LEKCIÓ: 2 Sámuel 24
TEXTUS: 2 Sámuel 24, 16-17.24
Előima: Szerető Atyánk az Úr Jézus Krisztusban! Életünk ideje hetven vagy nyolcvan esztendő és többségük hiábavaló fáradozás, belátjuk, Urunk, hogy életünk oly kicsiny, oly véges, oly bizonytalan. Sokszor nem is tudunk mit kezdeni a múlandóság szorongató érzésével, belesüppedünk mindennapjaink szürkeségébe és félelmeibe. Azért vagyunk ma itt, hogy felemeld a tekintetünket, hogy felfelé nézzünk, hogy felemelkedhessünk általad. Köszönjük, Úr Jézus, hogy Te alászálltál, hogy mi felemelkedhessünk. Köszönjük Úr Jézus, hogy te bűnné lettél, hogy mi bűntelenek legyünk. Kérjük Lelkedet, légy jelen közöttünk, érintsd meg a szívünket, munkálkodj igéd által, beszédedet elevenítsd meg mindannyiunk számára. Ámen.
Kedves Testvéreim!
Az elmúlt héten minden este Sámuel második könyvének utolsó négy fejezetét tanulmányoztuk. Megállapítást nyert, hogy Sámuel két könyvének utolsó négy fejezete önálló egységet alkot és benne foglaltaknak Dávid életének egyes epizódjai.
Isten igéjében sok minden nyilvánvaló lett számunkra ezen fejezetek tanulmányozásával. Az utolsó fejezet nagyon sokféle érzést, gondolatot vált ki az olvasójából, hisz első és második olvasásra is tele van ellentmondással, értetlenséggel. Ki ingerelte fel Dávidot? Isten miért haragszik valami olyasmiért, amelyet Ő kért? És még sorolhatnánk. Viszont ezeknek a tárgyalása már megtörtént. Most szeretném a testvérek figyelmét két dologra irányítani ebben a történetben, amelyet haza tudunk vinni és el tudunk rajta gondolkodni és bízom benne, hogy a Lélek élővé teszi mindannyiunk számára ezen üzeneteket. Találkozás és áldozat.
Találkozás. Talán ebben a részben ábrázolódik a Bibliában az egyik legszemléletesebb módon az Isten és az ember találkozása. Valami különleges pillantanak lehetünk itt szemtanúi, amely a Teremtő és Teremtmény viszonyát illeti.
Dávid a népszámlálással és annak kivitelezéssel engedetlenséget követ el. Hálátlanul cselekszik, hálátlanul gondolkodik és Isten választás elé állítja, és Dávid az Isten kegyelmében bízva az Isten büntetését választja, mint az ellenség támadását, gondolván, hogy az Isten kegyelmes, még akkor is, ha büntet.
Elindul az országban a dögvész, pusztulnak az emberek. Dávidnak királyként, a nép vezetőjeként azt kell átélnie, hogy az Ő hibájából pusztulnak az emberek. Egymás után kapja a híreket, hogy éppen ki halt meg a pusztító dögvészben. Emberek tízezrei pusztulnak és a király tudja, hogy minden, ami történik az elsősorban az Ő felelőssége, az Ő bűne. Szörnyű teher lehetett ez Dávidon, amelyet nagyon nehezen tud ember elhordozni.
Nyugtalanságában kinn van a király a csatatéren és látja az emberek pusztulását, ahogyan a mennyei hatalmas erők, a földi léptékben megmagyarázhatatlan hatalom elveszi az emberek életét. Dávidnak megnyílnak a lelki szemei, elkezdi látni, hogy az Úr angyala pusztítja a népet. Ebben a pillanatban elmond egy kétségbeesett, önmagát megüresítő, önmagát feláldozni kívánó, közbenjáró imádságot: „Bizony én vétkeztem, és én követtem el a bűnt, de az én nyájam nem követett el semmit. Sújtson le kezed inkább énrám és az én rokonságomra!”
Megáll a pusztítás, mert az Úr parancsol: Elég! Elég a pusztításból. Dávid megbánja bűnét, Isten pedig megbánja büntetését. Isten igazságos haragja nem tud ellenállni a kétségbeesett király bűnbánó szavainak, önmagát felajánló indulatának: Uram, én vagyok az oka, nem ők! Uram, inkább én, mint ők! Uram, tégy engem halottá, hogy mások élhessenek!
Csodálatos ez a találkozás! A krízis szüli, de olyan összefonódás, amelyben az ég és a föld találkozik. Az ember így tud találkozni az Istennel, önmagát megüresítve, könyörögve, kiáltva hozzá. Meglátva önmagában az ürességet, meglátva az Istenben a teljességet.
Ady írja egyik versében:
ÁLMOM: AZ ISTEN
Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,
Utam: a nagy Nihil, a Semmi,
A sorsom: menni, menni, menni
S az álmom: az Isten.Vele szeretnék találkozni,
Az álmommal, nagy, bolond hitben
S csak ennyit szólni: Isten, Isten!
Az egész történetnek a csúcspontja ez a pillanat, amikor a király lát, könyörög és könyörgését meghallgatja az Isten! Elhangzik: Elég!
Áldozat. Dávid életét meghatározza ez az esemény. Miután találkozik az Istennel, áldozatot mutat be. Nem ingyen, hanem megveszi azt a helyet annyiért, amennyiért megfelelő. Meghagyja Salamonnak, hogy ezen a helyen Arauná szérűjén (2 Krónika 3, 1) építsen templomot, hisz számára ezen a helyen jelent meg az Isten. Legyen ez a templom azon a helyen, ahol Ő találkozott a Mindenhatóval, legyen ez minden izráeli számára a találkozás helye, ahol ők is találkozhatnak az Úrral.
Ugyanakkor ez a hely, és az ezen a helyen állt templom már nem tölti be a funkcióját. Már nincs jeruzsálemi templom, ahol be lehetne mutatni az áldozatot, mert leromboltatott. Viszont valaki három nap alatt felépítette. Jézus Krisztus lényegében azt tette, amit Dávid tette előrevetített. A bűn és annak következményei miatt pusztuló világba jött, megállt az Isten öldöklő angyala előtt és könyörgött: Uram, ne őket pusztítsd el, ne menjenek ők a halálba, ne érje őket a pusztulás. Ne tulajdonítsd nekik, amit tettek, amit elkövettek, hanem tulajdonítsd nekem. Legyek én a pusztító angyal célpontja, legyek én halott, hogy ők élhessenek!
Dávid megvásárolta a helyet az áldozatbemutatáshoz, megvette a hozzá szükséges dolgokat, ugyanezt Jézus is megtette, csak épp Ő maga lett az áldozat. Ő lett a helyettes áldozat, aki odalépett az Isten pusztító angyala elé: Most már elég, legyek én az engesztelő áldozat, a nyájam hadd maradjon életben!
Kedves Testvéreim! Ez a történet rólunk is szól! Tart hónapok óta a mi országunkban is a dögvész, a koronavírus járvány. Szemléljük emberek ezreinek megbetegedését nap mint nap, százak halálát csak a mi országunkban. Világszerte több tízmillióan fertőződtek meg, több mint egymillióan haltak meg. Bennünk is felmerülnek a kérdések: Miért? Mikor mondja már ki az Úr, hogy elég? Mikor lesz már ennek az egésznek vége?
Kedves Testvérem! Nem tudok erre választ adni, viszont a mai történetben is az látszik, hogy az Isten akkor is ad, amikor elvenni látszik. Dögvész pusztít Izráelben, de Dávid ebben a kritikus helyzetben találkozik az Istennel, meglátja Őt, megrendül és őszintén könyörög. Lehet, hogy ebben az egész pusztulást adó helyzetben veled is az a célja, hogy találkozz vele, ahogyan Dávid: őszinte, önmagát megüresítő, szenvedélyes imádságban. A krízisnek a Bibliában mind az egyének, közösségek, országok életében az a célja, hogy az Isten megmutassa magát és az emberek felismerjék nagyságát, hatalmát. Lehet, ez a célja mai is veled, velem, velünk: a találkozás. Ámen.
UTÓIMA: Drága Jézus! Áldott legyen a neved, hogy Te vagy a tökéletes, helyettes áldozat. Te vagy a megfeszített Krisztus, mindannyiunkért bemutatott ártatlan bárány. Urunk, nem tudjuk, meddig tart még ez a nehéz helyzet az életünkben, országunkban. Ugyanakkor kérünk Téged, hogy Lelked által mutasd meg számunkra Önmagadat, adj nekünk Veled való mély, áldott találkozást. Adj nekünk háládatos szívet, hogy lehessünk igazán gyermekeid! Könyörgünk a betegekért, gyászolókért, könyörgünk lelkésztestvéreinkért, akik karanténban, betegségben vannak. Adj testi és lelki gyógyulást, Urunk! Ámen.
