Lekció: 1 Királyok 21, 1-16
Textus: Jelenések 2, 20-21
Kedves Testvérek!
Nábót szőlőjének a története az ószövetségi drámák közé tartozik. Számtalan költőt, írót, festőt, gondolkodót ihletett meg ez a történet: versek, novellák, festmények születtek ebben a témában. Nem is csoda, hisz ez a történet egy olyan pontja a Bibliának, amelyből szinte mindenhová el lehet jutni, szinte mindenhová vezet út. Vezet út visszafelé, előrefelé, az Újszövetség felé és a földön túli élet felé is, de egyértelmű út vezet a Te és az én szívemhez. Nézzük meg a történetet közelebbről és az onnan elágazó utakat!
Izráelben, a kettészakadt ország északi felében játszódik a történet. Az elmúlt istentiszteleteken megállapításra került, hogy Aháb uralkodása az egyik legsötétebb időszak volt az északi országrész életében. Sötét lelkileg, szegény anyagilag. Az országban egyre nagyobb méreteket öltött az istentelenség. Egyre messzebbre kerültek a vezetők és ezzel együtt a nép is Isten törvényétől, az igétől.
Aháb egyik palotája mellett volt egy gyönyörű szőlő, amely történetesen Nábót szőlője volt. A király szerette volna megszerezni ezt a szőlőt, mert nagyon kedvező volt a fekvése. Meg is kereste a tulajdonost, másik szőlőt vagy pénzt ajánlott neki. Nábót semmiképpen nem akart kötélnek állni és nem adta át a királynak a szőlőjét annak ellenére, hogy az milyen ajánlatokat tett neki.
Miért volt Nábótban ez a nagy ellenállás? Miért mondott ellene a királynak? Vajon egy makacs emberről van szó? Igazából sok minden miatt mondhatott nemet Nábót a király ajánlatára. Egyrészt a törvény tiltja azt, hogy az örökölt földet eladják. A törvény konkrétan beszél erről: „A földet senki se adja el véglegesen, mert enyém a föld, ti csupán jövevények és betelepültek vagytok nálam.” 3 Mózes 25, 23
Ezen túl minden bizonnyal volt egy ragaszkodás is Nábótban az atyai örökségére nézve, amely teljesen természetes. Nem akarta a rábízott örökséget eltékozolni, hisz rengeteg emlék, élmény kötötte ehhez a szőlőhöz. Nem csupán pénzt, nem csupán földterületet, hanem gyermekkorát, örömét, szülei szeretetét jelentette ez a szőlő.
A harmadik nagyon kemény dolog, amely minden bizonnyal visszatartotta Nábótot az eladástól, hogy Aháb király nyíltan megmondta, hogy az nem lesz többé szőlő, abból veteményeskert lesz. Micsoda balga gondolat, micsoda romboló terv! Ez a szőlő több évtizedes töveket, speciális fajtákat tartalmazhatott, ezt Aháb teljesen tönkre akarta tenni, hisz őt nem kötötték ehhez a területhez emlékek, élmények. Aháb nem egy építő király volt, hanem egy romboló uralkodó, ebből a szándékából is látszik.
Nábót nem állt kötélnek, kitartott az öröksége mellett, kitartott az Úr akarata mellett, miszerint a földet nem adhatja el. Aháb duzzogva begubózik a palotájában, tudja, hogy nincs igaza, tudja, hogy Nábót helyesen cselekszik, de nem tudja csillapítani a lelkében a szerzési vágy kielégítetlenségét. Megszokta királyként, hogy amit csak akar, megkaphatja, most pedig akadályba ütközött. Viszont van Ahábnak egy felesége, aki nem ismeri az Urat és nem is akarja megismerni, aki bármit megtesz a cél elérése érdekében.
Jézabel el is intézi Nábótot családjával együtt. Milyen érdekes, hogy Jézabel mennyire jól ismeri a bibliai törvény azon passzusait, amely alapján el lehet valakit távolítani az útból. A mózesi törvény megengedi, hogy két tanú alapján valakit meg lehessen kövezni. Így is történik, hamis tanúkat állítanak Nábóttal szemben, megkövezik, nem csupán őt, hanem egész családját. Mivel így nem lett örököse a szőlőnek, ezért a király, aki az államot jelentette legitim módon átvehette a szőlőt. Természetesen itt is láthatjuk, hogy ami legális, az még nem feltétlenül morális értelemben is elfogadható.
Jézabel és Aháb úgy érezték, mindent megtehetnek, hisz az uralom az ő kezükben van. Külső szemlélők nem tudhatták a történéseket, lehet sokan rosszallva gondoltak Nábótra, hogy káromolta az Istent, meg is érdemelte a büntetést… Micsoda tragédia, micsoda igazságtalanság! Egy ember, aki ismerte az Urat, aki megtartotta törvényét, aki ragaszkodott az igazsághoz, aki ragaszkodott az örökségéhez, épp az általa hirdetett és betartott törvény alapján lett halálra ítélve egész családjával együtt.
Olyan szörnyű, hogy Aháb és felesége ezt teszik. A történések ellenére nincs bennük semmilyen istenfélelem. Látták, tudták, hogy az Úr tüze lecsapott az égből, tapasztalták, hogy három és fél évig nem volt eső, megtapasztalták azt is, hogy az Úr adott győzelmet Benhadaddal szemben, de a szívük mindvégig kemény maradt. Kegyetlenségük megmaradt, nem hajlott a szívük az Úr követésére. Pedig kaptak időt a megtérésre, mert Isten annyira kegyelmes volt velük szemben, hogy a királyságot nem nélkülük, hanem velük képzelte el. Az Úr nem távolította el őket, ahogyan ők eltávolították Nábótot.
Milyen kézzel fogható üzenetek vannak ebben a történetben számunkra?
-
Igazságtalanság, szörnyű dolog. Tele van vele a világ. Szörnyülködünk, tapasztaljuk. Viszont ne feledkezzünk meg arról, amiről Aháb és Jézabel megfeledkezett: van Isten! Van Isten és nem csupán a törvénynek, nem csupán az embereknek, hanem az Istennek is el kell tudni számolni az életünkkel. Aháb és Jézabel nem tudott elszámolni az Úrnak, Nábót el tudott. Érjen bennünket igazságtalanság vagy legyünk mi igazságtalanok, tudnunk kell, hogy nem csupán embereknek, hanem az Úrnak is elszámolással tartozunk és tartoznak azok, akik igazságtalanságokat követnek el.
-
Ne tékozold ez az örökségedet! Kedves testvérek, Nábót nagy példát állít elénk. Nem tékozolja el az örökségét, hanem ragaszkodik ahhoz az Úr törvénye szerint.
Mi a hívők öröksége? Maga az Úr! Ászáf így beszél zsoltárában: „Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” Zsoltárok 73, 26
Kedves Testvérek! Az Úr a mi örökségünk! Az Úr reánk bízta a szőlőt, nem hagyhatjuk, hogy idegen erők veteményeskertet csináljanak belőle!
Az Úr örökségül adta a lelkünket, mit kezdünk vele? Szőlő lesz vagy idegen erők veteményeskertje?
Az Úr örökségül adta az egyházat, szőlő lesz belőle vagy veteményeskert? Ó, de sok ideológia, idegen erő akarta már az Úr szőlőskertjét az ördög veteményévé változtatni. Micsoda csoda, hogy voltak, akik ezt nem hagyták, és akár életükön keresztül is őrizték a szőlőskertet. Az örök Nábótok kitartása adjon nekünk is erőt a saját harcainkhoz, hogy ne adjuk oda a szőlőt Ahábnak, hogy veteményes legyen belőle. Ámen.
