LEKCIÓ: János 1, 6-13
TEXTUS: János 1, 9
IMÁDSÁG: Áldunk, Uram Téged gyülekezetünk közösségében nagy kegyelmedért, amelyet megmutattál egyetlen Fiad földre jövetelében. Áldjuk Nevedet, hisz nem hagytad az emberiséget a bűn börtönében, hanem Szabadítót küldtél mindnyájunk megsegítésére. Hálás vagyok Úr Jézus, hogy vállaltad Önmagad megüresítését, nem tekintettél a mennyei gazdagságra, kész voltál szegénnyé lenni nyomorult bűnösökért. Köszönöm, Uram, hogy engem is kiváltottál és kiváltasz a bűn fogságából. Kérlek, Lelked által légy a mi világosságunk, hogy ebben a világosságban felismerhessük a bűneinket, az elveszettségünket, de ezzel együtt a Te nagy kegyelmedet is! Légy közöttünk, érintsd meg a szívünket, cselekedj az életünkben! Jézus vére érdeméért kérünk, hallgass meg! Ámen.
Kedves Testvéreim!
Tegnap este hallottuk, hogy János számára Jézus Krisztus az Életet jelentette. Halász életéből, mindennapos létezéséből Élet lett. Mindannyian arra a kérdésre kereshettük a választ, hogy létezünk csupán vagy van-e igazi életünk az Úr Jézusban? Mert a létezés az minden, ami földi, ami materiális, az Élet pedig minden, ami mennyei, ami földön túli, ami transzcendens, amelyet Krisztus kínál az Ő követése által.
Azt is megérthettük, hogy János Jézus születését nem a karácsonyi történeteken keresztül ragadja meg, hanem arról beszél, hogy az Isten Fia az örökkévaló ige, amely testté lett és ez az Ige az Élet és a Világosság. A mai igében is szemlélhetjük ezt a másfajta látásmódot.
Keresztelő Jánosról is beszél János, de nem úgy, mint evangélista társai. Máté, Márk, Lukács leírják, hogy János a pusztában lakott, keményen beszélt, mézet meg sáskát evet, bőrruhát viselt stb. János nem ezekkel a részletekkel foglalkozik, hanem lelki, spirituális szempontból mutatja be, hogy mi volt János feladata. Tehát itt a 6. verstől keresztelő Jánosról van szó (zavaró lehet a két név azonossága: János, a tanítvány, aki írta az evangéliumot, keresztelő János pedig, aki a pusztában hirdette a megtérés igéjét). János úgy mutatja be Keresztelőt, mint tanút, aki bizonyságot tett a világosságról, de nem ő volt a világosság.
Ezen a ponton is érdemes megállnunk. Egyértelműen vonatkoztathatjuk ezen igét az Isten szolgáira, mindazon emberekre, akik szolgálatba álltak vagy állnak az Isten országának építésére. Minden lelkésznek, nekem is, minden szolgának, minden tanítónak tudnia kell, hogy nem ők a világosság, ők csupán tanúk, bizonyságtevők, akik a világosságra mutatnak. Az én feladatom a gyülekezetben kettős: egyrészt újra és újra tudnom kell, hogy nem én vagyok a világosság, másrész újra és újra bizonyságot kell tennem Jézusról, aki a világ világossága. Ezen túl, az elöljáró feladata még a lelkek vigyázása is. A Zsidókhoz írt levélben ezt olvashatjuk: „Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.” Vigyázás a számadás terhével, ez a szolgák feladata. Betölteni az elhívást, tudva azt, hogy Jézus a világosság. Vigyázni a lelkeket, tudva azt, hogy számadással tartozunk értük.
Ezen dolgok tisztázását követően viszont nézzük meg az alapigénket részletesen. János úgy beszél a megszületett Jézusról, mint igazi világosság, amely megvilágosít minden embert. Jézus igazi világosság, aki minden embernek világosságot akar adni. Az egész evangéliumot áthatja ezt a kifejezés, rengeteg helyen használja János, több mint húsz alkalommal előfordul ez a szó. Ézsaiás próféciája is megjelenik így az evangéliumban, hisz Ő is úgy beszél az eljövendő Messiásról, mint világosságról.
Nézzük az alapigénk részletes magyarázatát a világosságot illetően.
Igazi. János ezt azért használja, azért hangsúlyozza ki, mert minden bizonnyal voltak, vannak és lesznek olyanok, akik nem azok. Jézus eljövetele előtt voltak csalók, hitetők, akik Messiásnak kiáltották ki magukat, de nem voltak azok. Ma is vannak, akik azt gondolják magukról, hogy tevékenységükkel, működésükkel elhozzák a világ számára a megváltást. Sokszor mi magunkról is képesek vagyunk elhinni, hogy meg tudjuk változtatni valakinek az életét, egy közösségnek az életét, egy nemzetnek az életét. Lehet azt formálni, befolyásolni, de igazi változást csak az igazi világosság tud hozni. Jánosnak is meg kellett látnia, hogy Jézus az igazi világosság, nem Ő, annak ellenére, hogy prédikálását sokan hallgatták, annak ellenére, hogy sokan Messiásnak tartották. Jézus az igazi világosság, helyébe nem léphet senki és semmi. Ne gondoljuk azt, hogy egyéb eszme vagy személy meg tudja adni azt a világosságot, amelyet Jézus hozott a világba.
Az eredeti szöveg ezt a jelzőt kettős értelemben engedi használni, igazi a nem igazival szemben, valódi a hamisítottal szemben. Mégis, miért higgyük el, hogy igazi, hogy valódi a testet öltött Ige, Jézus? Miért nem a keleti kultúra spiritualitása az igazi? Miért nem az ősi, panteista vallás az igazi? Miért nem a sámánizmusban vagy okkultizmusban látjuk az igazit? Azért, mert Jézus megmutatja az Istent, az Atyát. Jézus az igazi világosság, mert megjelenésével egyértelműen érthetjük az Isten akaratát, az Isten dolgait, az Isten szavát. Jézus, megjelenésével elűzte a homályt és világosságot hozott a sötétségbe. Ezért nem kell kitalálnunk, megálmodnunk, hogy micsoda a transzcendens, a földön túli, hisz Jézusban közismertté lett: „Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.” János 1, 18
Világosság, amely leleplez. Jézus elhozta a világba az igazi világosságot, amelyen keresztül megismerhetjük az Atyát és annak akaratát. Viszont ezzel együtt a Jézus világosságában még meglátunk valami mást is: az életünk szemetét. Addig míg sötétség van, lehet rejtegetni a dolgainkat, de a világosságban felszínre kerül. A sötétség ezért nem akarja befogadni az igazi világosságot, mert akkor nyilvánvalóvá lennének a sötétség cselekedetei is.
Nagyon sokan azért nem lépnek be a Jézus világosságába, mert akkor életük sötét cselekedeteire fény derülne. Mert Jézus világossága azt jelenti, hogy nem lesz többé sötétség, megszűnik a rejtegetés lehetősége. Amikor a filippi börtönőr találkozik Jézussal, amikor világosság lesz az életében, az addigi erőszakos cselekedetei saját maga előtt is nyilvánvalókká lettek és elkezdte ápolni azokat a sebeket, amelyeket a Krisztus követőin ejtett.
Jézus, a világosság, amely egyszerűen megmutatja a dolgokat, amilyenek azok a valóságban. Torzításmentesen tudunk látni Jézus világosságában. A saját látásunk megcsal bennünket sokszor önmagunkat és másokat illetően is, de Jézus világosságában valóságosan láthatjuk önmagunkat, életünket, embertársainkat. A börtönőr is azzal magyarázhatta bűnét, hogy megérdemlik ezek az emberek, bajkeverők, úgy kell nekik, meg neki ez a dolga. De amint belép az életébe a világosság, látja a dolgokat úgy, ahogy vannak, a kegyetlenség az kegyetlenség.
Világosság, amely vezet. Jézus, mint igazi világosság nem csupán megszünteti az Istennel kapcsolatos homályállapotot, nem csupán az életünk sötét cselekedeteinek felfedője, leleplezője, hanem bizonytalan döntéseink megvilágosítója is. A krisztusi fény vezérel ebben a világban. Mutatja az utat. Nyugodtan rábízhatjuk életünk döntéseit, Ő jelenléte által megadja a világosságot ahhoz, hogy tudjuk, merre kell mennünk.
Csodálatos lehetősége ez a hívő népnek, hogy bízhat a világ világosságában, Jézusban. Ameddig valakinek nincs meg ez a világosság az életében, addig vak a saját cselekedeteire, útjára, önmagára. „Jézus ezt mondta nekik: Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.” János 12, 35
Megvilágosít minden embert. Jézus Krisztus nem csupán egy népet, egy embercsoportot akar megvilágosítani. A keresztyén hit a Biblia tanítása szerint nem kizárólagos, nem személyválogató. Jézus megvilágosít minden embert, ugyan a sajátjai nem fogadták be, de Ő nem is csupán a sajátjaihoz jött, hanem azért, hogy minden ember számára világosság legyen. Minden embernek szüksége van az Ige világosságára, minden embernek szüksége van az igazi világosságra, mert Jézus nélkül sötétség van.
János számára Jézus az Élet, Jézus az igazi Világosság. Jézus elhozta a világba az Életet és a Világosságot. János bemutatja evangéliumában, bizonyságtételében, hogy Jézus nélkül halál van és sötétség. Jézus nélkül csak létezés van, de nincs élet. Jézus világossága nélkül az embernek nincs élete, csak létezése a sötétségben.
Csodálatos János karácsonyi üzenete, hogy a sötétségben létező emberiség számára Jézus, az Isten Fia, az örökkévaló ige testté lett, hogy Élet legyen és ez az Élet legyen minden ember igazi világossága, a Tied is és az enyém is. Adja meg az Úr, hogy Szentlelke ereje által Te is és én is megtapasztalhassuk Jézusban az igazi világosságot, amely kihoz a sötét létezésből az életre, világosságra! Ámen.
IMÁDSÁG: Jézus Krisztus, Te vagy a világ világossága. Te hoztad el az igazi fényt a sötét világba, és Te hozhatod el az igazi fényt a sötét életünkbe is. Urunk, tapasztaljuk, érzékeljük, tapintjuk a sötétséget a világunkban, a saját lelkünkben, de azt is tapasztaljuk a Te kegyelmedből, hogy a sötétség szűnni kezd már. Könyörgöm, Uram, hogy jelenléted által űzd el a sötétséget a szívünkből és tégy bennünket, gyermekeidet, népedet világossággá ebben a sötét világban. Add, hogy ne feledjük el, hogy Te vagy az igazi világosság, nekünk pedig csupán tovább kell adnunk a Tőled jövő fényt. Kérünk, részesíts bennünket most a Veled és egymással való közösségben. Kiontatott véred és megtöretett tested érdeméért kérünk, hallgass meg! Ámen.
