Lekció: ApCsel 28, 1-10
Textus: Lukács 10, 19
Imádság: Drága Uram! Köszönöm neked, hogy ezen a vasárnapon itt lehetünk a Te házadban, Köszönöm, hogy szólni akarsz hozzánk. Köszönöm, hogy nem hallgatsz, hanem kijelented magadat igédben. Köszönöm a keresztet, köszönöm, hogy minden emberért meghaltál, aki odaborul a kegyelem királyi székéhez. Köszönöm, hogy Szentlelked által meg akarsz bennünket erősíteni. Kérlek, Szentlélek Úr Isten, járd át a szívünket, lelkünket, egész lényünket, hogy jelenléted által formálódhassunk, örök életre jussunk. Kérünk, adj megtéréseket, add, hogy minél többen felismerhessék bűnös, elveszett, bolyongó mivoltukat. Jézus érdeméért kérünk, hallgass meg minket! Ámen.
Kedves Testvérek!
A történet, amelyet felolvastam, Pál apostol utazásából való, amikor is Rómába tart, hogy ott ítélkezzenek felette. Ez az utazás nem mentes a viszontagságoktól, van benne vihar, kenyértörés a fedélzeten, hajótörés, megmenekülés, mennyei látomás. A mai istentiszteleten szeretném a kedves testvéreket egy pálismereti kirándulásra, majd egy önismereti túrára invitálni. Pálismereti lesz ez az istentisztelet, mert megismerjük Pál életének néhány vonását, majd az ő életén keresztül egy kicsit megpróbálunk magunkba is nézni, hogy ne legyünk vakok önmagunkra.
1. Pál tudta, hogy honnan jön, merre tart.
A Rómába tartó, foglyokat is szállító hajón összesen kétszázhetvenhatan voltak. Mindenkinek más volt az uticélja. Valaki a haszon reményével utazott, hogy a rakományt majd értékesíteni tudja. Valaki egyszerűen csak ítéletre vagy éppen elzárásra várt. Voltak, akiknek az volt a céljuk, hogy a rábízott rabokat elvigyék a célhelyre. Ahogyan egyre inkább belecsúsznak a viharba, ezek a célok egyre távolibbnak, egyre inkább bizonytalannak mutatkoznak. A viharban bedobálják a vízbe a rakományt, a foglyokat meg akarják ölni.
Ahogyan a vihar beárnyékolja az egész hajót és annak fedélzetén lévők életét, nagyon könnyen kitűnik, hogy igazából szinte mindenki cél nélkül létezik ebben a világban. Ahogyan beköszönt a vihar, ahogyan minden földi cél, arany bizonytalanná válik, mindenki cél nélkülivé válik, kivéve Pál Apostolt. Az elején voltak foglyok és nem foglyok, a vihar teljesen átrendezi a térképet: lesz 275 ember, aki cél nélkül él a világban, fogoly, a bűn rabja, és lesz egy ember, aki szabad, akinek van célja. Pál Apostol tudta, hogy honnan jött és merre tart. Pál Apostol tudta, hogy Ő gyilkos, üldöző, gőgös ember volt, aki a hatalmat, a mások feletti zsarnokoskodást nagyon szerette, de most már az Úr Jézust szereti és Neki akar mindenben engedelmeskedni. Tudta, hogy a halálból jön, és az életbe megye. Bármennyire szörnyű, kilátástalan is volt a vihar, Pál tudta, hogy a halálból jön, a lelki halálból és az életbe tart, az örök életbe. A többiek, kétszázhetvenöten, azt tudták, hogy eddig éltek, de most a halálba fognak menni, nincs reménységük, hisz a reménységüket vagy bedobálták a tengerbe, vagy nem ér semmi egy viharban hánykolódó hajón.
Látjuk Pál életében, aki a kereszt tövébe letette a bűneit, annak az életében a viharok megszelídülnek.
TÚRMEZEI ERZSÉBET: MENEDÉK A VIHARBAN
A fák tövén
azért szelídül szellővé a szél,
mert erejét már felfogták a fák.
Ezt a védelmet keresi
minden odarejtőző kis virág.
De érzi, hogy vihar van.
Együtt szenved a fákkal a viharban:
mert ami szelíd fuvalom a fának,
vihar az ibolyának.
Így rejtőzünk a keresztfa tövén.
Isten rendelte örök menedékül.
Ott minden vihar fuvalommá békül,
mert fölfog villámot, szelet,
s kiterjeszti két védelmező karját
az életünk felett.
Testvérem, de tudod, hogy honnan jössz és merre tart az életed? Van mennyei reménységed, mint Pál Apostolnak? Gyere a kereszthez, mert akkor életed viharai fuvalommá békülnek.
2. Pál tudta, ha nem rak a tűzre, akkor az elalszik.
Málta szigetére vetődnek a hajótöröttek. Ott az idegenek tűz melegével várják őket. Mindenki sokkos állapotban van és örülnek annak, hogy megmenekültek, foglyok és fogolytartók egyaránt, csupán a hajó veszett el. Azt olvassuk, hogy Pál Apostol rőzsét gyűjt. Tudja, hogy a tűzre rakni kell azért, hogy égjen, mert utánpótlás nélkül nincsenek lángok. Pál tudta, hogy nem elég melegedni az Isten által elkészített tűz mellett, amely megmelengeti az ember szívét, amely megszárítja a hányattatott embereket. Nem csak melegedni kell a lángok mellett, hanem rakni is kell rá.
Milyen érdekes dolog… Az erdőben a lehullott ágak száradnak, korhadnak, majd trágyává, az enyészeté lesznek. Pál kezei megkeresik ezeket a korhadó ágakat, korhadó darabokat, amelyek addig száradtak, rohadtak, az enyészetre készültek, és amint odarakta azokat a lángokba, akkor felfakadt belőlük a fény és a meleg, így lettek ezek a korhadó ágak fénnyé és meleggé a hajótöröttek számára.
Valami különleges ábrázolódik ki ebben a képben. Ez a 276 ember melegségre, szeretetre talál ezen a szigeten. Isten szeretetének tüze ábrázolódik ki ebben a képben, ahogyan várja a melegedni vágyó lelkeket, akik hajótörést szenvedtek.
Igen, ezt érezzük egy istentiszteleten, egy bibliaórán, egy gyülekezeti alkalmon, egy igehirdetést olvasva vagy hallgatva. Jó megmelegíteni kihűlt lelkünket az Isten tüze mellett. Jó fényre találni a sötétségben, jó megszárítani ázott lényünket az Úr tüze mellett. De Pál Apostollal tudnunk kell, hogy nem elég csak melegedni az Isten tüze mellett, mert ha nem rakunk a tűzre, akkor a tűz előbb utóbb kialszik.
Pál Apostol egyszerű cselekedete nagyon beszédes számunkra a gyülekezeti életünkre nézve. Azzal, hogy csupán melegszünk a tűz mellett, azzal nem marad meg örökké. El kell indulnunk Pállal együtt rőzsét gyűjteni, mert akkor a tűz naggyá lesz, égni fog és világítani és melege mellett sokan életre találnak.
El kell indulnunk fát gyűjteni, mert korhadnak, rohadnak a lelkek a környezetünkben. Ha nem visszük őket a tűzhöz, az Isten szeretetének tüzébe, akkor az enyészeté, a kárhozaté lesznek! Ha ott maradnak a földön száradva, korhadva, akkor nem lesz belőlük fény és meleg, akkor nem lesz belőlük élet, akkor csak az enyészeté lesznek.
Kedves testvérek! Korhadnak a lelkek a Homokkertben is, menjetek utánuk! Korhadnak a lelkek a családjaitokban, menjetek utánuk, hozzátok őket az Isten tüzébe, hadd lángoljanak, hadd világítsanak, hadd mutassanak utat más elveszetteknek is! Mert ha nem rakunk a tűzre, akkor el fog aludni a gyülekezetünk tüze és nem lehet majd mellette melegedni.
3. Pál sérthetetlen a kígyóval szemben, könnyedén tűzbe rázza azt.
Óhatatlan, hogy Pál a rőzsével magához ölelje a viperát, a kígyót. Óhatatlan, hogy rőzsegyűjtés közben az ember viperát is magához ölel. Úgy tűnik, hogy korhadó lélek, aki fénnyé akar lenni, de idővel kiderül, hogy nem fénnyé akar lenni, hanem Pál életére akar törni.
Pál nem lepődik meg a dolgon, Ő nagyon jól tudja, hogy aki az Isten tüzének rakója, aki korhadó ágakat gyűjt, annak számolnia kell a kígyó támadásával. Nem lepődik meg, nem sértődik meg, hanem belerázza az Isten szeretetének tüzébe azt a kígyót, amely megtámadta.
Kedves Testvérek! Jézus Krisztus az, aki a kígyó fejére taposott, erre már a Biblia elején megvolt az ígéret. Jézus kiküldi tanítványait azzal az ígérettel, hogy a kígyó támadása nem árthat nekik. Jézus megszabadított bennünket a gonosz hatalmától.
Kedves Testvérem, aki nem csupán melegedsz az Isten tüzénél, de rakod is a korhadó ágakat a tűzre, tudnod kell, hogy megjelenik olykor a kígyó, az ördögi indulat, az irigykedés, a rágalom, a támadás kívülről és belülről. Tudnod kell, hogy Krisztus győzelme számodra is abszolút győzelmet biztosít a Gonosz hatalma felett, ezért minden rágalmat, minden irigykedést, minden külső és belső támadást rázz bele az Isten szeretetének tüzébe, hadd égjen el ott minden sérelem, minden támadás. Pál ezt tette, és szabad volt. Tedd Te is, légy szabad!
Láthattuk, hogy milyen volt ez a Pál. Tudta merre tart az élete, tudta, hogy a tűz mellett nem csupán melegedni kell, hanem rakni is kell rá. Tudta, hogy a kígyó nem árthat neki, mert már Krisztus legyőzte az ősi kígyó minden hatalmát. Legyen áldott az Úr, hogy beszélt hozzák! Ámen.
Imádság: Szerető Urunk! Köszönjük, hogy jelenléted tüzében megmelegedhet hajótörött lelkünk. Köszönjük, hogy tudhatjuk a Te igéd kijelentése nyomán az életünk rendeltetését. Urunk, könyörgünk, hogy használj bennünket korhadó lelkek összegyűjtésében, hadd égjenek ők is érted! Kérünk, szabadíts meg bennünket az ördög hatalmából, add, hogy lerázhassuk magunkról minden támadását. Kérjük Szentlelked erejét, vigasztald meg a gyászolókat, akik az elmúlt héten álltak meg elhunyt szerettük ravatala mellett. Jézus érdeméért kérünk, hallgass meg bennünket! Ámen.
