LEKCIÓ: János 1, 1-5
TEXTUS: János 1, 4
IMÁDSÁG: Szerető Istenünk, drága Urunk! Magasztaljuk nevedet, hogy ezen a mai estén örvendezésre, rácsodálkozásra, imádatra hívsz bennünket! Áldunk Téged, mert az Ige testté lett. Testté lett az örökkévaló ige az Úr Jézus Krisztusban! Uram, köszönöm, hogy a Te szavad életre hívott és azért lehetek itt ma este, hogy ezt az életre hívő szót továbbadjam mindazoknak, akik itt vannak. Uram, tudom, hogy a szó csak maximum a fülig érhet, de a Te szavad a szíveket is el tudja találni. Ezért kérem Szentlelked hatalmas erejét, érintsd meg itt a szívünket, hogy világosság gyúljon a sötétségben. Úr Jézus, Te vagy az élet, Te vagy a világosság! Légy a mi életünk és világosságunk! Drága véred érdeméért és ígéreteidért, hallgass meg! Ámen.
Kedves Testvéreim!
A Biblia második részében, az Újszövetségben olvasunk Jézus születéséről. Négy evangélista beszél Jézus életéről. Jézus születését illetően Máté evangéliuma József és a napkeleti bölcsek történéseit mutatja be, Lukács inkább Mária életét ismerteti, Márk viszont nem foglalkozik Jézus születésének körülményeivel, máris belecsap a dolgok közepébe, Jézus fellépésével kezdi már az elején és felhívja a figyelmet: Eljött az idő, térjetek meg!
A negyedik evangélium, amelynek első verseit fel is olvastam, János evangéliuma. Személy szerint nagyon kedvelem János írásait az Újszövetségben. János evangéliumának van egy varázsa. Nem több, mint az első három evangélium, hanem más. Az első három evangélium beszél Jézusról, mint Isten fiáról, aki a földön járt, csodákat tett, szenvedett, meghalt és feltámadott. Az első három evangélium egyfajta történeti beszámoló, János evangéliuma pedig abban más, hogy János nem kívülállóként, nem elsősorban tényeket közölve beszél Jézusról, hanem úgy beszél róla, mint akinek a személyes életében is munkálkodott, mint aki átélte azokat a nagy változásokat, amelyeket Jézus hozott a világba.
János evangéliuma tehát egy bizonyságtétel. János arról beszél, hogy Jézus hogyan munkálkodott a világban és hogyan munkálkodott az Ő személyes életében. Mert a bizonyságtétel erről szól: Jézus hogyan lett számomra életté és világossággá. És ebben a bizonyságtételben igazság szólal meg, a könyv végén is erről olvasunk: „Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és megírta ezeket, és tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele.” (János 21, 24)
János evangéliumának már a legelején felvázolja, hogy az egész evangélium miről fog szólni: az életről és a világosságról. Mint egy zenemű, amelynek már a legelején felcsendül egy dallam, amelyet a szerző az egész darabban színez, hangsúlyoz, különböző oldalakról mutat meg. Így tesz János is. Bizonyságtételében, tanúságában nem Jézus születésének földi történéseit mutatja be, hanem egy lelki, spirituális oldalról mutatja be a karácsony lényegét. Ezt János nagyon szenvedélyesen, nagy irodalmi műveltséggel, művészi módon teszi.
Máténak Krisztus születése elsősorban József vívódásáról, a bölcsek érkezéséről szól, Lukács számára Mária feltétel nélküli hite a hangsúlyos, János pedig úgy beszél Jézusról, mint az élet elhozójáról. János szenvedélyesen beszél Jézusról és arról, hogy Jézus mit jelentett számára
Mit jelentett Jézus Jánosnak? Életet és világosságot. Igazi életet és igazi világosságot. Valóságosat. Nem mű életet és nem mű világosságot, hanem igazit… Honnan tudja János, hogy ez az igazi? Onnan, hogy tudta, milyen Jézus nélkül.
A Krisztus nélküli élet csak létezés, bibliai értelemben nem nevezhető életnek. János tudta milyen Krisztus nélkül létezni. Tudta milyen napról napra ugyanazt a halászmunkát végezni, és létezni egyik napról a másikra. Különösebb cél nélkül túlélni a mindennapokat. Tudta, milyen remény nélküli tud lenni az emberi élet.
János halász volt, Jakab volt a testvére, Zebedeus volt az apja. Élete a halászat volt. Sok munka, bizonytalan eredmény, napról napra való létezés – ez jellemezte ennek az embernek az életét. Máté és Lukács is bemutatja a családot. Lukács beszámolója szerint még napszámosaik is voltak, tehát ebből arra következtethetünk, hogy nem voltak annyira szegények, igyekeztek egy kis családi halászvállalkozást működtetni és megélni belőle. A fiúknak nem nagyon volt választásuk más életre, életük apjukon keresztül a halászatra volt predestinálva. Jakab és János, a halászat után a hálókat rendezgették, ott volt apjuk, ott voltak a napszámosok, ott volt a hajó, ott volt az addigi létezésük. Ekkor megjelent egy furcsa idegen, és magával hívta őket. Amikor Jézus megállt János mellett és követésre hívta, nem tudott nemet mondani, elindult.
Gondoljunk bele, micsoda változás, micsoda döntés, micsoda fordulat. Jakab és János mindent otthagynak, apjukat, napszámosokat, halakat, hajót. Miért döntöttek így?
Ha most itt lenne János apostol közöttünk és feltennénk neki a kérdést: János, miért hagytad el az apádat, a napszámosokat, a biztos életedet, a családi vállalkozást? Miért tetted? Miért döntöttél így? A válasza a mai alapigénk lenne minden bizonnyal: Azért döntöttem így, mert Benne, Jézusban, ebben a titokzatos idegenben ÉLET volt! A Szavában, a Tekintetében, a Lényében ÉLET volt! Nem dönthettem másként…
János életének ezen döntésétől kezdve megszűnt létezni és elkezdett élni. Addig csak létezett, de Jézusban új élete lett.
Létezés vagy élet? János Krisztus nélkül csak egy halászként létezett az akkor a világon élő közel 200 millió ember között, de Krisztusban pedig Élete lett. Halászból emberhalász lett. Addig csak létezett a mindennapi küzdelmeiben, múltak a napok, a hetek, a hónapok az évek, viszont a Jézussal való találkozását követően megszűnt csupán létezni és elkezdett Élni!
Mi jellemzi a létezést? A földi, fizikai, materiális keretek között megélt célok és a létezés kényelmessé tétele. Modern világunkban pedig a létezés egyik központi eleme az individuum lett, az ÉN. Én létezem, tehát kényelmesen akarok ebben a világban létezni és minden és mindenki a környezetemben az ÉN előre haladásomat, az ÉN kényelmemet szolgálja. Mégis, ennek a létezésnek, minden kényelme ellenére egyre gyakoribb jellemzője az üresség. A fiatalok, az emberek zöme azt éli meg a 21. századi modern társadalmunkban, hogy üres az élete. Minden létezési feltétel ellenére üresség van a lelkekben, amelyet nem tud az ember megváltoztatni. Ezt az űrt többféle módon igyekszik betölteni, de ezek csak ideiglenes megoldásokat adnak.
Mi jellemzi az életet? Mi jellemzi a valóságos életet? Aki Krisztussal találkozik és az Ő hívásának eleget tesz, akkor megszűnik csupán létezni, elkezd ÉLNI! A Krisztusban megújult életben az ember megtapasztalja azt, hogy elmúlik az üresség, és eljön a teljesség.
Az a csoda, hogy ezt nem csupán János élhette át, hanem átélheti mindenki. Jézus szava ma is élő és ható, ma is ugyanolyan hatással lehet az emberre, mint akkor Jánosra. Akkor Jézus testben volt és így szólította meg Jánost, viszont ma pedig az Ige van jelen közöttünk a Szentlélek által. Ugyanolyan csodálatos érzés, mint amelyet János is átélt: Krisztus megszólít, Krisztus nevemen szólít, fontosnak tart, be akarja tölteni az ürességemet. Nem akarja, hogy üres életet éljek, nem akarja, hogy csupán fizikai valóságomban létezzek és túléljem a mindennapokat, hanem azt akarja, hogy Éljek!
Jakab és János a halászhálókat hagyta ott, már nem hálózta be az életüket a halászat, hanem Jézus hálózta be őket az örök életre. Téged is el akar hívni a hálók mellől, a félelem hálója mellől, az üresség hálója mellől, a paráznaság hálója mellől, a büszkeség, a keménység hálója mellől.
Kedves Testvérem! Élsz vagy létezel? A karácsony csodája, hogy az Ige testté lett és testté lehet. Testté lehet Tebenned is, halld meg az élet igéjét, légy a Krisztus követője, hogy megszűnj csupán létezni, hogy elkezdj ÉLNI! Ámen.
IMÁDSÁG: Szerető Krisztusom! Köszönöm, hogy drága szavad engem is életre hívott. Köszönöm, hogy kétezer év után is ugyanolyan élő és ható a Te szavad, mint akkor volt. Köszönöm, hogy ma is képes vagy embereket Életre hívni, újjá szülni. Uram, annyira szeretnénk, ha ezen a karácsonyon valósággal megjelennél az életünkben, hogy az ünnepünk ne csupán külsőségekben merüljön ki, hanem tudjunk megtalálni Téged, hogy találkozhassunk az Élettel. Áldd meg gyülekezetünket, Tőled kérjük a növekedést. Imádkozunk mindazokért, akik még nem élnek, csupán léteznek. Te légy a gyülekezetünkben az új életnek az adója, Te légy a Megváltó, aki miatt összegyűlünk istentiszteleteinkre. Könyörülj a betegeken, a gyászolókon, a szenvedőkön, Te adj szabadulást a járványhelyzetből is. Könyörülj rajtunk, Jézus! Ámen.
