LEKCIÓ: 2 Mózes 8, 18-28
TEXTUS: 2 Mózes 8, 21-28
IMÁDSÁG: Áldunk és magasztalunk Téged, Szent Isten! Hatalmas és változhatatlan Úr vagy! Cselekedeteid nagyok, irgalmad végtelen. Hálás a szívünk, hogy házadban lehetünk. Köszönjük a lehetőséget Veled való találkozásra. Köszönjük, hogy tökéletesen kijelentetted magad az Úr Jézus Krisztusban! Köszönjük, hogy nem kell sötétben tapogatóznunk, nem kell találgatnunk az üdvösség elérésének módja felől, köszönjük, hogy igéd által azt megismerhetjük. Úr Jézus, kérlek, küldd el Szentlelkedet, légy közöttünk, érintsd meg a szívünket, beszélj velünk, formálj át a Te akaratod szerint! Kérünk Téged, légy közöttünk és bennünk! Véred érdeméért, kérlek hallgass meg. Ámen.
Kedves Testvéreim!
Kalauzunk szerint Mózes második könyvét olvassuk most. Nagyon érdekes és tartalmas történetek szerepelnek ebben a könyvben, amely könyv a zsidó nép Egyiptomból való kivonulásáról beszél. A könyv latin neve is erre utal, Exodusnak nevezik Mózes második könyvét, amely kivonulást jelent. A zsidó nép hogyan kerül Egyiptomba? József, Jákób gyermeke viszontagságos utakon eljut Egyiptomba, miután eladják a testvérei. Egyiptomban Isten lehetővé teszi, hogy József nagy ember legyen, az éhínség, a hét szűk esztendő éhezést hoz és mindenki Egyiptomba igyekszik túlélni, mert ott nagyon sok élelmet raktároztak a hét bő esztendő alatt. Jákób és családja a fia által jól kitaposott úton Egyiptomba költözik és ott telepednek le. Jákób és családja az idő során néppé sokasodik, ezzel együtt az idő múlásával a zsidó nép élete egyre kilátástalanabbá válik, ezért elkezdnek sóhajtozni, kiáltozni, imádkozni az Istenhez.
„Közben hosszú idő telt el, és meghalt Egyiptom királya. Izráel fiai pedig sóhajtoztak és kiáltoztak a szolgaság miatt, és a szolgaság miatti segélykiáltásuk feljutott Istenhez. Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten a szövetségére, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött. Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek.” (2 Mózes 2, 23-25)
Tulajdonképpen a nép szabadulásának története itt kezdődik, amikor elkezdenek kiáltani, sóhajtozni a szolgaság miatt. A nép életében ott indul meg a változás, amikor felismerik, hogy rossz nekik Egyiptomban és megszólítják az Urat, hogy ebből a helyzetből szeretnének kikerülni.
Milyen furcsa és milyen érdekes is. A nép, amely megsokasodott, egyre erősebb lett, és ezzel együtt egyre nagyobb elnyomásban kezdett el élni, viszont minden bizonnyal kezdtek megfeledkezni Istenről, nem nagyon emlékeztek már arra, hogy milyen dolgokat cselekedett, tudták bizonyára, hogy létezik meg a múltban cselekedett, de más tapasztalásuk nem volt Vele kapcsolatban. Megszólították Őt ennek ellenére, az Úr pedig meghallgatta a segélykiáltásukat. Minden, az egész történet itt kezdődik. Ott kezdődik minden, amikor Isten megindul, megkönyörül sóhajtozó, panaszkodó népén.
Isten elküldi Mózest, hogy vezesse ki a népet a fogságból. Mózes nehezen, de elindul és egyenesen a Fáraó elé megy, hogy megmondja neki, mi az Isten szándéka. A Fáraó az akkori világ egyik tejhatalmú ura, aki nem igazán akart foglalkozni az elnyomott zsidók kérésével, természetesen semmi szín alatt nem akarta őket elengedni. Mózes elmondta neki, hogy az Úr követségében jár, de a fáraó beképzelt módon válaszol és azt mondja: Kicsoda az az Isten? Nekem Ő nem parancsol, majd én eldöntöm, hogy mit akarok vagy mit teszek, nekem senki ne dirigáljon! Hiába mutogatja Mózes a csodákat, hiába válik a bot kígyóvá és a kígyó bottá, hiába falja fel Mózes kígyója a fáraó mágusai által varázsolt kígyókat, a fáraó nem hisz, szíve kemény marad. Keménységében pedig még inkább sanyargatja a népet, még keményebb munkát követel. Isten ezért csapásokat küld Mózes és Áron által, a felolvasott igében is látjuk a negyedik csapás nyomorúságát, hisz bögölyök lepik el Egyiptomot negyedik csapásként. Ezt megelőzte a vizek vérré változása, a békák, a szúnyogok, most pedig a bögölyök.
A Fáraó ezen a ponton kezdi megérteni, hogy kivel is áll szemben. Itt már kezdi megérteni, hogy mennyire hatalmas az az Isten, akiről Ő nem nagyon tudott eddig semmit. Ezen felismerése abban nyilvánul meg, hogy elkezd Mózessel alkudozni. Két alkut is felkínál, csak Mózes vessen véget valahogyan annak a borzalomnak, amelyet az imént említett rovarok okoznak.
Mózes Isten imádkozó szolgája, kéri az Urat és az Úr cselekszik. Nem Ő törli el a bögölyöket, nem ő kezdi el kilapátolni a békákat, hanem elvonul, könyörög az Úrhoz, hogy az Úr cselekedjen és az Úr cselekszik.
A választott nép életében a kivonulás története különösen fontos. A tízparancsolat első szavai húzzák alá ennek az egész eseménysorozatnak a fontosságát: Én az Úr vagyok, a Te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, ne legyenek más isteneid rajtam kívül. Az egész tízparancsolat ezzel a kijelentéssel indul, hogy az Úr volt az, aki szabadítást adott. Az Úr volt az, aki megdicsőítette magát a fáraóval, annak csapatával, a Vörös-tengerrel szemben.
Ez a régi történet nem csupán megtörtént események leírása, hanem előképe annak a nagy szabadulásnak, szabadításnak, amelyet átéltek és átélnek az Isten elhívottjai, választottjai a Jézus Krisztus vezetésével, hogy megszabaduljanak a Sátán rabságából. Tehát az Exodus eseményei jelképekként is előttünk állnak. Egyiptom jelképezi a világot, az Isten nélküliséget. A Fáraó jelképezi a Sátánt, annak viselkedését, indulatát, Mózes pedig előképe Krisztusnak, a nép pedig az Isten népe, akiket elhívott. Csodálatos dolog, amikor valakit megérint a Szentlélek és elkezd nyugtalankodni a lelke Egyiptomban, a fogságban. Érzi azt, hogy az életfolytatásában, mindennapjaiban valami nincs rendben, tulajdonképpen nem boldog, nem teljes az élete. Belefárad, kényelmetlenül érzi magát abban, hogy megy a fogságban a mindennapos robot. A rabszolgatartó, a gonosz állandóan hajszolja az embert. És mi marad meg a rabszolgatartó munkából? Mi lesz az eredménye annak a sok hajszának, amely a mindennapjainkat meghatározza?
Csodálatos dolog, amikor valaki felismeri, hogy rab! Boldog az a Lélek, amely rádöbben arra, hogy szabadulásra van szüksége. Az egész kivonulástörténetben azt látjuk, hogy csak azok tudnak megszabadulni, akik rájöttek, rádöbbentek arra, hogy szabadulásra van szükségük, hisz nem minden zsidó hagyta el Egyiptomot. A megtérés, a megújulás az ember életében mindig azzal kezdődik, hogy elkezdi rabnak, fogságban, rabszolgatartásban érezni magát és kiált az Istenhez és az Isten elkezd cselekedni az életében.
Viszont azt is kell látnunk, hogy ez a szabadulás, ez a kivonulás nem olyan egyszerű. Nem megy olyan simán, mert a fáraó, a gonosz mindent megtesz, hogy az ember lelke ne szabaduljon meg. Ő annak érdekében cselekszik, hogy mindenki továbbra is fogságban maradjon. Nem akarja elengedni rabszolgáit, azt szeretné, ha azok tovább szolgálnának neki.
A sátán mindent megtesz a szabadulás ellenében, ha egy Lélek szembeszáll a gonosszal, szembeszáll a rabsággal, akkor nehéz utat kell megjárnia. Nem megy olyan egyszerűen.
Joó Sándor így ír erről a jelenségről: „Nos, azonban éppen arról van szó a felolvasott részben, hogy ez a kivonulás nem megy olyan egyszerűen és simán! A Fáraó, amint tudomást vesz a készülődésről, fokozott szigorúsággal sanyargatja a népet. Még súlyosabb terheket rak a szerencsétlen nép vállára. A Sátán dühét növeli, és aktivitását csodamód felfokozza az, ha az emberekben feltámad a vágy az Ígéret földje után, ha látja, hogy emberek készülődnek az exodusra, (…) csak természetes, hogy a Sátán aktivitása hallatlan módon felfokozódik, és mindent elkövet, hogy aki szabadulni akar tőle, azt annál keményebben fogja. Akkor gyűlik meg a baja egy léleknek a Sátánnal, amikor szembe fordul vele, amikor ki akar szakadni a befolyása alól. Csak természetes, hogy nem akarja elengedni, akit megfogott! Éppen ebben a könyvben látjuk annak a leírását is, hogy a Sátán mi mindent megtesz, csakhogy meggátolja az exodust. Amikor már kénytelen engedni, amikor már érzi, hogy olyan erővel, hatalommal áll szemben, amellyel szemben tehetetlen: akkor alkudozni kezd, akkor ajánlatokat tesz a hívő embernek. A felolvasott versek éppen ezt a veszedelmes alkudozást fedik fel előttünk.” Az első alku, amelyet felkínál a fáraó: áldozzatok az Istennek, de itt Egyiptomban, elmenetel nélkül. Jaj, de sokszor kínálja fel ezt az alkut a Sátán! Imádjad az Istent, imádkozzál, énekeljél, de ne szabadulj meg! Ez tulajdonképpen a vallásosság(!), amikor a Lélek megalkuszik a szabadulás nélküli istentiszteletben. Amikor valaki nem szabadul meg Egyiptomból, nem szabadul meg a szolgaságból, de mellette igyekszik imádni az Istent, igyekszik szolgálni Neki.
Mennyi sokan élnek ilyen vallásos életet: Istennek áldoznak, Istennek szolgálnak, de a fáraó szabályai szerint. Istentisztelet világi törvényszerűségek, keretek között – valahogyan így lehetnek megfogalmazni, megragadni a vallásosság fogalmát. Micsoda ördögi dolog ez, micsoda tévedés, micsoda szenvedés! Imádkozzál, szolgáljál, de az életed ne változzon meg! Az ördög ezen alkujába nagyon sokan belemennek, nagyon sokan megmaradnak ebben az állapotban, ezért is annyira hiteltelen a mai modern világban már az egyház és hitelessége egyre inkább csökken, mert engedünk a fáraónak és szabadulás nélkül akarjuk tisztelni és szolgálni az Istent.
Mózes azt válaszolja, hogy el kell mennünk háromnapi járóföldre, nem maradhatunk itt, nem áldozhatunk szabadulás nélkül. El kell menni háromnapi járóföldre, el kell menni a Vörös-tengeren túlra, annak kánaáni oldalára. Ez a három nap vízválasztó, hisz ez alatt a három nap alatt a nép eljut a Vörös-tenger Kánaán felőli oldalára. Háromnapi távolság Egyiptomból, három nap, amely vízválasztó. Erre szüksége van a népnek. Erre a három napra volt szüksége Ábrahámnak is, amikor tartott szeretett fiával a Mórijjá hegyére, hogy feláldozza őt. Szüksége volt erre a három napra.
Erre a három napra volt szüksége Jézusnak is, hogy legyőzze a Sátán hatalmát, a bűn és a halál hatalmát. Ez a három nap, amely Nagypéntektől Húsvétig terjed, amely alatt keresztül kellett mennie a pokol mélységein, ezt látjuk ebben a történetben. Jézus Krisztus halála és feltámadása, amely elválasztja Egyiptomot Kánaán földjétől! Az Ő keresztjén, áldozatán keresztül vezet az út az új világ felé. Itt már nem Úr többé a Sátán, a Krisztusban szabad ember életében már nem Úr a gonosz! Ezért nem akarja engedni a Sátán, hogy elmenj erre a háromnapi távolságra. Nem akarja engedni, mert a Krisztusban újjászületett ember élete felett már nincs hatalma.
„Hol tiszteled és szolgálod az Urat, testvérem? A kereszten és a feltámadáson innen vagy túl? A Vörös-tengernek az Egyiptom felőli oldalán, vagy a Kánaán felőli oldalán? Vagyis: Krisztus halálának és feltámadásának a kárhozat felőli oldalán, vagy az üdvösség felőli oldalán? Ez a háromnapi távolság választja el a halált az élettől. Ezen innét a halál van, ezen túl kezdődik az örök élet! Úgy is mondhatnám, hogy ezen innét a Sátán, bűn és halál hatálya alatt él az ember, akármit csinál, még ha Istennek áldozik is, a Sátán, a bűn és halál hatálya alatt teszi, viszont a kereszten és a húsvéton túl a kegyelem hatálya alatt él és haladhat tovább az üdvösség teljessége, az Ígéret földje felé, a megváltott, az egyiptomi rabságból megszabadított ember! Csak háromnapi távolság, és ilyen roppant sok függ tőle: nem kevesebb, mint az élet vagy a halál!”
A megtérés, az üdvösség megragadása. Ha azt érzed, hogy rabságban vagy, ha azt érzed, hogy megkötöznek a feladataid, a gondolataid, a nehézségeid. Ha azt érzed a lelkedben, hogy rabszolgatartó körülmények között élsz, akkor kiálts az Úrhoz! Ő az, aki meg tud szabadítani! Ő az, aki a keresztre ment érted! Ő az, aki át tud vinni a Vörös-tengeren, Ő az, aki meg tud szabadítani a szolgaságból, hogy az Isten országának polgára lehess. Ez az út nem egyszerű, a gonosz nem akarja elengedni a kezedet, de ne alkudj meg a Sátánnal, ne akard kikerülni a háromnapi járóföldet, hisz Egyiptom és Kánaán között ott van a háromnapi járóföld, a megtérés útja, amelyet nem lehet megkerülni. „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (János 8, 36) Ámen.
IMÁDSÁG: Szerető Istenünk! Köszönjük, hogy beszélsz velünk. Könyörgünk, hogy Szentlelked által ragadd meg a szívünket, ragadd meg az életünket. Uram, annyira szeretném látni, hogyan kelnek át a szabadulásra váró lelkek a Vörös-tengeren! Annyira szeretném látni, hogyan cselekszel, hogyan szabadítod meg népedet a fáraó fogságából. Uram, annyira szeretném megtapasztalni a szabadulást, az abban való munkálkodást! Úr Jézus, te legyőzted a halált, megjártad a poklot, így nekünk lehet reménységünk a feltámadásban. Kérlek Úr Jézus, hogy küldd el a Te Szentlelkedet, hogy a gyászoló testvéreink, akik közöttünk vannak, hadd vigasztalódjanak meg. Hadd legyen világosságuk Lelked által az örök élet felől és hadd ismerjék fel ők is a nagy szabadítást, amelyet a kereszten végeztél el! Építsd Urunk a gyülekezetet testiekben, lelkiekben, adj felébredést, adj megújulást, mert vágyjuk a Te jelenlétedet, várjuk a Te cselekvő hatalmadnak megnyilvánulását! Ámen.
