LEKCIÓ: 2 Sámuel 7, 18-29
TEXTUS: 2 Sámuel 8 (Különösen a 6b és 14b versek)+”Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jakab 5, 16b)
Előima: Áldunk, Urunk nagyságodért, hisz nincs Hozzád méltó Isten! Dicsőítünk Téged, mert Te vagy az, akiből élet árad. Hálásak vagyunk azért, hogy ezt az életet, vitalitást nem tartottad meg magadnak, hanem átadtad nekünk, teremtményeidnek. Urunk, belátjuk, hogy Tőled jön az élet, mi pedig eldobtuk és eldobjuk magunktól. Megvalljuk előtted, hogy nagyon sokszor a bűneink miatt, a Tőled való elszakadtságunk, eltávolodásunk miatt a halál lelkülete érezhető rajtunk, a lelki halál jelei, az elsivárosodás, az elgyengülés, a hitetlenség jelei. Urunk, szeretnénk jelenlétedben eltölteni most ezt az egy órát, kérünk Téged, légy jelen Lelked által bennünk és közöttünk. Kérünk Téged, mutasd meg nekünk a Te átszegzett karodat, kiontott véredet, elveszetteket megkereső kegyelmedet! Segítsd döntésre azokat, akik még nem döntöttek melletted! Segítsd elköteleződésre azokat, akik még nem kötelezték el magukat teljesen Melletted! Segítsd azokat, akik megújulásra, megtisztulásra vágynak! Kérünk, Urunk, cselekedj most közöttünk! Jézus nevében kérünk, amely minden névnél nagyobb! Ámen.
Kedves Testvéreim!
A mai igében arról kapunk tájékoztatást, hogy Dávid, mint király, milyen sikereket ért el. Eddig azt szokhattuk meg a zsidó nép történetét illetően, hogy Isten segítségével, a Bírák, vezérek, király segítségével hol sikeresen, hol pedig kevesebb sikerrel kerekedtek felül az őket ért támadásokon és meg tudták őrizni önmagukat a pusztulástól. Tulajdonképpen egy állandó állapotban voltak, amely esetleg változott a negatív eredmények és az állandóság között. Sámuel 2. könyvének 8. fejezetében valami különös fordulatot láthatunk: az eddig stagnáló, sokszor zsugorodó, külső ellenségektől szorongatott zsidó nemzet nem gyengélkedik, nem fél, nem védi magát, hanem növekszik. Növekedés van Dávid királyságában. Eddig zsugorodás, életben maradás, túlélés zajlott, most pedig növekedés. Szinte már túlzásként is hathat a Szentírás beszámolója, amelyet Dávid győzelmeivel kapcsolatban olvashatunk. Például a filiszteusok, akik állandó fenyegetettséget, megkeseredést, sok zsidó ember és család életének megnyomorodását okozták, akik csúfolták az Isten népét, gondoljunk csak Góliátra, egyszerűen el van intézve. Egyetlen versben foglalkozik a fejezet a filiszteusokkal. Az addigi ellenség, a legyőzhetetlen akadály, egyszerűen elhárul. Sőt, itt nem áll meg a dolog. Dávid legyőzi, leigázza, szolgáivá teszi Cóbá királyát, Arám királyát, Móáb királyát, Hamát királyát, sőt Edómot is. Egyszerűen annyi győzelem, annyi növekedés van ebben a fejezetben, hogy felfogni is nehéz.
Mi a Dávid növekedésének a kulcsa? Mi az a módszer, amely mellett ezeket az eredményeket tudta felmutatni? Vajon motivációs, személyiségfejlesztő, harcosképző könyveket olvasott? Hogyan legyél sikeres király? 10 lépés, hogy legyőzd a fél világot… Nem hiszem, hogy ilyen jellegű könyvek hozzáférhetőek lettek volna akkoriban, ugyanakkor ma annál több ilyet találhatunk a polcokon.
A Biblia ebben a kérdésben sem hagy bennünket válasz nélkül: Dávid sikere az Úrban gyökerezett. Kétszer is kihangsúlyozza a nyolcadik fejezetben a szentíró: így segítette meg az Úr Dávidot mindenütt, ahova csak ment. Nem a módszerek, nem a rátermettség, nem a szerencse, hanem az Úr. Tulajdonképpen a mai istentiszteletnek ez a lényege, hogy a győzelmet, a növekedést az Úr adja! Nincs más Isten, aki ilyen gazdagon meg tudna áldani bárkit is, mint az élő Úr. Dicsőség Neki, hogy ilyen hatalmas és hiszem, hogy ezen hatalma nem változott és Ő is ilyen Úr, mint Dávid idejében.
Mégis, istentiszteletre azért is járunk, hogy önmagunkra nézve is kapjunk iránymutatást. Fel is merülhet bennünk, hogy mégis, mi volt Dávidnak a „módszere”, hogy az Isten rajta keresztül árasztotta végtelen áldásait a népére? Nagyon egyszerű a megfejtés: imádságos élet.
Dávid a győzelmeit közlő fejezetet megelőzően, az Isten megkeresésére egy nagyon tartalmas és nagyon csodálatos imádságot mond el, amelyet életében nagyon sokszor megtesz, hisz rengeteg zsoltárt is írt és a megelőző fejezetekben is több alkalommal olvashatjuk a közlést, hogy Dávid harca, döntése előtt megkérdezte az Istent, hogy menjen, ne menjen? Tegy, ne tegye? Dávidnak volt egy imádságos élete.
Jakab levele egyértelműen kijelenti mindannyiunk számára, hogy az imádságban erő van. Vajon minden imádságban erő van? Sajnos nem. Jakab elmondja, hogy melyik imádságnak van nagy ereje: az igaz ember buzgó könyörgésének, annak van nagy ereje. Ezt látjuk itt, Istennek egy megigazított szolgája buzgósággal, hittel, őszintén, kitartással imádkozik az áldásért. Imádkozik azért, hogy az áldást adó Isten megáldja a népét! így fejeződik be Dávid imádsága: „Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökké színed előtt legyen, mert te ígérted ezt, Uram, ó, Uram! Mert a te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz!” (29. vers)
Minden növekedés, minden változás úgy kezdődött és kezdődik az egyének és közösségek életében, amikor őszintén, teljes megadással, megüresedéssel odaborulnak az Istenhez. Ilyen volt Anna élete, aki felment a templomba, és imádkozott az Istenhez gyermektelensége miatt és Isten az addig megvetett, kigúnyolt, éppen létező életet gazdagon megáldotta gyermekkel és gyermekekkel.
Ilyen volt Jézus élete is. Munkáját, mindennapjait meghatározta az imádság. Ezt a tevékenységét nem titkolta, gyakorolta egyéni módon és közösségi szinten is. A tanítványok, a mellette lévők tanúi voltak annak, hogy imádságos élete nyomán mennyi áldás áradt rá a mennyből. Látták, hogy Jézus éjszakákon át imádkozik, majd emberek gyógyulnak meg testileg, lelkileg, közösségek indulnak el Isten felé, csodálatos bölcsesség jellemzi. Ezért mennek is oda hozzá a tanítványai: Taníts minket imádkozni. Annyira áldott az életed, annyira különlegesen őszinte kapcsolatban vagy az Úrral, hogy mi is szeretnénk erre az útra rálépni.
Mindezeken túl Jézus nem csupán a saját életében, hanem a gyülekezeti élet középpontjába is az imádságot helyezi. A templomi kufárok kiűzésekor el is mondja, hogy az én házam, imádság házának neveztetik, Ézsaiás próféta szavait idézi.
Ha az ember látja, hogy valakinek imádságos élete van, amelynek nagy az ereje, akkor ez az imádságos élet kívánatossá válik. Ilyen volt Dávid király is. Bement a sátorba és leült, elkezdett az Istennel beszélgetni, kapcsolatba lépett vele. Nem közösség előtt tette, mégis imádságát hallották, megőrizték az utókornak. A Bibliában két helyen is lehet olvasni ezt a nagyon tartalmas, nagyon őszinte, nagyon erős imádságot. Látták a nép tagjai, hogy a király imádkozik.
Sokan mondják, hogy tudok én otthon is imádkozni. Valóban, az imádság elsősorban egy bensőséges, őszinte kapcsolat Istennel. Mégis az imádságos élet nem tud titokban maradni. Ezt látjuk a Bibliában és az imádságos életekben. Dániel is mindig imádkozott, de valahogy csak kiderült az életéről, hogy komoly, nagyerejű imaélete van. Ezt nem lehet eltitkolni, mert az imádságos élet utat tör magának mindenféle szempontból.
Szívesen emlékezem egy idős hívő testvérre, akivel olyan lélekemelő, tüzes imádságokat tudtunk együtt megélni. Az imaközösségben azt éreztem, hogy a Lélek különös módon jelen van közöttünk, hogy már nem is én imádkozom, hanem a Lélek mondatja velem, ahogyan a Római levélben is olvasható.
Ez az asszonytestvér már nincs közöttünk, de beszélgetés során többször elmondta: amikor édesapja hazajött a munkából, mindig leült az asztalhoz, elővette a Bibliát, olvasott és imádkozott. Annyira belém égett ez a kép, holott én annak nem voltam tanúja, de őbelé is beleégett úgy, hogy meghatározó volt imaéletére nézve. Természetesen ezen túl az ébredési időket megtapasztalva szintén hallott másokat imádkozni és részese volt az ima elsöprő erejének.
Spurgeon-nel kapcsolatban is szeretnék ehhez hasonlót elmondani. Spurgeon egy nagy igehirdető volt, ezreknek prédikált és nagyon eredményes eszköze volt az Úrnak. Isten ígéreteinek tárháza c. áhítatos könyve sokunknak ismerős. Nagyon szívbe találó gondolatok, igék találhatóak benne. Spurgeon sem volt mindig hívő, ha jól tudom a megtérésének egyik nagy elindítója az az élmény volt, amikor épp hazaérkezett otthonába és édesanyja erőteljesen, hangosan éppen érte, a fiáért imádkozott. Áhítatos könyvében van is egy ilyesmire utaló mondat: „Sok bűnös ember annak köszönheti, hogy él, hogy hívő anyjának, feleségének vagy leányának közbenjáró imádságát kegyelmesen meghallgatta az Úr.”
Dávidot látták imádkozni, Jézust látták imádkozni. Kezdjük érezni, hogy az imádság történésének már önmagában micsoda ereje van. Sokat vitatják, vizsgálják tapasztalati úton is, hogy van-e az imádságnak ereje? Vizsgálatok születtek az imádság hatását illetően, hogy meggyógyulnak-e jobban az emberek? Ellentmondásosak az eredmények. Igazából ez az Isten döntése, hogy mit miért és hogyan tesz. Viszont az imádságot nem is feltétlenül egy indítványnak kell tekinteni az Istennel szemben, hanem a kapcsolat lehetőségének. A kapcsolatfelvétel csodálatos lehetőségének, hisz az imádságban az ég és a föld összeér. Az imádságban valósulhat meg az a nem mindennapi csoda, hogy a teremtett ember és teremtője között kapcsolat alakul ki. És ezen kapcsolat megtapasztalásának csodálatos hatásai vannak arra, aki kapcsolatba lép az Úrral és még arra is, aki ennek a kapcsolatfelvételnek a tanúja.
Kérdés előttünk, hogy láttunk-e igaz, buzgóságos könyörgőket a családunkban, a környezetünkben, a gyülekezetünkben? Keressük ezeket az alkalmakat, hogy bennünket is átjárjon az imádság ereje!
A másik kérdés, amely előttünk van a mai napon, hogy vajon bennünket látnak-e, láttak-e imádkozni a gyermekeink, az unokáink? Látták-e, hallották-e, hogy értük könyörgünk, a lelkükért, a megtérésükért? Annyi sokat beszélünk Istenről feleslegesen, de vajon mennyit beszélünk Istennek azokról a szeretteinkről, akik közel állnak hozzánk?
Kedves Testvéreim! Az imádság egy csodálatos lehetőség, nem tehetség kérdése. Sokan azt mondják: én nem tudok imádkozni. Ez nem olyan, mint a matematika vagy a zene, hogy valakinek van hozzá érzéke, van, akinek pedig nincs. Az imádság nem tehetség kérdése, hanem hajlandóság kérdése. Az imádságban mindenki egyforma, ezért bíztat Jakab is mindenkit az imádságra. Imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok! Illés is imádkozott és történés volt.
Kezdjünk el könyörögni az Istenhez. Szólítsuk meg őt saját szavainkkal, dicsőítsük Őt, mondjuk el gondolatainkat, legyünk előtte hittel és érezni, tapasztalni fogjuk ezt a nagy erőt, amely az imádságban rejlik, ahogyan tapasztalta ezt Dávid és az egész nép, amely körülötte volt! Ámen.
UTÓIMA: Áldalak, Uram, míg élek! Olyan csodálatos Isten vagy, hogy minden ember számára megadod a lehetőséget a Veled való kapcsolattartásra. Köszönjük, hogy igédben példákat állítottál elénk az imádsággal kapcsolatban. Kérünk Téged, adj elénk imádkozó példákat, akiket láthatunk, akiken keresztül megtapasztalhatjuk Lelked csodálatos munkáját! Kérlek, add meg, Uram, hogy mi is példái lehessünk a buzgóságos könyörgésnek! Add, hogy ne szégyelljünk megszólítani Téged akár családi, akár gyülekezeti közegben. Egyszerűsítsd le a szívünk gondolatait, hogy az imádságban eljussunk saját lehetőségeink, erőforrásaink végéhez és minden változást, minden újulást a Te erődtől várjunk. Jézusért kérünk hallgass meg bennünket, tölts meg a Te Lelked erejével! Ámen.
