ALAPIGE: „Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma, a görögül beszélő zsidók zúgolódni kezdtek a héberül beszélők ellen, hogy a naponkénti gondoskodásban elhanyagolják a közülük való özvegyasszonyokat. Ekkor összehívta a tizenkettő a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. Hanem válasszatok ki magatok közül, testvérek, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába, mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett. Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt, valamint Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikolaoszt, az antiókhiai prozelitát, az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket. Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek.” ApCsel 6, 1-7
Kedves Testvérek!
Zúgolódás, fennforgás az első gyülekezetben. Leírni is rossz. Abban a gyülekezetben, ahol annyian átélték a Lélek erejét, annyian betöltekeztek Lélekkel, annyian szemtanúi voltak az apostolok által végzett csodáknak… Konfliktusok, még a szentek között is? Hogyan lehet ez?
Az ellentét abból fakad, hogy a gyülekezet ellátottjai közül sokan úgy érzik, hogy mellőzve vannak. A görögül beszélő zsidók özvegyei úgy érezték, hogy róluk kevésbé gondoskodnak. Kialakult egy ellentét, amely az egész gyülekezet hangulatára, működésére rányomta a bélyegét.
Borzasztó azt tapasztalni, amikor egy jól működő közösség elkezd hanyatlani és az addig működő egység már ellentétté, széthúzássá változik. Olyan rossz benne lenni bizonyos konfliktusokban, amelyek teljesen feloldhatatlannak látszanak és a megoldási kísérletek nemhogy enyhítenének a helyzeten, hanem tovább mélyítik a már kialakult helyzetet.
Egy nyári táborban tapasztaltam meg, hogy kialakult a szolgálók között egy ellentét, amelyet igyekezett a csapat feloldani. Arra gondoltunk, hogy imádkozzunk közösen, de sajnos az imádság is egyfajta egymás kibeszélésébe süllyedt, mintha a sértettek a másik füle hallatára az Úrnak árulkodtak volna a bűnös testvérükre. Nagyon rossz érzésem maradt vissza, nem is tudtunk eredményesen együtt szolgálni.
Egyértelműen látszik a mai szakaszban és könnyű belátni, hogy a zúgolódás, az ellentét a gyülekezetben az egység megbomlásához vezet, az egység megbomlása pedig a növekedés akadálya! Ha nincs a gyülekezetben egység, akkor nincs növekedés! Hanyatlás, vergődés, kínlódás van. Az első gyülekezet sem tudott tovább növekedni, hanem elindultak a hanyatlás útján.
Tehát két dolgot beláthatunk: egyrészt a gyülekezetekben adódnak belső konfliktusok, másrészt pedig ezen konfliktusok az egység megbomlásához, a növekedés akadályozásához vezetnek.
Hogyan lehet ezeket a konfliktusokat kezelni? Hogyan lehet az Úr előtt rendezni azokat a helyzeteket, amikor annyira belecsúszunk egy-egy konfliktusba érzelmileg, hogy a keresztyén hit-testvérünkre már csak gyűlölettel tudunk tekinteni? Amikor legszívesebben leütném egy énekeskönyvvel?
Nézzük meg, hogyan oldódott fel az első gyülekezetben. Nagyon jó és nagyon hasznos módon közelítettek a konfliktushoz. Először is az apostolok nem mélyítették tovább a meglévő ellentétet, nem magára a konfliktusra fókuszáltak, hanem megpróbáltak az egész jelenségtől távolodni és megvizsgálni egy szélesebb látószögből, hogy mi lehet ennek az egésznek a lelki háttere?
Rá is jönnek, hogy a zúgolódás oka a gyülekezetben az, hogy szétszakadnak a munkában. A túlzott szolgálat pedig ahhoz vezet, hogy ők eltávolodtak az igétől és ennek következtében a gyülekezet is eltávolodott az igétől, ennek pedig a zúgolódás, az egyet nem értés, a sértődöttség, az érzékenység az egymásra mutogatás lett az eredménye.
Kedves Testvérek! Amikor egyre feszülnek a dolgok az életünkben, a közösségünkben, a gyülekezetünkben, annak nagy valószínűséggel mindig az az oka, hogy elkezdünk távolodni az imádkozástól meg az igétől. E nélkül nem működik.
Másrészt, ha még távolabbról nézzük az eseményeket, akkor felismerhetjük az első gyülekezet életében az ördög munkáját. A gonosz eddig külső akadályokat igyekezett az apostolok és az ige akadályába állítani. Eddig az ördög igyekezett távol tartani az embereket az igétől azzal, hogy támadást indított az apostolokkal szemben. Most pedig az apostolokat igyekszik távol tartani az igétől. Mindig az a célja, hogy eltávolítson bennünket Istentől, az Isten szavától, az Isten jelenlététől. Ezt vagy külső, vagy belső támadások által akarja elérni. Ezért örökös harc a keresztyén élet, a keresztyén gyülekezeti élet.
Ugyanakkor csodálatos dolog kicsit eltávolodni a konfliktustól és meglátni ezeket a mögöttes tartalmakat, mert ebben feloldódhat a nehézség, mert az érintettek belátják, hogy itt igazából nem róluk, nem az ő méltóságukról, önérzetükről, érzékenységükről van szó, hanem az igétől, imától való távolmaradásról és a gonosz szétziláló, elválasztó munkájáról.
Az első gyülekezetben fel tudott oldódni ez a nagyon mély konfliktus, mert a Lélek vezetése mentén oldották fel ezt az ellentétet és így még nagyobb növekedés következett be a gyülekezet életében.
Kedves Testvérek! Mindig, minden körülmények között törekedjünk a gyülekezetünkben az egységre, hogy ne akadályozzuk a növekedést! Ámen.
