Lekció: ApCsel. 20, 17-38
Textus: ApCsel. 20, 28-32
„Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik hazugságokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat. Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen és örökséget adjon a szentek közösségében.”
Imádság: Drága Úr Jézus Krisztus kérjük a Te Szentlelked jelenlétét, mert szeretnénk az életünkben komolyan venni a Te szavadat! Urunk minden vasárnap komolyan szól hozzánk a Te igéd: megint, megfedd és bátorít bennünket. Bocsásd meg Urunk, hogy néhány órával az ige meghallása után már el is kapkodják a madarak a szívünkből az igemagvakat és úgy éljük tovább az életünket, mint azelőtt. Kérlek drága Szentlélek Úr Isten, hogy írd a mi szívünk hústábláira a Te igédet, hogy az ne múljon el dolga végezetlenül, hanem valósággal cselekedhesse meg az életváltoztató munkáját! Szentlélek Úr Isten ezért kérünk, hogy tedd számunkra élővé és hatóvá a Te igéd igazságát! Ámen.
Kedves Testvérek!
A mai istentiszteleten tovább folytatjuk a presbiteri tisztségről szóló sorozatunkat. A felolvasott igében Pál apostol beszél a gyülekezet véneihez, presbitereihez és felhívja azok figyelmét, hogy a Szentlélektől kapott elsődleges feladatuk a gondviselés, a vigyázás: gondviselés magukra és a gyülekezetre nézve. A presbiternek, mint lelki embernek ügyelnie kell saját és gyülekezete lelki és testi egészségére. A presbiternek vigyázónak kell lennie, aki vigyáz magára és a nyájra. Ennek alapjait, részleteit bontjuk ki ma az istentiszteleten.
Fontos az ige alapján tisztán látni a presbiteri tisztséget illetően. Ha valaki jól látja a presbiteri feladatokat, akkor sokkal jobban tud annak meg is felelni. Minden munkafolyamat előtt érdemes megbeszélni, hogy kinek, milyen feladata van, mert akkor sokkal eredményesebb a munka, a szolgálat is.
Egy kórusban hiába tud mindenki énekelni, de ha nem beszélik meg, hogy ki melyik szólamot énekelje, ki melyik ponton erősítse a hangerőt vagy lassítsa a tempót, illetve, ha nem vezényel a karvezető, akkor aligha lesz eredményes az a szolgálat.
Sokszor tapasztaltam meg már disznóvágás alkalmával is, hogy összejöttek az emberek többen, hogy megfogják a malacot levágásra, aztán mindenről volt előtte szó, csak arról nem, hogy ki mit csináljon. Ezután általában vagy az lett az eredmény, hogy össze-vissza kiabáltak egymásra, mert mindenki másutt fogta, mint ahol kellett volna és elszaladt a levágásra szánt állat vagy esetleg valaki megsérül a nagy küzdelemben.
A presbiteri tisztséget, szolgálatot, a gyülekezet vigyázó munkáját illetően is nagyon fontos előre tisztázni a dolgokat, mert nem a harcban, nem a munkafolyamatok közepette kell kitalálni és nem a presbiterválasztás után kell beszéni arról, hogy miről is szól a presbiterség, mert akkor abból vagy sérülés vagy zűrzavar, esetleg széthúzás és így eredménytelen munka. Ez pedig a gyülekezet életét nem viszi előre.
Isten a Bibliában a gyülekezeti vezetőknek kezébe adta a munkaköri leírást mind presbitereknek, mind lelkipásztoroknak, amit elengedhetetlen jól ismernünk. Két nagyon fontos dolgot emelhetünk ki az Igéből, amely a presbiterekre vonatkozik. Először is szeretném tisztázni, hogy a lelkipásztor is presbiter, olyan, aki a tanítás szolgálatában tevékenykedik. Tehát, amikor itt az efezusi vénekhez intézett páli szavakat magyarázom, akkor azt saját magamra is érvényesnek találom, mert én is a presbiterek közül vagyok egy. Teljesen hibás lenne ezt az igét lelkipásztorként úgy magyarázni, hogy én magamat vagy egyáltalán a lelkipásztorokat az apostollal azonosítsam.
Először is arra szólít fel Pál, hogy a gyülekezet vezetésében szolgáló presbiternek vigyáznia kell, gondot kell viselnie saját magára, saját lelkére. Az egyházi, gyülekezeti szolgálat csak úgy történhet eredményesen, ha azt valaki hitelesen tudja végezni. Joó Sándor írja, hogy nem lehet úgy köhögéscsillapító gyógyszert árulni, miközben az ember nem tud elmondani egy mondatot sem fuldokló köhögés nélkül arról, hogy az a szer mennyire használ. Ezt a gondolatmenetet folytatva, nincs is rosszabb egy rossz fogú fogorvosnál, egy hitetlen hittérítőnél, vagy egy olyan presbiternél, szolgánál, aki a gyülekezetre akar vigyázni, de önmagára, saját lelki életére nem figyel, nem vigyáz
Pál apostol is nagyon jól tudja, hogy önmagára való vigyázás nélkül alkalmatlanná válik a szolgálatra: „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.” (1 Korinthus 9, 26-27)
Tehát egyértelmű látnunk azt, hogy aki a saját hitéletével nem törődik, az nem igazán tud vigyázni, gondot viselni a gyülekezet hitéletére sem. Ha a presbiterek, a gyülekezet vénei nem bibliaismerő, bibliaforgató, hivő emberek, akkor nem tudnak vigyázni a gyülekezeti hitélet tisztaságára, igeiségére. Akinek hideg a szíve, az nem tudja mások szívét felmelegíteni. Akinek nincs reménysége, az nem tud reményt ébreszteni a gyülekezet tagjaiban sem.
Hitetlenül szolgálni az Istennek szörnyű dolog; lehet így is, de szörnyű kínlódás. Olyan így szolgálatban lenni, mint szerelem nélkül egy házasságban folyamatosan szerelmet hazudni.
Akik vezetnek, azoknak figyelniük kell arra, gondoskodniuk kell arról, hogy saját maguk is rendben legyenek és a saját lelki életük legyen rendben az Istennel.
Akik kocsival közlekednek, nagyon jól tudják, hogy olykor tankolni kell, karban kell tartani a gépjárművet, mert másként hiába akarnak vele hosszú útra menni, előbb vagy utóbb meg fog állni. A favágók is nagyon jól tudják, hogy a favágás egyik kiemelkedően fontos mozzanata a fizikai erőnléten, állóképességen túl az éles fejsze használata. A fejszét folyamatosan élesen tartani legalább olyan fontos, mint a fizikai erőnlét.
A lelki szolgálatban legalább olyan fontos a saját magunkra való vigyázás, mint az Istennek való szolgálat. Mert ha többet dolgozunk az Úr Jézus Krisztusért, mint amennyit Ő dolgozik rajtunk, akkor előbb-utóbb felborul az egyensúly. Azzal is szolgálunk az Úrnak, ha önmagunkra odafigyelünk, ha a saját lelki egészségünk is legalább olyan fontos, mint másoké, mert az ilyen jellegű szolgálatot nem lehet másként végezni.
Másodszor azt látjuk, hogy Pál az önmagunkra való odafigyelésen túl arra is felhívja az efezusi vének figyelmét, hogy az egész nyájra viseljenek gondot. Vigyázzanak az egész nyájra, mert erre a vigyázó, gondviselő feladatra a Szentlélek hívta el a presbitereket. A vének feladata, hogy táplálják az Isten egyházát, az egész gyülekezetet.
A gyülekezet vezetőségének egyik fontos feladata, hogy a gyülekezet egésze gondviselés alatt legyen. A gyülekezetbe így beletartoznak elsősorban az emberek, közülük mindenki. Nem személyválogatásra szólítja fel a presbitereket az Úr, hanem arra, hogy az egész nyájra odafigyeljenek. Mindenki odatartozik és fontos rájuk odafigyelni, mert Jézus Krisztus az, aki az életét, a vérét adta a gyülekezet tagjaiért. Nem mi vásároltuk meg az embereket, hanem Jézus Krisztus vásárolta meg a saját vérén, a saját áldozatával az összes gyülekezeti tagot, hogy ők oda járhassanak.
Másrészről elképzelhetetlen az a krisztusi presbiterség, amely csak az épületekkel foglalkozik: minden szép, szép a templom, a parókia, a gyülekezeti terem, de a gyülekezet sehol. Ez nem egy egész, nem egy krisztusi vigyázás. Az is elképzelhetetlen, hogy a gyülekezetben sokan vannak, dicsőítik az Urat, de minden környezeti feltétel rendezetlen, használhatatlan. Ez a kettő hozzátartozik a vigyázás egészéhez. Az egész nyájról való gondviselés magában foglalja a gyülekezeti tagok, épületek, szervezeti kérdések szem előtt tartását, azok vigyázását, gondviselését.
Harmadszor azt is érdekes megfigyelnünk, hogy Pál apostol számol a gonosz munkájával a szolgálók között. Számára egy fontos stratégiai elem, hogy azokat támadja, akik a Krisztus szolgálatában állnak. Tehát arra figyelmeztet az apostol, hogy külső támadások fogják majd érni a gyülekezetet, de lesznek olyanok is, akik belülről fognak támadni. Azokkal sokkal nagyobb rombolást lehet elérni, akik közel vannak Krisztushoz, hisz az ő életükben a bűnnek más visszhangja van, mint azokéban, akiket nem érdekel a Krisztus ügye.
„Nagy diadala a Sátánnak, ha megverheti a pásztort, hogy szétszóródjanak a juhok. Micsoda győzelme az, ha az Úrnak egy ilyen elhívott szolgáját teheti gőgössé, önzővé, paráznává, kételkedővé, akkor azután gúnyolódhat kedvére: nézzétek az egyházat, ilyenek az elöljárói! Igen, az elöljárókra sok szem tapad, sokan észreveszik láthatatlan palástjukon a foltokat. Mások talán észrevétlenül bűnözhetnek, az egyházi tisztséget viselők nem! A mi bűnünk még csúnyább, mint másoké. Egy bűn, ami kisebbnek látszanék, ha másvalaki követné el, a mi életünkben kiált! A mi bűnünk nagyobb hűtlenség, mint a másoké, mert nagyobb kötelezettséget vettünk magunkra! Mennél közelebb áll valaki Jézus Krisztushoz és az Ő ügyéhez, annál több, annál súlyosabb gyalázatot tud hozni az Ő nevére. Ezért mondja Pál: “Viseljetek gondot azért magatokra!” (Dr. Joó Sándor)
Kedves Testvérek!
Jézus Krisztus a gyülekezetet saját vérén, saját élete árán szerezte meg. Minden egyes tagért kifizette a kifizethetetlent, saját élete árán vásárolt meg mindannyiunkat.
Akkor amikor elcsüggedünk, elkedvetlenedünk a szolgálatban, amikor úgy érezzük, hogy „Már megint én”, „Mindig én csináljam!”, „Megint én menjek?” jusson eszünkbe, hogy nekünk nem kell az emberekért meghalni, nekünk nem kell megváltani az emberek életét, mert ezt már Krisztus megtette.
Nekünk „csak” annyi a dolgunk, hogy megbecsüljük, hogy vigyázzuk rá és őrizzük az általa megvásároltakat. Ezért szolgáljunk neki örömmel, zúgolódás nélkül és vállaljuk Érte a szolgálatot, mert Ő vállalta értünk a gyalázatot! Ámen.
Imádság: Drága Úr Jézus köszönjük Neked, hogy a Te igéd mai is élő és ható, hogy a Te igéd ma is érthető számunkra a Szentlélek által! Drága Szentlélek Úr Isten kérünk Téged, hogy Te állíts a gyülekezetünkbe presbitereket, szolgálókat! Add Urunk, hogy ne a mi személyválogatásunk, ne a mi döntésünk érvényesüljön, hanem Te hívd el azokat, akik Neked tetszenek és akiket Te alkalmassá akarsz tenni erre a szolgálatra, erre a tisztségre! Kérünk Urunk, hogy vezess bennünket és növeld a mi gyülekezetünket, közösségünket az üdvözülők számával! Add Urunk, hogy ebben a gyülekezetben a Te élő igéd hadd hangozhassék tisztán és erővel a Te dicsőségedre! Add Urunk, hogy hadd újuljunk meg azok, akik elfáradtunk, megfáradtunk a szolgálatban és add Uram, hogy hadd újuljanak meg azok is, akik még keresnek téged és el vannak tévedve ebben a világban! Kérünk Urunk, hogy hadd árasszunk jó illatot ezen a városrészen, hogy dicsőítsék az emberek a Te nagy nevedet hogyha látják a mi munkánkat, szolgálatunkat! Kérünk vezess bennünket a Te kegyelmedből a Szentlélek által! Ámen.
