LEKCIÓ: János 1, 19-34
TEXTUS: János 1, 22-23
IMÁDSÁG: Szerető Istenünk! Magasztaljuk nevedet a mai vasárnapon is! Köszönjük, hogy itt lehetünk a gyülekezet közösségében. Hálás a szívünk, hogy az elmúlt napokban annyi üzenettel gazdagítottad az ünnepünket! Hálásak vagyunk, hogy a karácsony lényegére irányítottad a tekintetünket! Úr Jézus, köszönjük, hogy életet és világosságot hoztál ebbe az élettelen és sötét világba. Urunk, előtted van az életünk. Te tudod, ismered gondolatainkat, indulatainkat, ismered bűnösségünket. Megvalljuk előtted, hogy méltatlanok vagyunk jelenlétedben lenni, de véred érdeméért kérünk, Szentlelked által légy közöttünk, szólj hozzánk, készítsd az üzenet útját a szívünkben. Hallgass meg kérünk a Golgotáért! Ámen.
Kedves Testvérek!
János evangéliumában a mai igével kezdődik el a könyv elbeszélő része. Eddig János az első fejezet elején felvázolta, hogy miről fog szólni az egész evangélium, most pedig az elbeszélések sajátos sora kezdődik el.
János bizonyságtétele az evangélium, igaz tanúvallomása ez a könyv annak az apostolnak, akit Jézus szeretett. A bizonyságtétel egy nagyon fontos motívuma az evangéliumnak és az elbeszélések sora három ilyen tanúságtétellel kezdődik: keresztelő János tanúságtétele, az első tanítványok tanúságtétele, a kánai menyegzőn a borrá vált víz tanúságtétele. Ebbe a sorba teljes mértékben beletehető az Atya bizonyságtétele, amely egyfajta mennyi megerősítés. Ez annyiban volt más, hogy az evangélium szerint ezt János ismerte fel csupán, hisz az Úr már előre kijelentette számára, hogy az a Messiás, akire rászáll a Szentlélek, mint egy galamb. János lelkében történt ez a felismerés az Atya megerősítése által, emiatt ismerte fel János, hogy Ő az Isten választottja, Ő az Isten felkentje. Ebben a történésben is láthatjuk, hogy a Szentlélek bizonyságtétele Krisztusra irányul!
A bizonyságtétel szó nagyon sokszor előfordul itt az evangéliumban, ebben az igeszakaszban. János felismeri Jézusban az Isten Bárányát, ezen felismerését nem veti véka alá, világít, beszél a felismert Krisztusról és ezen bizonyságtétele újabb és újabb tanítványokat eredményez.
Maga az egész evangélium is egy bizonyságtétel, amely kétezer év óta beszél az Isten Bárányáról és lesznek sokan hívővé ezen bizonyságtétel nyomán.
El is érkeztünk az első fontos üzenethez a mai istentiszteleten: az igaz bizonyságtétel vezet el Jézushoz! A keresztyénség megalakulásának és terjedésének egyik sarkalatos pontja, a Krisztust, az Isten Bárányát felismerők bizonyságtétele, meggyőző tanúságtétele, hogy megtalálták a Messiást!
János keresztel, jönnek az emberek egymás után, s egyszer csak megjelenik Jézus, és János mennyei kijelentést kap, ez az én szeretett fiam. János meglátja a mennyei megerősítés következtében, hogy a Messiás elérkezett. Ezt továbbadja a tanítványainak, a tanítványai más tanítványoknak. Megalakul Jézus szűkebb és tágabb tanítványi köre, egyre több ember kezdi megérteni, meglátni, hogy Krisztus az Isten Fia! Majd feltámadásával ugyanez történik, egyre többek látják meg a Feltámadott Krisztust, egyre többen értik meg, hogy Ő legyőzte a halált is és ezzel új életet, örök életet hozott minden embernek.
Nagyon fontos a gyülekezet életében a bizonyságtétel. Nagyon fontos, hogy a gyülekezeti közösségben egyre többen megértsék, meglássák, hogy Jézus az Isten Báránya. Egy gyülekezet életéhez hozzá kell tartoznia a bizonyságtételnek, mert ez a növekedés, az örömhír eljutásának a záloga. Nem rejthetjük véka alá, hogy számunkra megjelent a Krisztus dicsősége, nem titkolhatjuk el, hogy életünk mozgatója, megváltoztatója Jézus. Ez nem újdonság, hanem régi igazság: a bizonyságtétel, az igaz tanúvallomás a keresztyénség ereje, amikor a Jézusról szóló örömhírt tovább adjuk, hisz Ő megváltoztatta az életünket.
A másik vonulata a mai igének az akkori egyház képviselőinek a küldöttségéről szól, amikoris faggatják Jánost, hogy Ő miért jött, kicsoda, micsoda, mit gondol magáról. Papok, léviták, farizeusok kérdezik Jánost munkássága felől.
János az akkori egyházi életben, a zsidók vallási életében minden bizonnyal nagy port kavart. Többen jártak ki a pusztába, mint a zsinagógákba. Egyre nagyobb problémát kezdett jelenteni János az akkori egyházi tisztviselőknek, ezért is érkezik egy küldöttség, hogy megkérdezzék, kicsoda is Ő, meglássák, hogy mi a titka a szolgálatának?
Három dolgot feltételeznek róla:
- Messiás – általános messiás-várás volt abban az időben, ezt szinte természetes kérdés volt részükről. Számos ószövetségi prófécia beszél a Messiás érkezéséről.
- Illés – Malakiás 3, 23-24 beszél arról, hogy majd az Úr napján el fog jönni Illés.
- Próféta – 5 Mózes 18, 15 és az azt követő versekben van szó a prófétáról, aki majd eljön annak idején.
János mindegyik címet visszautasítja, csak azt mondja, hogy Ő egy kiáltó hang a pusztában, ő csak egy jelzés, jelzi a Messiás érkezését. Jézus, az Isten Báránya, aki próféta, aki Messiás, Ő az, akinek az érkezésére az egész világ várt!
Az egyház elutasítja Jánost és azt, akiről János bizonyságot tesz. Elutasítják, mert újnak hat és minden, ami új, gyanakvással fogadják. A gyanakvás nem baj, csak az a baj, ha az újdonság az újdonsága miatt kerül elutasításra vagy elfogadásra. János nem új dolgokat mondott, Jézus sem új dolgokat mondott, hanem a régi ígéretek beteljesítője volt. Az egyház számára fontos tanulság, hogy egy dolog nem az újdonsága miatt kerülhet elutasításra vagy elfogadásra, hanem a tartalma, lényege miatt.
Jézus bizonyságtevői halászok, egyszerű emberek lettek, egyházi vezetők kevesen fogadták el Jézust, Nikodémus is éjszaka megy el Krisztushoz, nappal nem meri felvállalni a Mesterrel való kommunikációt.
Az akkori egyház küldöttei között voltak farizeusok is, akik tovább kérdezgettek, tudakolóztak a keresztség felől, amelyet János gyakorolt. János nem ad egyértelmű választ a kérdésükre. János ebben a kérdésben is Krisztusra mutat és az útkészítő funkcióját emeli ki az általa gyakorolt keresztségnek. Ő „csupán” vízzel keresztel, de Jézus az, aki Szentlélekkel fog keresztelni.
Senkit nem fog megmenteni a keresztvíz vagy a bemerítés a kárhozattól, ha a Szentlélek keresztsége nincs a szívünkben, akkor nem ismerjük Jézus Krisztust, mint személyes megváltónkat. János úgy tekint szolgálatára, munkásságára, mint útkészítésre. János biztosította az Úr Jézus érkezését, tudta, hogy nem ő a világosság, hanem az Isten Báránya. Erre a világosságra mutatott, ezt a világosságot megvallotta, nem tagadta. Ámen.
IMÁDSÁG: Drága Jézus! Áldunk Téged, hogy Te vagy az Isten Báránya, aki elveszed a világ bűneit! Áldunk Téged, hogy Szentlelked ereje munkálkodik ma is a világban. Kérjük, Szentlélek Isten, hogy munkálkodj a mi szívünkben is. Megvalljuk bűneinket bűnbánattal és kérjük, jöjj az életünkben, lakozz bennünk, tégy újjá bennünket! Ámen.
