LEKCIÓ: Dániel 3, 1-30
TEXTUS: Dániel 12, 3 János 1, 14
Krisztusban kedves testvérek, karácsonyt ünneplő szeretett gyülekezet itt a templomban és az internet hullámhosszán!
Hétfő este a kántálás során valaki feltette azt a kérdést a csapatnak, hogy vajon látszik-e a betlehemi csillag? És noha tudtam róla, hiszen több helyről is hallottam, hogy 800 év után ezen a napon újra látható lesz, akkor sem jutott volna eszembe, ha nem hangzik el a kérdés, annyira belemerültem az éneklés örömébe. A csillagot nem láttuk, mert nagyon sok felleg volt, valaki humorosan meg is jegyezte, majd 800 év múlva, de egy kedves barátom fotóján mégis megpillanthattam az egyik közösségi oldalon. Aztán az elevenebe vágott a csillagok szerepe fizikai, és lelki értelemben is.
Mit tesznek a csillagok? Egy kicsit világítanak, nem mondják Istennek, hogy Uram ilyen sötétségben nincs értelme ennyi fényt adni. A csillagokhoz igazodni lehet. Amikor még nem voltak műszerek, a hajósok a csillagok állása alapján állapították meg, merre kell menniük. A napkeleti bölcsek a csillag alapján jutottak el Jézushoz. Ez a fizikai szerep. A lelki pedig nem más, mint, hogy Isten azt akarja, hogy a hívő ember minden időben ilyen útmutató „csillag" legyen, hogy mutassák a Jézus Krisztushoz vezető utat, és azt, hogy másképpen is lehet élni. És másképp is lehet nézni a megpróbáltatásokra. Hogyan történik ez? Had szóljak erről az ige alapján és mai példákkal is!
A Dúrá mezején felállított szobor kísértetiesen hasonlított Nabukodonozorra, mert ez a király egy magát istenítő ember volt. A barátok Istennek való hűségének és engedelmességének gyönyörű példája, amikor felállított szobor előtt nem voltak hajlandók meghajolni. Pedig ez egy nagyon egyszerű cselekedet lett volna. Ráadásul fiatal emberekről beszélünk: se porckopás, se ízületi probléma, de nem hajlott a térd. Akkor pedig bevetették őket hétszeresen befűtött égő, tüzes kemencébe, mert ez volt a büntetés. Nem akarok semmit belemagyarázni az igébe, de én úgy vélem, már az is meghökkentő lehetett Nabukodonozornak, hogy a barátoknak egy egyszerű dolgot kellett megtenniük, ők Istenért mégis a szörnyűt választották. De ezek a fiúk tudták, hogy Istennel az égő kemencében is jobb, mint kívül az Isten nélkül. Amikor kijöttek a kemencéből, a magát istenítő királyt, az egész birodalmával együtt az élő Isten magasztalására vezették. Csillaggá lettek, mert az életük Istenhez vezetett másokat.
Egy általam nagyon kedvelt lelkipásztor egyszer elmondta, hogy annak a gyülekezetnek a területén, ahol szolgált, volt egy nagyon sötét terület, a hegyoldalban. Nem szívesen ment oda senki, borzasztó környéknek tartották a városban. Azonban a gyülekezet gondnoka azt mondta, él ott egy megtért asszony, aki rég nem tud már eljutni az istentiszteletre, mert egy betegség következtében teljesen mozgásképtelenné vált. A lelkipásztor nem latolgatott semmit, rögtön így szólt: látogassuk meg. Azt mondta: elámult, amikor beléptek a beteg özvegyasszony kicsiny otthonába. Csak vonszolni tudta magát egyik lábára sem tudott ráállni, de azzal az erejével, ami volt rendkívül pedánsan, tisztán tartotta a házát, és ragyogott a rongyosra olvasott Bibliája is, az ágya mellett. Csillogó szemekkel, és örömmel tett bizonyságot Jézusról, imádkozott a gyülekezetért, idősekért és fiatalokért, a családokért, a nemzetünkért. Úgy írta le a lelkész a könyvében, hogy egy ragyogó fehér sziget volt a sötét hegyoldalban, mert csillag élet volt.
Vagy az egyik gyülekezetben, ahol szolgáltam megtért egy középkorú férfi. Azelőtt alkoholista, magának élő ember volt. Egy nagyon súlyos betegségből gyógyult fel, Isten kegyelméből kb 80%-ban, de azt gondoltuk meg sem marad. Elveszítette a munkáját, ami miatt rettenetesen dühös volt, az életmódja és a viselkedése miatt pedig otthagyta a családja.
Testvérek!
Amikor átadta az életét Jézusnak döbbenet uralkodott a faluban: megbolondult, kimosták az agyát, ugyanis azt látták, hogy az az ember, aki addig ilyet csak Szenteste tett, elkezdett templomba járni, délelőtt és délután is, mindenkinek beszélt Jézusról, hogyan szabadította meg a bűneiből, indította az alkoholista barátokat, hogy menjenek vele a következő csendeshétre. Bibilát olvasott és igehirdetéseket hallgatott otthon. Elindult a Bibliaórára az idős asszonyokkal, hangosan imádkozott, és bocsánatot kért a családjától.
Jöttek hozzám is: mi van ezzel az emberrel? Mondtam: fényt kapott! Na, akkor a tiszteletes is megbolondult. De kb. egy hónap elteltével azt mondta egy másik alkoholista: én is el akarok menni a misszióba, én elküldeném a fiamat, a rossz magaviselete miatt, jelezte egy édesanya, én a barátomnak a lányát szeretném eljuttatni, aki félelmekkel küzd, mondta egy presbiter. És megindult az imaközösség a Bibliaórán. Egy ember. Egy kicsi pont, csillaggá lett Jézus kezében, és vezetni kezdte a többieket.
De nektek a legszemélyesebb, az a néhány nappal ezelőtti kántálás, itt a gyülekezet területén. Amikor kicsik és nagyok elindultak és vállalták, valakik a nehéz munkanap után is azt, hogy Istent magasztaló karácsonyi énekekkel örömtelibbé teszik az ünnepet, az itt élők számára. Házhoz vitték az evangéliumot, és Krisztushoz hívogattak. Voltak, akik ezt megtapasztalva elsírták magukat. Az utolsó este, ahogyan mentem hazafelé én is. Beléptem a házba megkérdezte a feleségem: Attila ittál? Nem, miért? Piros a szemed. Sírtam. Miért? Azért mert csillagokat láttam, nem a pofonoktól, hanem Jézus szeretetétől. És ez csodálatos, ahogyan az ige mondja ez értelmes, a legértelmesebb életmód ezen a világon. Mert ez Istenhez kapcsol, mert ez örök.
Az első Karácsonykor Jézusban, a Világ Világossága, vagy ahogyan itt jelenti ki János, az Ige jött el ebben a világba, telve igazsággal és kegyelemmel. Hogy aki odaáll ebbe az igazságba és kegyelembe, az Ő fényességébe, azt Ő meggyógyítsa, megvigasztalja, átformálja, egyenessé, normálissá, bűnterhektől, vádaktól, félelmektől, megkötözöttségektől mentessé tegye. Mert az, hogy az Ige, maga az Isten testté, emberré lett, az egyfelől azt a csodát és egyben valóságot hordozza, hogy nincs lehetetlen, olyan mélység, olyan nyomorúság, olyan elrontott élet, helyzet, nyakatekert dolog, amit Ő ne tudna megoldani. Testvérek, ez bizonyíték, nem ígéret. Ahogyan Mózes negyedik könyvében mondja az ige: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék…” (4Móz 23,19) A halál hatalmát, ami nekünk a legnagyobb félelmünk, amivel emberi erőből semmit nem tudunk kezdeni, azt is legyőzte.
De testvérem, a szabadulás, és élet csak úgy lehetséges számodra, ha kilépsz a sötét fellegek, a sötét bűnök mögül az Ige bűnbocsátó szeretetének fényébe. A csillagok is akkor látszanak, ha nincs sötét felleg. Ez másként nem megy. Én nem tudom milyen bűnök, nyomorúságok, félelmek vannak az életedben, csak azt tudom milyenek voltak az enyémben, és azt, hogy Jézus ezt kész elvenni.
Ezért arra kérlek, vizsgáld meg most mi a bűn fellege a szívedben, ami miatt nem tudsz ragyogni, vagy, ami miatt talán már aludni sem tudsz.
Mennyi minden előtt olyan könnyen leborulunk, olyan könnyen hajlik a térdünk, mert mi bajunk lehet? És Istennek sokszor, be kell avatkoznia valamivel, hogy végre térdre hulljunk előtte. Engednie kell egy vírust, hogy rádöbbenjünk, hogy Ő a legfontosabb életünkben, és ráeszméljünk arra is, mennyire fontos a másik ember. Testvérem, te mi előtt hajbókolsz, mi az, ami előtt könnyen megadod magad? Mi az, ami égő kemenceként emészt fel? Az irigység, a harag, az önzés, a magamutogatás, a pénz az istened, a rossz szokás, vagy káros szenvedély? A türelmetlenség, gonoszság, paráznaság, hazugság, csalás? Nem tudsz bocsánatot kérni, vagy megbocsátani? Vigyázz, mert ha nem adod át a testté lett Ige, Jézus kegyelmének az örök halálba visz.
Én azonban most örömmel jelentem: itt a lehetőség, mert az Ige eljött megszületett, emberré lett, kegyelmet és igazságot hozott, hát légy szabaddá, gyógyulj meg Őbenne, és légy másoknak is felüdítője. Ő ezért jött!!! A másik áldása az igének, hogy Ő közel van, nem a menny elvont magasságában, nem bezárkózva egy elérhetetlen helyen. El ne hitesse veled az Ördög, hogy nincs segítséged, hogy nincs szabadulás, hogy nincs gyógyulás, hogy nincs menekvés, hogy nincs remény!!! Hozzád jött, téged hív, rajtad akar könyörülni, ma ezen a Karácsonyon téged akar megszabadítani és csillaggá tenni. Nem Tv csillaggá. Ilyen helyivé, homokkerti csillaggá!!! Mint Dánielt és barátait, a babiloni fogságban, mint a pásztorokat Betlehemben. Egyszerűen szólva: Értelmes, Istennek engedelmeskedő életté.
Rád vár a környezeted, rád vár a világ, most a vírushelyzetben különösen, amikor annyi a beteg, annyi a gyászoló, annyi a vesztes, az elkeseredett, a meggörnyedt, a kilátástalan, a reményvesztett élet. Rád várnak, hogy hirdesd, ha lehet személyesen, de ha korlátozva vagy, akkor a kerítésen keresztül, vagy a telefonon, a kijelzőn, az internet hullámhosszán, egy levélben, ha be is zárultak az ajtók, a lehetőségek, a találkozások, ha izzanak a tüzes kemencék, akkor is nyitva van az ég, mert Jézus, a testté lett Ige élő és ható. Olyan jó lenne, ha minél többek szívébe a kegyelemteljes Ige venne lakozást, ha ez az Ige formálná át szeretetteljes életté és ez terjedne, mint a járvány. Ha szabad így mondanom, ez a szeretetjárvány lerontja, az Ördög minden munkáját, és biztos vagyok benne, hogy eltörölné a vírust is. Mert a legnagyobb betegségünk nem a testi fájdalom, hanem az Ige fényének hiánya az életünkben. Pedig az Úr nem ezért hívott el, ebbe a világba. A héten vettem egy könyvet, az a címe: Többre lettél teremtve. Ne érd be kevesebbel, kérd Jézust, magát, az érted testet öltött Igét, hogy Ő legyen a tied, te pedig légy az Övé és ragyogj örökké! Ez a Karácsony ajándéka, neked, nekem, nekünk, mindenkinek! Ámen