urának vallja Jézus Krisztust és Atyjának Istent, a gyülekezet annál inkább tud családdá lenni. A gyülekezetben nem a lelkipásztor tölti be az atyai szerepet, nem is a gondnok vagy a presbiterek, hanem Isten. Isten a mi Atyánk, ahogyan mondjuk is minden istentiszteleten, csak nem szoktunk belegondolni. És ha minél többen vannak, akik átadják az életüket Istennek és ezáltal az ő gyermekeivé lesznek, az azt hozza magával, hogy egyre többen lesznek testvérek a gyülekezetben. Mert ha az én Atyám és a te Atyád ugyanaz, akkor mi testvérek vagyunk. Ez elsősorban nem egy vér szerinti testvériség, hanem lelki közösség, lelki testvérség. Ezért mondják a keresztyének egymást testvérnek. Sajnos sokan csak mondják, de ezt nem tudják megélni.
Jézus Krisztus is ezért imádkozik a főpapi imájában és ezt adja parancsba is a tanítványainak, hogy egymást tiszta szívből szeressék, mert ezzel tudják megmutatni keresztyénségüket. Ez nem csupán a békés együttélés, a konfliktusok, a feszültségek elkerülése miatt kell történjen, hogy az istentisztelet szép rendben, bekiabálások nélkül folyjon, hanem ennek missziói üzenete van. Az ilyen közösség vonzó az embereknek, vágynak ilyen közösség részévé lenni, ahogyan vonzotta a jeruzsálemi gyülekezet is az embereket.
Az ilyen testvériségben megszűnnek az emberi különbözőségek. Így nincsen zsidó és görög, vagy férfi és nő, hanem testvérek vannak. Krisztusban testvérré tud lenni mindenki mindenkivel: a szülő a gyermekével, a barát az ellenségével a gazdag a szegénnyel, az orvos a betegével. Mert Krisztusban megszűnnek a különbözőségek. Ezt élte meg Dávid király is, hogy a gyülekezetben most már nem király volt, aki az alattvalókkal szemben áll, hanem testvér volt.
Mit is jelent a gyakorlatban az, hogy a gyülekezet egy család és a gyülekezeti tagok testvérek Krisztusban, szeretik egymást? Krisztusban testvérként észreveszem, ha a másik nem volt ott istentiszteleten vagy egyéb alkalmon. Észreveszem, hogy könnyes a szeme istentisztelet után. Észreveszem, hogy most egyedül jött, holott azelőtt mindig kísérte valaki. Észreveszem, ha fekete ruhában van. Észreveszem, ha másként tekint rám, vagy másként beszél. És ezt nem azért veszem észre, hogy pletykáljak róla, hanem azért veszem észre, mert feladatom van vele.
Sajnos a gyülekezetben nagyon sokan vannak béna, elhalt tagok. Akik nem mozognak, nem mutatnak életjeleket, akik be vannak még tagolódva a gyülekezetbe, de nem mozognak, nem töltik be a funkciójukat, már nem hat rájuk a központi idegrendszer utasítása.
Sokan vannak a gyülekezetben, gyülekezetekben lelki élősködők, akik megszívják magukat, majd leesnek a testről és a maguk útját, maguk szolgálatát járják. Számukra az a fontos, hogy tudjanak táplálkozni, de a testvériséget, a közösséget nem akarják megélni, a vérkeringésbe csak ideiglenesen akarnak bekapcsolódni. Panaszkodnak, hogy mi nem jó, mennyi mindennel küzdenek, de a gyülekezet közösségéből nem akarják kivenni a részüket. Pedig a gyülekezeti közösségben, mint családban meg lehet élni a gyógyulást, a hitre jutást, a közös teherhordozást, a szolgálat örömét, a bűnök bocsánatát.
Örülök annak, hogy gyülekezetünk ebbe az irányba halad. Az elmúlt héten voltak nálunk mátészalkai iskolások, egy osztály. Az osztályfőnök egy kedves köszönő levelet írt, hadd olvassam fel annak néhány sorát:
„Az osztályom nagyon jól érezte magát az istentiszteleten. Néhány lány elmondta, hogy olyan jó volt látni azt, hogy a gyülekezeti tagok, amikor bejöttek a templomba odamentek egymáshoz, megölelték a másikat, örültek. Ez természetes volt és a diákokra hatott.”
Szeretném, ha minél többen be tudnának kapcsolódni gyülekezetünk vérkeringésébe és ez által Atyjuknak vallani Istent Jézus Krisztus által és testvérnek vallani a másikat a Krisztusban és ezzel világítani ebben a városrészben.
Higgyük el, hogy így meg fogjuk tapasztalni azt, hogy az életünk biztos talajon áll. És a mi hitvallásunk is lesz Dávid király hitvallása: „Lábam biztos talajon áll, áldom az Urat a gyülekezetben.” Ámen.
Imádság: Mindenható Atyánk az Úr Jézus Krisztusban, áldunk Téged a gyülekezeti közösség ajándékáért! Köszönjük Neked, hogy meg akarsz bennünket ajándékozni a Veled és egymással való közösséggel! Kérünk Téged, hogy Szentlelked által hadd tapasztaljuk meg ezt egyre inkább! Növeld a mi gyülekezetünk számát az üdvözülök számával! És add Urunk, hogy a mai napon is hadd tudjuk megélni Veled és egymással a Te dicsőségedre! Kérlek Uram, hogy vigasztald meg azoknak a szívét, akik gyászban vannak, mert nemrég veszítették el hozzátartozójukat! Urunk Te légy az, aki meg tudod őket vigasztalni, Te légy az, aki a feltámadás reménységére irányítod az ő tekintetüket! Te légy Urunk az, aki erőt adsz ahhoz, hogy el tudják fogadni az elfogadhatatlant! Kérünk, Téged, Urunk, hogy ebben légy segítségünkre és áldd meg napunk további részét is! Ámen.