LEKCIÓ: 1 Sámuel 31
TEXTUS: 1 Krónika 10, 13-14; 1 Sámuel 15, 22-23
Előima: Szerető Atyánk az Úr Jézus Krisztusban! Dicsőítelek Uram, mert Te teremtetted az egész világot, Te hívtál életre minden élőlényt! Dicsőítelek a gyülekezetünk közösségében, hisz Te hívtad életre a homokkerti gyülekezetet is, Te tartottad és Te vagy az, aki tartani akarod, Te vagy az, aki életre akarsz hívni még ma is itt, ebben a templomban elveszetteket. Áldunk, Urunk, mert Te nem csupán biológiai értelemben vett életet akarsz nekünk adni, hanem lelki életet is, újjászületést is. Be kell látnunk igéd igazságát, hogy aki nem születik újonnan, nem láthatja meg a Te országodat. Bűneink mélységéből, elveszettségünk mocskából kiáltunk Hozzád, hogy könyörülj meg rajtunk! Add a Te Lelked jelenlétét, jöjj közénk, érintsd meg a szívünket! Úr Jézus, a Te nevedben könyörgünk, mert tudjuk, hogy ezen névnél nincs nagyobb az egész teremtett világon! Ámen.
Kedves Testvéreim!
Bibliaolvasó kalauzunk vezetésével az elmúlt hetekben olvashattuk Sámuel, Saul és Dávid történetét. Különösen megrendítő eseményeket látunk Saul király életében: az Isten választottja, aki mind külsejével, mind belső értékeivel a rátermettséget testesítette meg, elbukik. Izráel első királya, akit az Úr hívott el és tett alkalmassá a szolgálatra, az uralkodásra, megszégyenül. A mai ige ennek a szörnyű eseménynek a leírása: Saul életének szomorú, megalázott vége. Elesik ellenségeivel, a filiszteusokkal szemben, fiait megölik, halálosan megsebesül, majd a kardjába dől, testét pedig megalázó módon meggyalázzák. Megdöbbentő dráma.
A Biblia nem hagy bennünket tudatlanul a történések okát, hátterét illetően. A krónikás egyértelműen leszögezi, hogy Saul szomorú életbefejezésének az volt az oka, hogy nem hallgatott az Úr szavára, engedetlen volt, sőt halottidézőhöz is elment, hogy megkérdezze a halottakat, nem az Urat kérdezte meg és azt a megdöbbentő közlést is olvassuk, hogy Isten ölette meg a királyát az engedetlensége miatt.
Ezeket összegezve nagyon fontosnak tartom, hogy a mai istentiszteleten Saul életén keresztül megvizsgáljuk az engedelmesség témakörét. Szeretném, ha megértenénk a Biblia egyéb helyeiről is, hogy mi az engedelmesség, hogyan tudunk engedelmesek lenni és mi az engedelmességnek a hozadéka az életünkben. Ezek nagyon fontos kérdések, ezért kérlek, testvéreim, jöjjetek velem figyelmetekkel, hogy megértsük az Úr üzenetét az életünkben!
Mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben az engedelmesség tulajdonképpen hallást, meghallást jelent. Meghallani az Isten szavát. Ez a magyar nyelvünkben is nagyon szépen látszik. Ha gyermeknevelésre vagy esetleg mindennapi emberi kapcsolatainkra gondolunk, akkor a hallás, a meghallás jelenti az engedelmességet.
Ismerős szófordulat: Hallod? El kellene menni a boltba? Hallod, ki kellene vinni a szemetet? Hallod, gyermekem, ki kellene takarítani a szobádat! Utána, persze, már olyan is elhangzik: Hát süket vagy? Nem érted, amit mondok?
Igen, sokszor megtapasztaljuk, hogy valakinek szelektív a hallása, nem mindent hall meg. Úgy is mondhatnánk, hogy nagy különbség van a hallás és a meghallás között. Valahogy így vagyunk a gyülekezetben is, hogy vannak, akik hallják, vannak, akik pedig meghallják, mit mond az Isten.
Saul életében is az engedelmesség az Isten szavának meghallását jelentette. Olvassuk az 1 Sámuel 15, 1-ben: „Egyszer ezt mondta Sámuel Saulnak: Engem küldött az Úr, hogy felkenjelek népe, Izráel királyává. Most azért hallgass az Úr beszédére!”
Saul királyságának ez volt az alapja, hogy meghallja az Isten beszédét. Sajnos pont ebben az esetben azt látjuk, hogy Saul hallja, nem pedig meghallja az Úr szavát. Isten azt kérte tőle, hogy menjen az amálekiták ellen és pusztítsa el őket mindenestől. Saul valamit meghallott, valamit pedig csak hallgatott, hisz a győzelem után meghagyta a kövér állatokat. Sámuel elkezd vele beszélni: Saul, engedelmes voltál? Meghallottad, meghallgattad, amit az Úr mondott? Hát persze, Sámuel! Nagy volt a győzelem, minden rendben. Erre Sámuel megkérdezi, hogy akkor mi ez a juhbégetés, marhabőgés? Miért nem hallgattál az Úr szavára? Miért voltál engedetlen? És meg is van a magyarázat: azért nem engedelmeskedtem az Úrnak, hogy neki tudjak áldozatokat bemutatni. Akkor hangzik el egy nagyon fontos kijelentés Sámuel szájából: Jobb az engedelmesség, mint az áldozat! Az Úr az engedelmességben gyönyörködik, nem pedig az áldozatban.
Hogyan fordíthatjuk le ezt a saját életünkre? Gondoljuk végig, hogy mit szeretett volna Saul elérni. Saul azt gondolta, hogy teljes pazarlás lemészárolni a sok állatot, hisz abból juthat a népnek, sok házban megoldódik a kenyérkérdés, ugyan ez nem a teljes engedelmesség, de majd kiengesztelem az Urat, dobok neki is néhány darab húst, aztán hadd legyen vele boldog. Folyik majd a vér, neki úgy is erre van szüksége, nekünk pedig megélhetésre.
Ó, de sokan így vagyunk ezzel! Ó, hisz sokkal könnyebb áldozatot bemutatni, mint az életünket megváltoztatni! Sokkal könnyebb kifizetni az Istent valamilyen „áldozattal”, mint engedelmeskedni. Hisz az engedelmesség másként gondolkodást, életváltoztatást jelent, az áldozat pedig könnyebben odaadható.
Alapvetően nem az áldozattal van a probléma, hanem az engedelmesség nélküli áldozattal! Mert az engedelmesség nélküli áldozat nem is áldozat, hanem megvesztegetés. Engedelmesség nélkül az áldozat nem több mint az Isten megvesztegetése: fizetek, adok neked valamilyen vallásos cselekedetet, pénzt, áldozatot, Te pedig ennek fejébe szeress, áldj meg, kísérd az életemet! Ó, de sokan így gondolkodunk, hisz az ember szíve mélyére van rejtve ez az egész mintázat.
Mennyire jól mintázza ezt a magatartást Káin példája. Áldozatot mutat be, de a szíve olyan könnyen gyilkos indulatokra lobban, kész testvérét meggyilkolni. De Isten már az elején elmondja neki, hogy nem az áldozattal van a gond, hanem a szívével.
Ettől a fals gondolkodásmódtól szenvedett a zsidó nép is, és ettől szenvedett és szenved a keresztyénség és szenvedünk mi is. Ki akarjuk fizetni az Istent, de az életünket nem akarjuk megváltoztatni. Akarunk tetszeni az Istennek, de nem vagyunk hajlandóak megváltozni. Akarjuk az Ő áldásait, de nem vagyunk hajlandóak megváltoztatni az útjainkat! Részmunkaidős szentként akarunk élni, nem pedig teljes munkaidős keresztyénként!
Ki az, aki az engedelmesség és áldozat tökéletes harmóniáját meg tudta cselekedni? Ki az, aki képes arra, hogy maradéktalanul engedelmesen éljen és mindemellett áldozatkész is legyen? Maga Isten az, aki megmutatja nekünk az engedelmességet! Jézus, az Úr az, aki megmutatta milyen engedelmesnek lenni mindvégig és emellett áldozatot bemutatni, de nem a kosok, nem a juhok, nem a marhák vérét, hanem a saját vérét adta. Jézus engedelmes volt mindhalálig és engedelmességében a legdrágábbat adta érted és értem, az életét.
Mi volt az, ami Jézus engedelmességét hajtotta? Mi volt az a belső motor, amely Jézusban ennyire előre vitte, ennyire kitartóan munkálta a mindvégig tartó engedelmességet? A szeretet az Atya iránt és a szeretet az ember iránt. Az igazi, erőlködés nélküli engedelmesség drive-ja, hatóereje csak a szeretet lehet!
Ezért bukunk bele az engedelmességbe, mert a hajtóereje a megfelelési kényszer, a kiengesztelés gondolata, az Isten kifizetésének a gondolata.
Ó, de sokan igyekszünk kifizetni az Istent mindenféle áldozatunkkal: adakozás, zarándoklat, önmagunk sanyargatása, imádságok mormolása és még sorolhatnánk, de nem vesszük észre, hogy Jézus már kifizette az Istent egyszer és mindenkorra! Vegyük észre, hogy nem a törvénynek kell eleget tennünk, hanem meg kell látnunk a kegyelmet! Meg kell látnunk a vérrel áztatott keresztet, meg kell látnunk az engedelmes Krisztust, aki mindhalálig engedelmes volt érted és értem. Kifizette a bűneidnek árát.
Kedves Testvéreim! Az engedelmesség nem fog menni önerőből. A saját erőlködésünk nem vezet bennünket engedelmes életre, hanem egy erőlködő, áldozatokat bemutatgató, Istent megvesztegetni akaró élet lesz belőle, amelyben megkeseredünk mi és megkeserednek azok, aki szemlélnek bennünket a környezetünkben. Ez az erőlködés, ez a vallásos kínlódás hiteltelen, taszító és azt mondják a gyermekeink, azt mondják az ismerőseink, hogy az ilyen szenteskedő élet nekem, nekünk nem kell. Mert a megfelelésből áldozatot bemutató élet mást mond, mint amit tesz. Hisz Istenben, meg akar neki felelni, ki akarja engesztelni, de az élete engedetlen, ordítanak belőle a bűnök, sokszor sokkal súlyosabbak, mint a világi embereké.
Ebben a megfelelésre törekvésben előbb-utóbb elfárad az ember. Hívő életemben már annyi sokszor láttam, hogy az áldozatbemutatásba belefáradt egy-egy törekvő lélek. Annyira hívőnek látszott, annyira hívőként akart élni, annyira meg akart felelni, annyira engedelmes akart lenni, de belefáradt. Az elnyomott vágyak, érzések, indulatok győzedelmeskedtek. És az addig hívő, áldozatkész élet egyszer csak felrobbant és sokkal rosszabb lett bármilyen pogány embernél. Ó, milyen szomorú. De ez mind abból fakad, hogy engedelmesség nélküli, Istenre hallgatás nélküli életről van szó.
Jézus mondja a János evangéliumának 14. fejezetében: Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartjátok.
Nem azt mondja, ha engem ki akartok engesztelni, akkor megtartjátok a parancsolataimat. Nem azt mondja, ha meg akartok nekem felelni, akkor megtartjátok az én parancsolataimat. Nem! Azt mondja, ha engem szerettek, akkor megtartjátok parancsolataimat. Micsoda csoda!
Akkor leszek, vagyok képes az engedelmes életre, ha kapcsolatom van az Úr Jézussal! Akkor tudok engedelmes életet élni, ha hallgatok az Ő szavára, ha meghallom hozzám intézett szavait, ha meglátom, hogy mennyire engedelmes volt Ő értem! Ha meglátom, hogy nem a törvény uralkodik, hanem a kegyelem, amely mindenre elég. Aki kapcsolatban van Jézussal, az lesz képes az engedelmes életre. Aki szereti Jézust, az tudja megtartani parancsolatait. Aki szereti Jézust, aki érzi Jézus szeretetét, az ismerheti az engedelmes életet.
Miért fontos az engedelmesség? Mert az engedelmes élet áldásokat hordoz magában! Saul király kenetének is az volt a titka, hogy hallgatott az Úr szavára, hogy engedelmes volt. Addig volt a Lélek az életének kenete, ameddig engedelmes volt. Tehát mi az engedelmesség első számú áldása? A Szentlélek ajándéka. Erről tesznek bizonyságot az apostolok is: „Mi tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek, akit azoknak adott Isten, akik engedelmeskednek neki.” (ApCsel 5, 32)
Egy prédikátor bizonyságát olvastam nemrég az engedelmességgel kapcsolatban. A gyülekezet, amelyben szolgált, egyre gyarapodott és eljött az ideje, hogy egy nagyobb gyülekezeti termet vásároljanak. Ez a gyülekezet New York-ban található, ahol az ingatlanok sokba kerülnek. Évek óta gyűjtött rá a gyülekezet, már megkötötték a szerződést. Hiányzott még pénz. Egy gyülekezeti alkalmukon egy gyermekkórus szolgált náluk, akik árvák voltak és adományt gyűjtöttek a szervezetnek, amely szervezet fenntartotta ezt az árvaházat. Nagyon szükségük volt a pénzre, de nagyon szüksége volt a gyülekezetnek is, mert a szerződés miatt szorította őket a határidő. Az Úr Lelke arra indította, hogy kérje a gyülekezetet a gyermekeknek való különös adakozásra, a gyülekezeti ház vásárlására való adakozást pedig most ne hirdesse. Tiltakozott a lelkében, mert tudta, hogy elveszítik a foglalót és a nagyobb gyülekezeti ház lehetőségét, de engedelmes akart lenni. Nehézség volt számára, de engedelmeskedett és ebben volt békessége. Meg is történt az adakozás, a gyermekek, az árvaház nagyon hálás volt a nagyszerű adományért. Másnap igyekezett az irodában, hogy a könyvelővel felmérjék a helyzetet, bankokat keressenek meg, hogy kölcsönt tudjanak felvenni valahogyan. Egyszer csak érkezett egy telefon, egy idősebb hölgy szólt bele: szeretnék a gyülekezetnek adakozni, nemrég lett egy örökségem. Olvastam az egyik könyvét, az államok teljesen másik részén élek, de az Úr arra indított, hogy támogassam Önöket. Jim, a lelkész azt gondolta, hogy néhány ezer dollárról lehet szó maximum. Abban maradtak, hogy az ügyvédje majd megkeresi. Erre kiderült, hogy ez a hölgy 3 millió dollárt adományozott a gyülekezetnek. Ebből meg tudták venni a színházépületet, amelyet fel is újítottak, felszereltek és a gyülekezet tudott gyarapodni, új missziói tevékenységeket indítani.
Isten meg akar áldani engedelmességgel, Lelkével és mindennel, amire szükségünk van. Éljünk engedelmes életet, amelyet a Jézus szeretete hajt, hogy megtapasztalhassuk Lelkének jelenlétét az életünkben, vezetését, áldásait! Ámen.
UTÓIMA: Uram, önerőből csak megvesztegetésre, áldozatok bemutatására vagyunk képesek hiteltelenül, engedetlenül. Kérünk Téged, adj nekünk halló füleket, hogy hallhassuk szavadat, hogy meghallhassuk igédet, hogy megláthassuk benned kegyelmedet, szeretetedet. Kérlek, Uram, adj nekünk engedelmes életet, hogy ne az áldozatokban lássuk a megoldást, hanem abban, hogy szeretünk Téged. Uram, szeretünk, mert Te előbb szerettél bennünket. Újítsd meg gyülekezetünket, egyházunkat, népünket a Te Lelkednek munkája által. Jézus nevében kérünk! Ámen.
