Homokkerti Gyülekezet

Lekció: 1 Királyok 12, 25-33

Textus: 1 Királyok 14, 5-9

Imádság: Szerető Atyánk az Úr Jézus Krisztusban! Áldjuk nevedet ezen a mai vasárnapon, hálásak vagyunk megtartó kegyelmedért. Köszönjük Urunk, hogy őszintén beszélsz velünk a Te igéden keresztül. Bocsásd meg, Urunk, hogy mi több esetben nem vagyunk őszinték. Járunk a Te házadba, forgatjuk a Te igédet, hallgatjuk a szavadat, viszont megtűrjük az életünkben a bálványokat, a bűnöket, a szenvedélyt, az irigységet, az engedetlenséget. Ezek vagyunk mi, Uram. Megosztott a szívünk, megosztottak a gondolataink. Kérünk Szentlélek Isten, tölts be most bennünket, jelenléted által hadd szűnjön meg az életünk megosztottsága, hadd legyünk teljesen a Te követőid! A kereszt érdeméért kérünk, hallgass meg bennünket! Ámen.

Kedves Testvéreim!

Az újdonságnak, az újításoknak nagyon fontos szerepe van az életünkben. Kilépni a régi keretek közül, új utakat kipróbálni, új módszereket megtanulni nagyon fontos dolog. Az emberiség fejlődésének az egyik kulcstényezője, hogy voltak és vannak olyan emberek, akik mertek új dolgokat kipróbálni, mertek nyitni az újdonságok felé. Hisz vannak, akiket nagyon kötöznek a régi, megszokott dolgok és nem tud azokból szabadulni, viszont mindig voltak és vannak olyanok, akik szívesen próbálnak ki új, járatlan utakat, hogy az emberiség életét ezzel megkönnyítsék.

Az innováció napjainkban egy nagyon felkapott szó, sokan használják is. Azt a folyamatot jelöli, amely egy kreatív ötlet megvalósulásával zajlik. A mai istentiszteleten, a napi igében egy innovatív királlyal foglalkozunk, Jeroboámról lesz szó. Jeroboám sok újdonságot bevezetett, elszakadt a régi keretektől, de sajnos döntései nem reformációt hoztak, hanem deformációt. Lássuk részletesen, mi történt?

Isten népének életében 120 év telt el, amikor is egy királya volt az egész nemzetnek. Saul, Dávid és Salamon uralkodtak egyenként 40-40 évet, egyben tartották a királyságot. Salamon gazdagsága, bölcsessége nem volt fogható senkiéhez, de sajnos szíve a sok feleség miatt elhajlott és bálványokat imádott. Nincs olyan bölcs és erős férfi vezető, akit az asszonyok hada ne tudna eltéríteni. Ezer feleséggel bírt Salamon és ragaszkodott hozzájuk szerelemmel. Mivel Salamon elfordult az Úrtól, ezért az Úr kivette utódai kezéből a királyságot egy időre.

Ekkor jön be a képbe Jeroboám, aki egy derék fiatalember volt a Biblia beszámolója szerint. Jeroboám egy árva fiúcska volt, aki sokra vitte az életben annak ellenére, hogy nem volt meg a családi háttere. Édesanyja egyedül nevelte, nem volt könnyű az életük. Jeroboám megtanult nélkülözni, küzdeni az életben. Olya személy volt, akiben a környezete hamar felismerte a tekintélyt. Salamonnak dolgozott kezdetben, aki szintén felismerte benne a vezető alkatot, ezért pozícióba emelte. József házában a kényszermunkások felügyelője lett. Ahijjá próféta, az Úr prófétája megjövendölte neki, hogy tíz törzs királya lesz, mert Isten kiveszi a királyság nagy részét Salamon utódainak kezéből és neki adja.

Micsoda ajándék ez az Úrtól! Gondoljunk bele, az árva fiú, aki egész életében küzd, akinek minden apró dologért meg kellett harcolnia, megkapja az Úrtól azt a nagy kiváltságot, hogy király lehessen. Isten ígérete így hangzott:

„Téged pedig fölemellek, és uralkodni fogsz mindenen, amit megkívánsz. Te leszel Izráel királya! És ha hallgatsz mindarra, amit parancsolok neked, ha az én utaimon jársz, és azt teszed, amit én helyesnek látok, ha megtartod rendelkezéseimet és parancsolataimat, ahogyan tette azt szolgám, Dávid, akkor veled leszek, és maradandó házat építek neked, amilyet Dávidnak építettem, és neked adom Izráelt.” (1 Királyok 11, 37-38)

Micsoda ígéreteket kapott Jeroboám az Úrtól! Fölemellek… Neked adom… Veled leszek… Maradandó házat építek neked…

Az Úr szavai be is teljesednek. Salamon fia, Roboám bölcstelenül viselkedik, fellázad a nép, Jeroboámot teszik meg királlyá az izráeli országrészben, így kettészakad a királyság. Lesz egy déli országrész, Júda, amelynek Salamon fia, Roboám marad a királya, és kialakul egy északi országrész, amelynek Jeroboám lesz a királya az Úr ígérete szerint.

Jeroboám elkezd uralkodni az északi országrészben és rossz döntéseket hoz. Az emberek szemében, illetve politikai, államszervezési szempontból teljesen érthető döntéseket hoz, de nem az Úr szemében. Mi történik tulajdonképpen?

Tudnunk kell azt, hogy a kettészakadt királyság déli részében maradt Jeruzsálem a templommal együtt. A fő kultuszhely, az Isten imádatának, az áldozatbemutatásnak a helye a déli országrészben maradt. Ez egy probléma, amelyet valahogyan át kell hidalni. Jeroboám ezen a ponton kezd bele nagy reformjába, amely nem reformáció, hanem deformáció. Innovatív döntéseket hoz, de ez nem viszi előre a nemzetet, hanem erkölcsi, vallási, hitbeli romlásba vezet.

Jeroboám elkezd a saját félelmeire, szorongásaira hallgatni. Jeroboám a vezetői pozíciójában szorong, félti a helyét. Nagyon szépen leírja ezt a folyamatot a Biblia: „Eközben Jeroboám így gondolkozott: Még mindig visszakerülhet Dávid házához a királyság! Ha feljár ez a nép, hogy Jeruzsálemben, az Úr házában mutassa be áldozatait, akkor ennek a népnek a szíve urukhoz, Roboámhoz, Júda királyához hajlik, engem pedig megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, Júda királyához. Ezért elhatározta a király, hogy készíttet két aranyborjút. Majd ezt mondta: Eleget jártatok már Jeruzsálembe! Itt vannak isteneid, ó, Izráel, akik fölhoztak téged Egyiptomból! Az egyiket Bételbe helyezte el, a másikat pedig Dánba vitette. És vétekbe vitték ezek a népet, mivel ezekhez járt: Bételben az egyikhez, Dánban pedig a másikhoz.” (12, 26-28)

Jeroboám teljesen megfeledkezik az Úr szaváról és ígéretéről és átadja magát a félelmeinek. A félelem, a szorongás hangja átveszi az uralmat a döntései fölött. Teljes mértékben hitetlenül és emberi gondolkodás mentén hoz döntéseket.

Jeroboám először is megváltoztatja a nép hitének a tárgyát: már nem Istent, Jahvét imádják, hanem a Jahvét kiábrázoló aranyborjúkat. Ugyan arról van itt szó, hogy az Egyiptomból szabadulást adó Istent akarják imádni, de ez az imádat már egy róla készült bálványra irányul, amely cselekedet teljesen szembe megy a tízparancsolat rendelkezéseivel.

Nem csupán bálványokra cseréli át Isten imádatát Jeroboám, hanem megváltoztatja a kultusznak a helyét is: Bétel és Dán lesz a kultuszhely, holott annak az Isten által kijelölt helye a jeruzsálemi templom volt.

Harmadszor, Jeroboám megváltoztatja az istentiszteleteken szolgáló személyek rendjét is. Törvény szerint csak léviták szolgálhattak az Úr templomában, de Jeroboám ezt is átlépi, olyan személyeket szentel fel papnak, akik nem Lévi törzséből valóak.

Negyedszer pedig azt is látjuk, hogy az ünnep idejét is megváltoztatja. Új időpontot rendel a népnek, amely az ünnep időpontját jelöli.

Jeroboám döntéseit félelmei, szorongásai táplálták egyrészt, ahogy azt említettem. Ez oda vezetett, hogy ez a király az istenhitet, a nép vallásosságát, a kultuszt politikai eszközzé degradálta. Az Isten imádatában, az Istenbe vetett hitben nem látott mást, mint csupán eszközt, amellyel maga mellett akarta tartani a népet.

Hogyan is süllyedhetett ide ez a király, holott az Úr szólt hozzá, beteljesítette ígéreteit, Ő maga is megtapasztalhatta, hogy Isten megtartja szavát, megtartja rendeléseit. Mégis, Jeroboám nem hitt az Úr szavának, hanem hitt a félelmeinek és az Isten egyházát politikai eszköznek tekintette és megfeledkezett arról, hogy a kultusz, az istentisztelet nem lehet ember eszköze, hanem csak az Isten eszköze.

Mégis, vizsgáljuk meg, hogy a Jeroboám által képzett kultusz működött-e?

Mit értek működés alatt? Voltak-e csodák, megtapasztalások, vezette-e az Úr a királyt, illetve a népet? Sajnos nem. Az Isten jelenléte nélküli kultusz, istentisztelet hasztalan, sőt romlást hoz az emberekre.

Hiába kegyeskedett Jeroboám, hiába füstölögtetett, hiába tömjénezett, hiába mondott kegyes szavakat, ez nem ért semmit, mert a szíve kemény volt, istentelen döntéseket hozott.

A 13. fejezetben, a holnapi igében olvashatjuk, hogy a déli országrészből eljön az Isten embere és elmondja Jeroboámnak, miközben áldozatot mutat be: Jeroboám, nem az oltár a lényeg, nem a külsőség a fontos, hanem az, hogy az Istent imádjátok úgy, ahogyan Ő elrendelte. Viszont Ti nem az Urat imádjátok és nem úgy, ahogyan Ő elrendelte.

Meghasad az oltár, megmerevedik Jeroboám vádló keze. Megláthatja a király, hogy az igaz istentiszteletnek van hatása, nem úgy, mint a hamis istentiszteletnek. Gyermeke is megbetegszik, aki meg is hal Jeroboám engedetlensége miatt. Az a próféta, Ahijjá, aki korábban a felemelkedést tolmácsolta Jeroboámnak, most a teljes romlást helyezi kilátásba. Jeroboám bűne elsodorja a népet is és vele kezdetét vette az északi országrész hanyatlása mindenféle szempontból, amely később fogsághoz is vezetett.

Kedves Testvérek! Nagyon fontos üzenetek vannak a számunkra a mai igében!

1. Ne hallgass a félelem, a szorongás hangjára a szívedben, hanem kapaszkodj az Úr igéjébe! A félelem olyan jövőt formál, amelynek nincs valószínűsége, viszont az Úr szava bizonyosság, biztos alap, amelyre ráhelyezheted az életed. Jeroboám átadta magát a félelmeinek, és nem tudta átadni magát az ígéreteknek, amelyet az Úr mondott számára.

2. Az egyház, a gyülekezet, az istentisztelet nem lehet ember politikai vagy egyéb eszköze. Az egyház az Isten eszköze, amelyben embereket használ és nem fordítva. A hamis istentisztelet egyik ismertetőjegye, amikor az eszközzé válik emberek félrevezetésére. Nem lehet a vezető eszköze az Isten szava, az istentisztelet, mert az hamis istentisztelet és a romlásba vezet.

3. A hamis istentiszteletben nincs erő, nincs ott az Úr Lelke, nem történik vezetés, gyógyulás, vigasztalás. A hamis istentiszteletben történhet manipuláció, félrevezetés, de ez mindig romláshoz vezet, mert nem az Úr áll mögötte, hanem a Sátán.

Ez történt a Jim Jones által alapított vallási szektában is Amerikában az elmúlt században. Jim Jones is a Bibliáról beszélt, de annak tartalmát, igéit a saját érdekeiben használta. Közel ezren lettek öngyilkosok a végén. Hamis istentisztelet volt, amelyben nem az Urat, hanem a vezetőt követték.

Ez történt a hitleri Németországban, ahol több teológus kiszolgálta a náci ideológiát és a Biblia szavait annak szolgálatába állította.

4. Reformáció vagy deformáció? Jeroboám története int mindannyiunkat. Jeroboám feláldozta az Isten igéjéhez való ragaszkodást azért, hogy megtartsa az embereket. Változó, sokféle ideológiát lebegtető világunkban minden időnél nagyobb kísértés vesz körül bennünket, hogy megalkudjunk az Isten igéjével kapcsolatban. Meg lehet alkudni, de a megalkuvás oda vezet, hogy a hitünk, a gyülekezetünk, az egyházunk elveszíti az Isten Lelkének jelenlétét és nem marad más, mint üres vallásosság.

Testvérek! Figyelmeztet bennünket az Isten szava, hogy ragaszkodjunk a kijelentett igéhez! Ne akarjunk Istenhez másként közeledni, mint ahogyan az Ő kijelentette a Bibliában. Egyetlen közeledési lehetőségünk az Úr Jézus Krisztus, mert Ő az út, az igazság és az élet. Benne és általa van élet! Ragaszkodjunk hozzá! Ennek a ragaszkodásnak van ára, de van jutalma is. Ámen.

Imádság: Úr Jézus Krisztus! Dicsőítelek Téged, hogy Lelked által szólsz hozzánk! Kérjük a Te Szentlelked vezetését, adj nekünk világosságot a Te igédet helyesen érteni és aszerint élni. Óvj meg bennünket attól, hogy kiüresedjen az istentiszteletünk és azt csupán eszköznek tekintsük a saját kezünkben. Add, hogy őszinte szívvel, félelmek nélkül, szabadon tudjunk hozzád közeledni. Hadd alapozzuk életünket, gyülekezetünket, egyházunkat egyedül Rád! Ámen.