ALAPIGE: „A katonai csapat, az ezredes és a zsidók templomszolgái ekkor elfogták Jézust, és megkötözték. Először Annáshoz vitték, ez ugyanis apósa volt Kajafásnak, aki főpap volt abban az esztendőben. Kajafás volt az, aki azt tanácsolta a zsidóknak, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért.” Jn 18,12-14;
„A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust. 20 Jézus így válaszolt neki: Én nyilvánosan szóltam a világhoz: én mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mind összegyűlnek, titokban nem beszéltem semmit. Ézs 45,19 ; 48,16 21 Miért engem kérdezel? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam. 22 Amikor ezt mondta, az ott álló őrök közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt: Így felelsz a főpapnak? ApCsel 23,2 23 Jézus így válaszolt neki: Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem? 24 Annás ezután elküldte őt megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz.” 19-24
„Jézus így válaszolt neki: Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?” Jn 18,23
Krisztusban Kedves Testvérek, Nagycsütörtököt ünneplő szeretett gyülekezet!
Jézus keresztre feszítése idején tudjuk, hogy Kajafás volt a főpap. De ha kortörténetileg utánanézünk nagyon érdekes az ő főpapi szolgálatának a jogossága. Az ószövetségi törvények szerint ugyanis csak Jákób egyik fiának, Lévinek a törzséből és azon belül is Mózes testvérének Áronnak a nemzetségéből származhattak a papi szolgálattevők. Kajafás egyiknek sem felet meg. Se Lévi törzse, se Áron nemzettsége. Hogy lett mégis főpap? Egy nagyon furfangos cselhez folyamodott, hiszen elvette a korábbi főpapnak, azaz az elődjének, Annásnak a lányát és megörökölte apósától, mert ő sem akarta, hogy a főpapi tisztség elmozduljon a családból. Kajafás mellett mind az öt fia viselte a főpapi tisztséget, sőt még az unokája Matthias is. De, Annás sem felet meg a zsidó törvények egyikének sem. Hogyan lett ő főpap? Úgy, hogy gazdag ember volt, és nagy pénzt fizetett az uralkodó rómaiaknak, akiknek teljesen mindegy, hogy ki a főpap, őket a zsidó törvények nem érdekelték, a pénzért meg biztosították Annásnak és családjának az egyébként jogtalan főpapságot a zsidó vezetőkkel szemben. Nem érdekelték a rómaiakat a szidó törvények, ezért kellett Jézust politikai perben is elítélni, hogy királynak mondja magát a császárral szemben, különben az istenkáromlás, egyébként jogtalan vádjáért nem feszíttette volna keresztre Pilátus.
A világ egyetlen olyan pere, ahol kicserélik menet közben az ítéletet. A zsidók maguk között elítélik istenkáromlásért, de amikor Pilátushoz mennek, az ítéletet kicserélik felségárulásra. Ha Jézus nem vállalja értünk a kereszthalált ez soha így meg nem történt volna. De Isten ezt is elrendezte, Jézus ezt a megaláztatást is elviselte, hiszen az igazságtalanságot is magára vette szenvedésében. Ó de nagydolog testvérek.
Mivel Kajafás volt a főpap, így a hetventagú nagytanács elnöke is. Még egy adat róla. Nem Kajafás volt az eredeti neve, hanem József. A Kajafás az egy gúnynév volt: Kö Jáfes-ez azt jelenti, hogy a Vallató, vagy így is lehetne fordítani, hogy a Hóhér. Hát érezzük a történetben, hogy miért ez a ragadványnév. A nagytanácsa, aminek a vezetője volt Kajafás, ennek a testületnek kellett kimondania a halálos ítéletet a Megváltóra. Ez az ítélet már készen volt, csak formai bizonyítékokat kellett keresni a jogosság látszata miatt. Ennek érdekében Kajafás hamis tanúkról is gondoskodott, de azok egymásnak ellentmondó hazugságokat állítottak, így végül ő, mint ügyész feltette a döntő kérdést:
Te vagy-e a Krisztus (a Messiás), az élő Isten Fia?
Én vagyok - felelte Jézus. Ez a két szó mindig Isten önkijelentése volt. Én vagyok…az út…Én az Úr vagyok a te Istened, Vagyok, aki Vagyok. Én vagyok ne féljetek.. Egy olyan kifejezést használt Jézus, amit csak Isten mondhatott. És erre dühödtek fel. Az őrök közül egy arcul is ütötte.
Ezek után minden tanácstag kimondta az ítéletet: Méltó a halálra. Mert nem hitték el, hogy ez így van.
De hányan nem hiszik ma sem, vagy nem hiszik igazán. De azért nem, mert egyáltalán nem tudják, nem ismerik, vagy csak részben ismerik Isten igazságait. Nem vizsgálják meg, hogy mit mond az Úr.
Mi volt Kajafás és társai bűne? Az, hogy nem azt vizsgálták meg, mennyiben lehet igaz - akár a Szentírás alapján -, amit Jézus magáról állít, hanem ragaszkodtak a maguk előítéletéhez: ő nem lehet a Messiás. Aki a saját igazának szemüvegén keresztül néz, nem láthatja meg a valóságot. A maguk igazának bizonygatásához nem féltek igénybe venni szennyes eszközöket sem. Isten igazságának győzelméhez soha nincs szükség ilyesmire. Bírói székben ülve senki sem tudhatja meg, ki valójában Jézus Krisztus. . Ez az a mentalitás, ami nemcsak Krisztus, de minden ember halálát okozza, előbb vagy utóbb.
Aki egyáltalán nem vizsgálja meg…ha Isten létezne…de Isten ilyet nem mondott…honnan tudja, hogy mit mond Isten. Értjük testvérek? Nem tudjuk, hogy mit mond, de elítéljük. De a másik sem jobb, aki valamit már fog róla, aki vallásosan csinálja ugyanezt. Legyen köze az életemnek Jézushoz, mert persze lenni kell ott fenn valakinek, meg abból baj nem lehet, de azért az mégiscsak borzasztó, hogy kiszolgáltassam magam neki.
Az volt a borzasztó, hogy Ő szolgáltatta ki magát nekem…levetkőztették, az utolsó ruhadarabját elvették…elfolyt az utolsó csepp vére. A vallásos emberek életében az a buktató, hogy addig eljutnak, hogy legyen közöm Jézushoz, de nagyon sok helyzetben nem akarnak tudni arról, hogy mit szeretne Ő. Mert megnyugtatják magukat azzal, hogy én hiszem, hogy létezik, ez elég. Nem elég testvérek. Mert azzal, hogy hiszem a létezését az emberi kapcsolataim még nem változnak meg, attól bűneimtől még nem szabadultam meg.
Csak ha magunkat őszintén megalázzuk előtte, akkor kapunk választ a kérdéseinkre, s akkor fogjuk megérteni az ő válaszát. - Jézus kijelentéseit az értelmünk ítélőszéke elé állítva csak belebonyolódunk előítéleteinkbe. Aki előlegezi neki a hitet, azt ő értelmileg is meggyőzi arról, hogy mi valójában az igazság. S könnyen kiderülhet: nem Jézus istenkáromló, hanem én, nem ő méltó a halálra, hanem én. Nem ő teszi tönkre a világot azzal, hogy megengedi a háborút meg a pusztításokat, meg az önzőséget, meg a szeretetlenséget. Hanem én teszem tönkre, azzal, hogy megnyugtatom a szívemet, hogy más is úgy csinálja, meg én ilyen vagyok, így fogadjanak el, meg, hogy lehet így megélni…nekem családom van, muszáj a seftelés. De a sajáthibáit, bűneit elfogadó és megértő embernek nem kell többé bizonygatni, hogy a Krisztusnak szenvednie kellett, mert csak így kaphatnak kegyelmet a benne hívők.
Egyszer a nyugdíjas lelkész barátomhoz elment egy asszony… írja fel egy lapra….szörnyű, hogy Jézusnak át kell adni az életem…visszament nem bírom a terheket, letenném…imádkoztak, megtért...azt mondta már békességben meg tudnék halni, de még nem tudok békességben élni…ugyanolyan nyersen reagálok a férjem indulataira, mint eddig, nem terem gyümölcsöt az életem.
Megbátorította…eddig csak azon volt elkeseredve, hogy ő milyen, most már azon, hogy nem tud másként reagálni.
Aki megvizsgálja Krisztus beszédét, aki elkezdi beengedni az változni is fog. Nem tíz perc alatt, de formálódni kezd.
Nagyvarsány….milyen nagydolog, hogy látja a bűneit…hányan vannak, akik azt sem tudják, hogy az bűn. Gondoljuk testvérek, hogy amiért már Nagycsütörtökön Jézus szenvedett az csak annyi, hogy eljövünk ide, énekelgetünk egy kicsit, meg letudjuk az ünnepet, aztán megyünk vissza a nyomorúságok közé? Testvérek ez majdhogynem unalmas dolog is. Aki így veszi, az előbb-utóbb el is fárad benne, saját magátó, mert nem újult meg az élete. Mert nem veszi észre, mint Kajafás, meg az őt ütlegelő őr, meg a nagytanács, meg Pilátus, hogy Jézust nem elítélni kellene a világ dolgaiért, hanem Őhozzá menekülni, hogy áldássá váljon, hogy Jézust nem ütlegelni kellene, azzal, hogy nem veszem komolyan, hanem magamhoz ölelni, mint az életem egyetlen lehetőségét, az örök szeretetet. Tudjátok mennyire megváltozna ennek a világnak a szemlélete…az örömhöz, a betegséghez, de még a halálhoz való hozzáállásunk is. Erővé lenne bennünk, minden.
Áldott legyen az Úr, a nagycsütörtöki megaláztatásokért is, és azért hogy ma is sok gyümölcs terem, sok látható és sok láthatatlan, és épül az Isten országa, Ő pedig beteljesíti majd. Úgy legyen. Ámen