LEKCIÓ: 2 Sámuel 18, 19-32 + 19,1
TEXTUS: Galata 4, 6-7
Előima: Szerető Atyánk az Úr Jézus Krisztusban! Magasztaljuk nevedet a mai vasárnapon is, dicsőítünk Téged nagy tetteidért. Áldunk azért, mert Te tegnap, ma és mindörökké ugyanaz vagy, nem változol. Nem lett kisebb a hatalmad és ma is tapasztalhatjuk nagy tetteidet, csodáidat. Hálás a szívünk, hogy gyülekezetünk közösségében is érezhetjük áldásaidnak valóságát, munkálkodásodnak jeleit. Hálásak vagyunk az életünkért, köszönjük, hogy eddig is Te tartottál és szeretnénk életünket ezentúl is a Te kezedben tudni. Megvalljuk, Urunk, hogy sokféle engedetlenség, hitetlenség van az életünkben, amelyeket sokszor fel sem ismerünk vagy nem akarunk megváltoztatni. Kérjük Szentlelked erejét, munkálkodj a szívünkben, szólíts meg bennünket, irányítsd a figyelmünket a golgotai keresztre. Jézus nevében kérünk, hallgass meg bennünket! Ámen.
Kedves Testvéreim!
A mai igében láthatjuk, hogyan esik el Absolon, hogyan lesz a lázadó fiúból elveszett gyermek. Absolon lázadásának sok oka volt, viszont a mai napon szeretném megvilágítani azt a szempontot is, hogy Absolonnak eltorzult az apjához való viszonya. Húsajjal való beszélgetés során is Dávidot Húsaj barátjának nevezi, nem pedig apjának.
Dávid és Absolon kapcsolatában kiábrázolódik az Isten és elveszett gyermeke, az emberiség kapcsolata. Egyrészt az eltorzult látásmód, amelyben benne vagyunk mindannyian, másrészt pedig Dávid érthetetlen atyai szeretete miatt.
Az alapige Pál apostol Galatákhoz írott leveléből vétetett. Ez a levél a Római levél testvére, mind tartalmilag, mind felépítésben sok hasonlóság van a két bibliai könyv között. A Galata levél fő üzenete is az, hogy Krisztusban az ember fiúságot nyerhet. Ha teljes egészében elolvassuk a levelet, akkor lehet érzékelni, hogy a galataiak valakinek vagy valakiknek a befolyása alatt állnak, ezért történtek ezek a hitbeli kisiklások. Legelőször Pál apostol befolyása alá kerültek, de a levélből kiderül, hogy valaki más is bejött a képbe.
Mi volt a galáciai gyülekezet vagy gyülekezetek megtámadható gondolkodása? Mi erre a megoldás? Mennyire jelenik ez meg napjainkban, vagy éppen a saját hitvilágunkban? És mi erre a megoldás? Röviden ezekre a kérdésekre keressük a választ a mai istentiszteleten.
Miközben Pál hirdette az evangéliumot Galáciában, az emberek elkezdtek egyre inkább rádöbbenni arra, hogy elszakadtak Istentől. Egyre inkább rádöbbentek arra, hogy mennyire bűnösök, és ha belenéznek a törvény tükrébe, akkor mennyire elveszettek. Mindemellett Pál bizonyára beszélt a kegyelemről is, ami Jézusban jött ebbe a világba. És minden bűn, amelyet elkövettek oda lett szegezve a keresztfára, ezért bűneik büntetését már nem kell elszenvedniük. Jézus már megtette. Ezt sokan megértették, sokan elfogadták, megalakult a gyülekezet, elment Pál apostol. Akkor még nem volt közkézen forgó teljes Biblia, nagyon kevesen tudtak olvasni. Egy kis idő után elkezdett eltorzulni a megértett hit valami mássá a gyülekezet értelmezésében. Elkezdett megmerevedni a hitük egy erőtlen vallásossággá.
Pál a kegyelmes Istenről beszélt, aki a bűnöket elengedte, de egyre inkább afelé kezdtek elmozdulni a galataiak, hogy valamit nekünk is le kell tenni az asztalra. Megrekedtek egy ponton, és onnan nem tudtak továbbmozdulni. Elkezdett átalakulni az Istenről alkotott képük, ezáltal pedig elkezdett átalakulni az emberről alkotott képük is. Sok hitbeli elcsúszás, téves folyamat oda vezethető vissza, amikor megváltozik az istenkép. Torz istenkép torz hitet és torz látásmódot szül.
Az édenkertből kizárt ember istenképe mindig egy mechanisztikus istent formál magának. A bűnös ember különböző módokon igyekszik meggyőzni az istenséget a maga igazáról, és így próbál istennél elérni valamit. Nagyon különleges dolgokat tud produkálni az ember, hogy meggyőzze az istenséget. Emlékszem, hogy gyermekkoromban hallottam az egyik társamtól, hogyan szokta bevásárlás után megtisztítani magát a pénztől. Tízévesnél fiatalabbak lehettünk. Elmondta, mivel a pénz az rossz és piszkos, ezért sokszor megmossa a kezét, ha elmegy a szüleinek vásárolni, de a kézmosás még nem elég, a kezeit még a Biblia lapjain pihenteti egy darabig, hogy teljesen megtisztuljanak a pénz szennyétől. Mások úgy védekeznek a gonosz lelkek ellen, hogy különböző bibliai igéket tesznek a lakásukba, hogy azok valamilyen erőt kibocsátva védelmet biztosítsanak. Akár a keresztség is nagyon sokszor úgy jelenik meg még napjainkban is az emberek hitgondolkodásában, hogy az valamilyen módon megvédi a gyermeket. Ezek talán furcsán hatnak, de mind olyan dolgok, amelyek nem Isten megismerésén alapulnak, hanem az eltorzult istenképen. Nem kell gyermeknek lenni ahhoz, hogy az ember torz Istenképpel rendelkezzen, elég csupán nem a Biblia lapjain tájékozódva élni.
A galaták egy szigorú, rabszolgatartó Úrnak látták Istent, akinek dolgozni kell, ha nem teszik, és nem viselkednek jól, akkor nem sok pozitív dologra számíthatnak, esetleg büntetésre. Istennek dolgozni kell, ha élni akar az ember, hisz nem érdemlünk mást. Munka és szolgálat, ez az osztályrész, amely az Istenhez közeledés egyetlen eszköze.
Ilyennek látta Absolon is Dávidot. A Biblia beszámolója szerint szinte megfojtja Absolont apja kegyelmes, szerető magatartása. Már nem tud várni, inkább azt szeretné, hogy apja ölje meg, csak már történjen valami. (2 Sámuel 14, 32)
Témánk szempontjából mindenképp érdemes érintenünk a tékozló fiú történetét is. Jézus az elveszett dolgok sorában beszél az elveszett fiúról és arról, hogy apja mennyire kegyelmes hozz, mennyire várja, mennyire szereti a környezet számára érthetetlen módon. És azt is látjuk, hogy az épp otthonmaradott fiú mennyire nem ismeri apját.
Elgondolkodtam azon, mi lenne, ha a tékozló Fiú történetét a Galáciai gyülekezet tagjai szabadon megformálták volna. Engedtessék meg egy alternatív történet elmondása, amelyet most adjunk a Galatai gyülekezet tollába:
„Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Az apa megtette, a fiú pedig elköltözött egy távoli vidékre, a pénzt pedig elszórta szórakozásra, nőkre. Ezután nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy éhezni kezdett. Szívesen evett volna a disznók eledeléből, de még abból se kapott. Ekkor elgondolkozott azon, hogy az apja gazdag, talán ha belátja hibáját, megbocsát neki. Útra is kelt és elindult hazafelé. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, és nagy haragra gerjedt. A fiú pedig odaandalgott apja színe elé és ezt mondta: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy”. Az apa pedig végignézett a fián és haragosan szólt neki: „Viperafajzat! Szétszórtad mindazt, ami adtam néked és még van képed idetolakodni? Nézz magadra, mi lett belőled, de béresnek talán így is jó leszel”. Azzal kényszerítette, hogy ledolgozza az eltékozolt pénzt, mert meg van írva: senkinek semmivel ne tartozzatok. Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a kutyák ugatását és az Atya ordítását. Előhívott egy szolgát és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. A szolga így felelt: „A testvéred jött meg, és apád nagyon dühös, megverte a hazatért öcsédet azután befogta munkásnak”. Ekkor az megharagudott és ezt mondta apjának: „Látod, hány esztendeje szolgálok neked, de soha nem adtál nekem még semmit! Ez meg hazajön a szórakozásból és még munkát is adsz neki?”. „Igazad van fiam” – felelte az apa, azzal otthagyta kisebbik fiát a munkában, majd odafordult idősebb fiához és együtt elindultak mulatni és vigadozni, hisz sokat dolgozott apjának addig.”
Természetesen ez egy fiktív elgondolás, de nagyon jól tükrözi azt a hitvilágot, amelyet Pál nagyon sérelmez. Nem nehéz belecsúszni ebbe a gondolkodásba. Ha magunkba nézünk, akkor nekünk is rengetegszer vannak ilyen torz gondolataink Istennel kapcsolatban.
Kérdezem, kedves testvérem, Te milyennek látod Istent?
Annyi minden meghatározza azt, hogy milyennek látjuk Istent. Meghatározza az emberekkel való kapcsolatunk, meghatározza a gyermekkorunk, a személyiségünk. Sokféle negatív vagy pozitív tapasztalat lehet hatással az istenképünkre, viszont az istenképünket ne a tapasztalataink, véleményünk határozza meg! Nagyon fontos, hogy Istent annak ismerjük meg, Aki! Erre csupán a Biblia válogatás nélküli olvasásával juthatunk el.
Nem lehet bizonyos igeverseket csak úgy félretenni, vagy nem annyira hangsúlyozni. A keresztyének nem is beszélhetnek Istenről másként, csak az ige mellett. Nagyon sokan beszélnek mindenről, Istenről, Isten akaratáról, de a Biblia nem sokat van a kezükben, hasonlóan a galatákhoz. Ha nem forgatja valaki az igét napról napra úgy, mintha először olvasná, akkor az élő Istenből egy önmagunk által kreált istenség lesz. Le kell venni az előítéletek szemüvegét (én már ezt olvastam; én református vagyok; Kálvin ezt így értelmezi; ezt olvastam az interneten stb.) és el kell kezdeni válogatás nélkül olvasni, tanulmányozni a Bibliát. Higgyük el, hogy nincs olyan ember, akiben ne lett volna egy kicsi részrehajlás az igeértelmezés szempontjából, emiatt nagyon fontos a Bibliát olvasni elsősorban! Szabadítsuk fel magunkat, és olvassuk a Bibliát, olvassuk azt, ami le van írva, ha nem értjük, akkor kérjük Isten Lelkét, hogy magyarázza meg. Ő meg fogja tenni, lehet valakit használni fog benne, de őszintén kérve meg fogjuk érteni.
Mit mondott Pál a galatáknak? Szerette volna nagyon a szívükre helyezni, hogy nem szolgák Ők, hanem Fiak. Nem Istennek dolgoznak, hanem vele együtt munkálkodnak, hisz az Ő országának örökösei. Nem szolgák, hanem örökösök. Nem beosztottjai az Istennek, hanem gyermekei.
Jézus azért hagyta el a mennyei hazát, a mennyei családot, hogy én és Te, és a galataiak Istenhez tartozhassunk családi kötelék szerint. Nem csupán szolgákat, teremtményeket akar Isten az emberekben, hanem gyermekévé akar fogadni. Jézus azért hagyta el a fiúi helyét, hogy arra a helyre Te is bekerülhess. János evangéliumában olvassuk: „Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében,” (1, 12) Az Úri imádság kezdetén is Atyának, apának szólítjuk Istent.
Ezért mondja Pál, hogy aki Istennek valóban kapcsolatban van, az a Szentlélek által kiáltja, hogy Abbá, Atyám. Az Abbá arámul jelenti az apa megszólítást, apácskát, atyácskát. Tulajdonképpen ez egy személyes hangvételű megszólítás, amellyel egy gyermek szólítja meg az apját. Jézus is így szólítja meg az Atyát a gecsemánei kertben.
Olyan sokféle módon beszélnek az emberek Istenről, olyan sokféle módon szólítják meg, és egy megszólításból látszik az, hogy kinek milyen viszonya van Istennel. Senkit sem akarok megsérteni, ez nem szabály, amelyeket most elmondok, de mindenképp egy tudatos vagy tudattalan gondolkodás áll mögötte.
A Jehova tanúi nagyon ragaszkodnak ahhoz, hogy Istent Jehovaként kell megszólítani. Kár, hogy a Galata levél eme versét nem olvasták rendesen. A Lélek által Isten gyermekei Atyának szólítják Istent. Nekem is rosszul esne, ha a saját gyermekem Imrének szólítana. Olyan fülsértő kicsit, pedig az Úrral való kapcsolat sokkal több, mint egy emberi kapcsolat.
Sokan gazdag ifjúsan szólítják meg a Mindenhatót: Jó isten! Majd a Jó Isten… Nincs ezzel baj, csak kérdés, hogy ez a jó Isten nekem Atyám? Mindenki jó, én is meg Isten is, dicsérjük meg egymást és kész?
Gimnazista koromban jártam egy imaközösségbe, ahol az egyik tag úgy szólította meg az Urat: Kegyelmes Atyám, az Úr Jézus Krisztus által… És nemcsak a megszólítás, hanem az egész imádságnak a hangulata tényleg olyan volt, mint egy gyermek apja közti beszélgetés. Felejthetetlen élmény marad számomra egész életemben.
Mit jelent számodra Isten? Kit jelent neked az Úr? Kit szólítasz meg? Hogyan gondolkodsz róla? Isten gyermekévé akar fogadni, nem béresévé, nem szolgájává, nem beosztottjává, hanem Fiúvá. Ezért hangzik az ige: „Nem vagy többé szolga, hanem Fiú!”
Jézus elhagyta a Fiúságot, hogy Te is Isten gyermeke lehess és mindent megkapj, ami az Úré! Mert, ha valaki Fiú, akkor örökös is. Örökli az Isten országát! Ne dobd el magadtól ezt az ajándékot! Ne akarj a saját erődből bekerülni Isten családjába. Jézus az egyetlen lehetőség, hogy bekerülhess a családba és Tied lehessen az örökség. Formáld át az Istenről alkotott képedet, ismerd meg az élő Istent, aki a Bibliában jelentette ki magát! Ámen.
UTÓIMA: Drága Atyánk! Köszönjük neked, hogy Fiad vére érdeméért gyermekeiddé fogadsz bennünket. Bocsásd meg, hogy annyi sokszor nem tudjuk ezt elfogadni. Soha nem fogjuk megérteni, miért szeretsz ennyire bennünket, de segíts abban, hogy el tudjuk fogadni. Méltatlan az életünk a fiúságra, nem érdemlünk semmit csak halált, dicsőítünk Téged szeretetedért és kegyelmedért. Kérünk, könyörülj rajtunk és Szentlelked által munkálkodj a szívünkben, hogy mi is szabadon és őszintén tudjuk kiáltani: Abbá, Atyám! Ámen.
