ALAPIGE: „Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: Elói, elói, lámá sabaktáni! – ami ezt jelenti: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Néhányan az ott állók közül, amikor ezt hallották, így szóltak: Íme, Illést hívja. Valaki elfutott, és ecettel megtöltve egy szivacsot, nádszálra tűzte azt, inni adott neki, és így szólt: Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye őt? Jézus pedig hangosan felkiáltva kilehelte a lelkét. Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. Amikor pedig a százados, aki ott állt vele szemben, látta, hogy így lehelte ki a lelkét, ezt mondta: Bizony, ez az ember Isten Fia volt!” Mk 15,33-39
Krisztusban kedves testvérek! Nagyszombatot ünneplő keresztyén gyülekezet!
Tegnap este az egyik internetes közösségi oldalon találtam egy képet, amelyen egy kisfiú áll a szenvedő Jézus keresztje alatt. Jézus talán még utolsó leheletével azt mondja a kisfiúnak: szeretlek. A kép fölött pedig egy angol felirat, amely így szól magyarul. Emlékezz a Húsvét igazi jelentésére. Azért hoztam ide ezt a képet, mert az a megkérgesedett szívű százados, az a durva, kemény katonaember, hasonlóan állt ott Jézus halálakor a kereszt alatt, mint a képen szereplő kisfiú. Olyan gyermeki, vágyakozó, alázatos, szívbéli módon. Először végig hallgatja: mit mond Jézus a kereszten. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet. És Ő egészen átéli, hogy az, az elhagyatottság érte van.
Az sem tudja igazán milyen ez, akit már hagytak el élete egy fontos szakaszában. Amikor úgy hagynak el, hogy abban nincsen semmi furcsa szeszély, hanem csak az előre megfontolt, alapos szándék. Pedig az, az elhagyatottság is nagyon kemény, hiszen nagyon nehezen tudjuk magunkban jó helyre tenni, hiszen amikor igazán szükségünk lett volna valakire, pont akkor tudatosan nem volt velünk és szándékosan hagyott ott minket. Sokat rágódtam azon, hogy Jézus utolsó szavai közül ez a mondat, a magára hagyott gyermek mondata, milyen mögöttes tartalommal bír. A kisgyermek panasza, akit a szülei otthagytak valahol és sír szegényke? Vagy a felnőtt férfi, fájdalma? A meggyötört áldozat beszél benne? Jézus felkiáltása a világtörténelem legfájdalmasabb panasza, amiben nem pusztán a gyermek kiált apjához, nem csak a felnőtt férfi hörgi bele a világba fájdalmát, hanem benne van minden elhagyott embernek a kiáltása. Hiszen Jézus Krisztust azért hagyta el az Isten, ott abban a pillanatban, hogy az ember soha többé ne érezze elhagyatva és elhagyottnak magát. Jézus Krisztus miértjére mi vagyunk a válasz. Miértünk hagyta el az Isten arra a rövid időre a Fiát. Ezt értette meg a százados, szívbéli módon. De ezt nem érti meg sok ember azóta sem. Abba nem gondol bele a világ, hogy én vagyok az ok, amiért Jézus szenvedett. A távozó Jézus, még mindig megment egy embert. Ez az örökkévaló szeretet.
Az utóbbi időben igen sok olyan emberrel találkoztam, aki arról beszélt, Valaki megszületik erre a világra, valaki eltávozik. Valaki érkezett a családba, valaki elköltözött a földi világból. Valakinek elfolyik vére, valakinek elindul a vérkeringése, de ez egy egészen más vérkeringés, ezt úgy hívják, hogy mennyei. Valakinek utolsót dobban a szíve, valakinek elsőt. Egy első igazi szívdobbanás. Nekünk megdobban-e a szívünk? Nem úgy, hogy ó szegény, jaj de sajnálom. Egy ideig bámészkodunk, majd ugyanúgy hazamegyünk, hanem úgy, hogy köszönöm, hogy ezt értem, köszönöm, hogy ezt miattam. Köszönöm, hogy ezt helyettem. Köszönöm, hogy ezáltal otthon lehetek a mennyei hazában. A százados kívülről nézve a világ legszomorúbb és legborzasztóbb helyén volt. Gúnyos kacajok, lemondó tekintetek, lesajnáló legyintések: na, ennek is annyi, ennek is befellegzett, de a százados sohasem érezte magát sehol annyira otthon, mint abban az órában, és attól a pillanattól kezdve. Megtelik a szíve és nyílik is a szája. Bizony, ez az ember Isten fia volt. Már rögtön evangelizál, már rögtön mondja az igazat, a jó hírt, már nem érdekli, hogy mit mondanak, hogy őt is kigúnyolják. Már érti a bűnözőt is, hogy miért mondja a másiknak, hogy mi jogosan vagyunk itt, de Jézus semmi bűnt nem követett el, már érti, hogy miért kérdezi a bűnöző a másiktól, hogy nem féled az Istent? Mert a szív teljességéből szól a száj. Ha a szív hazugsággal van tele, a hazugságot szólja, ha elégedetlenséggel, a panaszt szólja, ha Krisztussal van tele, Krisztust szólja. 2001 nyarán, amikor 17 éves voltam, egy másfél hónapot töltöttem Svájcban. Egy keresztyén hotelben dolgoztam, amolyan mindenes fiúként, egy barátommal. Volt ott egy német fiatalember, a feleségével és az iker kisfiaival lakott ott, kiderült, hogy azért mert keresztyén lett, a szülei kitagadták otthonról. Ő a keretet rendezgette. Egy nagyon boldog, kedves fiú volt ő, és mindig úgy köszönt mikor találkoztunk, hogy Jézus él. Én meg egy idő után mindig kinevettem a háta mögött. Mondván, hogy lehet elment az esze. Neki Jézussal volt tele a szíve, nekem meg a gúnyolódással. Ó de szívesen mondanám ma neki, ne haragudj, hogy a hátad mögött kinevettelek, és folytatnám azzal: szóljad csak barátom, mond csak el újra és újra, hogy Jézus él, csak el ne hallgass, mert a legnagyobbat, a legjobb jóhírt mondod. Mondjad csak testvérem, mert Jézus nélkül felborulnak az életek, mert Jézus nélkül megkötözöttekké válnak, mert Jézus nélkül megkérgesedik a szív, és megfagy benne a szeretet. De Jézussal még a megkérgesedett szívű is igazi otthonra, a mennyei otthonra talál. Igazi, rendezett életet lel, és igazi, krisztusi cselekedetei lesznek.
Kedves testvérek!
Nekünk miről tanúskodik s szívünk? Az utóbbi időben mi volt az, amiről a leginkább beszéltünk. Volt-e benne hálaadás, volt-e benne köszönetnyilvánítás, volt-e benne megértés, bátorítás, bíztatás? Vagy csak ítélkezés volt benne, panasz volt benne, gúnyolódás volt benne? Jó lenne most ezt ezen a Nagyszombat estén, még a holnapi Úrvacsora előtt átgondolni, és ha van a szívben Jézusnak nem tetsző dolog, akkor azt odaadni neki. Mert Ő nemcsak elsimítja a rossz dolgokat, hanem megszabadít azoktól, valósággal elveszi azokat. Van egy gyönyörű ének, amely erről vall az utolsó versszakában:
Van egy út, amit Isten készített,
Csak ott lelsz nyugtot és békességet
Ez az út a kereszt, ahol Isten szent Fia
Minden emberér életét adta.Még ma jöjj, ahogy vagy,
Hisz Jézus Krisztus téged is elfogad
Félelem, fájdalom, eltűnik végleg, s te élhetsz szabadon.