LEKCIÓ: Máté 25, 1-13
TEXTUS: Máté 25, 1 Különösképpen az első vers első szava: „Akkor…”
IMÁDSÁG: Mindenható Istenünk az Úr Jézus Krisztus által! Hálás szívvel vagyunk előtted ezen az istentiszteletet. Köszönjük azt, hogy elérhettünk egy újabb adventi időszakot. Felgyorsult mindennapjaink, az ünnepre hangolódás csillogásai elveszik figyelmünket az igazi jelentőségéről ennek az időszaknak. Szeretnénk, ha megállítanád most gondolatainkat és felkavart érzelmeinket. Szeretnénk egy kicsit tovább látni az adventi koszorún égő gyertyánál, szeretnénk Téged látni. Szentlelked meggyőző és leleplező erejét kérjük, jelenj meg most közöttünk, mert rád várunk. Ámen.
Kedves Testvéreim!
Egy különleges alkalom képe van előttünk ebben a történetben. Jézus egy esküvőről, egy menyegzőről mond példázatot. Ez nem egy általunk megszokott összejövetel volt. Mifelénk egy ilyen alkalom ideális esetben szombaton vagy valamelyik hétköznapon kezdődik és a leghosszabbra nyúlt esetekben is vasárnapra befejeződik. Jézus korában, a zsidó társadalom kicsit nagyobb feneket kerített az esküvőnek. Jézus is részt vesz ilyen alkalmakon, hiszen a kánai mennyegző volt az a helyszín, ahol először tesz csodát. Ott a bor fogyott el, mivel nem tudták előre kiszámolni a fogyasztott mennyiséget az esküvő hosszúsága miatt. Általában 7 napig tartott egy ilyen esküvő a lányháznál. Egy teljes héten keresztül mulattak, ettek ittak és örültek a fiatalok boldogságának. A hetedik napon már különösen várták a vőlegény érkezését, aki éjféltájban megérkezve magával vitte a menyasszonyt a közös otthonukba, ahol szintén elkezdődött a mulatság. Ezek a szüzek tehát a hetedik napon készülnek a vőlegény érkezésére. Az volt a feladatuk, hogy lámpásaikkal világítsanak a sötét éjszakában a nagy találkozás pillanatában, majd ők is elkísérték a menyasszonyt új otthonába és együtt örvendeztek vele új életének kezdetén.
Jézus ezt egy példázatként tárta az akkori és a mai hallgatóság elé. A mennyek országáról akar titkokat felfedni és létrehozni ezzel a példázatával Krisztus. Más példázatokat is olvasunk: a búza és a konkoly példázata, a tékozló fiú, az elveszett drahma, a szántóföldbe elrejtett kincs, a magvető és még sorolhatnánk. Mind mind a mennyek országának működéséről és titkairól akar valamit az emberiség tudtára adni. Ezek a példázatok általában úgy kezdődnek: Hasonlatos a mennyeknek országa a(z)…-hoz. Ez arról tanúskodik, hogy Jézus a mennyországot nem egy távoli jövőbe helyezi, hanem a jelen valóságába. Felhívja a figyelmünket, hogy a mennyeknek országa már itt a földön elkezdődhet az ember életében. Valóban úgy van, ha valaki megtalálja az elrejtett drága kincset, akkor azonnal elkezdődik az életében egy kicsiny mennyország.
Ez a példázat is hasonlóan kezdődik, de mindegyik közül kiemeli kezdőszava. Nem úgy kezdődik: Hasonlatos a mennyeknek országa a(z) …-hoz. Egy kezdőszó megváltoztatja, kiemeli az összes példázat közül: Akkor hasonló lesz a mennyeknek országa. Jézus ezzel az apró változtatással a jelenből az eljövendő valóságába helyezi az ő eljövetelét. Így ez a példázat egy nagyon kifejező és nagyon beszédes adventi történet, hisz az advent nem csupán a karácsony várása. Adventben emlékezünk a nagy várakozásra, amely a Krisztus eljövetele előtti időszakot jellemezte, másrészt pedig mi is várjuk a Jézus újra eljövetelét, ahogyan hitvallásunk említi: onnan, a mennyből jön el ítélni eleveneket és holtakat.
Különös ez a szó: Akkor. Egyrészt bizonyosságot fejez ki, másrészt meg bizonytalanságot. Bizonyosság abban, hogy a példázatban elhangzott esemény egy megígért és biztos tény, amely be fog következni. Bizonytalanság abban, hogy nem tudjuk mikor fog bekövetkezni ez a biztos tény. Nézzük kicsit részletesebben ennek az „akkor”-nak a kettős üzenetét.
Jézus eljött ebbe a világba, mint gyermek. Királyt, földi szabadítót vártak benne, de ő egyszerű emberként jött el, hozzánk hasonló volt, de megüresítette önmagát, annak ellenére, hogy Isten volt. Szenvedett mindannyiunkért, majd feltámadt a harmadik napon. Nagycsütörtökön elbúcsúzott értetlenkedő tanítványaitól. Megígérte, hogy vissza fog jönni királyként, bíróként, aki majd ítélni fog élőket és holtakat. Ez biztos. Ez nem csupán egy ígéret, hanem egy isteni kijelentés, amelynek nagyon komolyan hitelt kell adnunk. Ha egy ember ennek a bizonyosságnak valósággal hitelt ad, akkor automatikusan megváltozik a hozzáállása az élet dolgaihoz. Krisztus eljövetelét biztosan várva az ember akarva akaratlanul foglalkozik a lámpással és az olajjal, hogy az kész legyen. Nem hizlalja vég nélkül a vagyonát, nem ragaszt ház mellé házat, nem újítja állandóan a gépjárműparkját, hanem tudja: Jézus el fog jönni, nekem készítenem kell a lámpást és az olajat, nehogy felkészülés nélkül érjen az Ő eljövetele. Nagyon megnyomorodik az életünk, ha elfeledkezünk Jézus visszajövetelének biztos tényéről. Ezt a megnyomorodást egyre inkább látjuk, tapasztaljuk világunkban.
Az orvostudomány mindent megtesz, és nagyon komoly összegeket áldoz arra, hogyan lehetne meghosszabbítani, talán végtelenné tenni az ember földi életét. Nem számol Jézus visszajövetelével, nem törődik az olajjal meg a lámpással, hanem önmagával van elfoglalva. Megszűnik előtte a boldog jövendő célja, ezért a jelen nyomorúságát akarja egyre inkább meghosszabbítani. Keresi és kutatja a hosszú élet titkát, holott Isten pedig az örök élet titkát kínálja minden embernek az Ő egyszülött Fiában. Ez csak egy példa, mennyire mellémegy valami, ha nem számol Jézus újra eljövetelével.
Ugyanakkor előfordul a másik véglet is, amikor valaki csak az úr eljövetelével számol és ezt a földi életet már nem is akarja élni. Az első gyülekezetekben is felütötte a fejét effajta gondolkodás, de Pál szól a thesszalonikaiaknak erről. Kettős állampolgárok vagyunk, a földön kell élnünk úgy, hogy gondolunk az eljövendő országra is, a jövendőre.
Beszélve az akkor bizonyosságáról, nem mehetünk el az akkor bizonytalansága mellett. Vajon mikor fog bekövetkezni az Úr eljövetele? Mégis mikor számíthatunk rá? Milyen jelekből fogjuk megtudni a közeledését? Sajnos az ember mindig azt akarja tudni, amelyet nem kellene. Amelyet pedig tudnia kellene, azt meg nem akarja tudomásul venni.
Több felekezet tűzte már ki Krisztus visszajövetelének pontos időpontját a történelemben. A Bibliát egyfajta jóskönyvnek használva magukkal és sokakkal elhitették a nagy esemény időpontját. Természetesen ezek nem következtek be, ennek ellenére ma is vannak kitűzött pontos dátumok. Egyet tudunk a Bibliából: Az Úr közel. Nekünk nem a pontos dátum meghatározására kell figyelnünk, hanem arra, hogy készen, felkészülten várjuk az Urat. Annyit láthatunk a mindennapjaink eseményeiből, hogy közel van. A Biblia arról beszél, hogy az utolsó napokban lesznek katasztrófák, járványok, az emberek elhidegülnek egymástól, ilyesmi. Ezek a jelek előttünk vannak.
Az iskolába járók ismerik ezt a felkészült várakozást. Közel minden óra egyfajta lehetőség a felelésre. Valószínűleg nem felel mindenki minden órán, de bármikor kiszólíthatja a tanár a diákot azért, hogy számot adjon tudásáról. Mindig készülni kell órára. A keresztyénég is egy ilyen felkészült, elkészült állapotában várja megváltó Urát, mert bármikor megérkezhet!
Ha vendégeket várunk, akkor is készülünk. Hát mennyire kell készülni, amikor ilyen mennyei vendég érkezésére várunk!
Láttuk az „akkor” szó bizonyos és bizonytalan jelentéseit. Jézus Krisztus még nem jött vissza, ezért még tart a kegyelem ideje. A szüzek még együtt vannak, tízen vannak. Ha jön a vőlegény, akkor máris elválik egymástól a felkészültek és a felkészületlenek csoportja.
Vajon készen várjuk az Urat? Kész a mi szívünk, életünk a vőlegény fogadására? Vajon nincsenek mellettünk olyanok, akik híjával vannak még az olajnak? Kedves Testvéreim! Készüljünk a vőlegény érkezésére és szóljunk embertársainknak mentő szeretettel a felkészültség szükségessége felől! Ámen.
IMÁDSÁG: Úr Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy van elhívásod és felhívásod a világ számára. Hívsz mindenkit, bennünket a mindennapi krisztuskövetésre, ugyanakkor felhívod mindannyiunk figyelmét érkezésedre. Nem szeretnénk ezt az érkezést félvállról venni. Nem szeretnénk öntelt módon megelégedni elhívásunkkal, hanem szeretnénk felhívni mások figyelmét is a Te közelgő érkezésedre. A vasárnapok csendje azt szolgálja az életünkben, hogy felkészíts bennünket a világban való élésre és bizonyságtételre. Így könyörgünk minden elveszettért, találd meg őket. Könyörülj rajtuk, ajándékozd meg őket új élettel. Tegyél bennünket engedelmes gyermekeiddé, hogy mi lehessünk azok, akiket használni akarsz ebben a kereső munkában. Itt vagyunk és készek vagyunk tenni a Te akaratodat. Tölts meg hát Lelkeddel! Ámen.
