ALAPIGE: „Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma. A világnak azonban meg kell tudnia, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta. Keljetek fel, menjünk el innen!” János 14, 25-31
IMÁDSÁG: Mindenható Urunk! Hálával állunk előtted a mai napon, hisz kegyelmedből lehetünk itt. Nem vagyunk arra méltóak, hogy megszólíts bennünket. Nagyon sok bennünk a bűn és a hazugság. Sokszor nem mondunk igazat Neked imádságainkban és énekeinkben. Sokszor nemcsak Téged akarunk becsapni, hanem becsapjunk önmagunkat is. Állítjuk, hogy van örömünk, holott teljesen boldogtalan az életünk. Sokszor bizonygatjuk magunknak és másoknak, hogy van békességünk, holott teljes békétlenség uralkodik a szívünkben. Számtalanszor elmondjuk: hiszek, holott nagyon sokszor kételkedem. Kérünk, Urunk! Adj hitetlenség helyett hitet, boldogtalanság helyett örömöt, békétlenség helyett pedig békességet! Szent Fiadért kérünk, hallgass meg bennünket! Ámen.
Kedves Testvéreim!
Jézus Krisztus búcsúbeszédéből arra fókuszálunk a mai napon, hogy Ő a tanítványainak hagyatékként békességet ad. Olyan békességet, amely nem hasonlítható világi békességhez.
A békességből mai is sok ember szükséget lát. Ez a hiánycikk a békesség. Valaki azt mondta, a békesség annyit jelent, hogy minden a helyén van az ember életében. Mi, emberek, keressük is ezt az állapotot különböző módokon. Nagyon sokan úgy gondolják, hogy akkor lesz életük békés, ha minden a helyén lesz anyagilag. Szép, újonnan épített ház, szemeket gyönyörködtető autó és emellett még vastag pénztárca. Miután minden megvan, valahogy a békesség mégsem akar beköszönteni. Wass Albert egyik regénye érdekesen ragadja meg ezt a dolgot, itt egy idézet: „Csak mentem Erzsike mellett, és nézegettem az alacsony házakat az utca két oldalán, és arra gondoltam: nálunk nagyobb házakban laknak az emberek. Meg is mondtam ezt Erzsikének, mire nagyapa hátrafordult, rám nézett, s még ma is hallom a hangját, ahogy mondta: a szeretet és a békesség, fiam, a legkisebb kunyhóban is elfér. Nem mindég a nagy házakban élnek boldog emberek.” (Wass Albert: Magukrahagyatottak) Ez a nagyapa egy nagyon fontos igazságot fogalmazott meg, a békesség nem az anyagi jólét velejárója, sőt! Egyre inkább az történik, hogy minél nagyobb luxusban élünk, annál kevesebb a békességünk. Minél gyorsabban tudunk megtenni dolgokat, annál kevesebb az időnk.
Vannak olyanok, akik a békesség hiányát csak egy egyszerű hazugsággal akarják kitölteni, ahogy annak idején Izráel népe, ahogyan Jeremiás fogalmaz. Kiáltják, fennhangon büszkélkednek vele: Békesség, békesség! Még sincs békesség. Érdekes emberi tulajdonság az, ha valamit nagyon sokszor elmondanak, sulykolnak belénk, azt egy idő után el is hisszük. Ilyen volt a kommunizmusban élni. Mindenütt hirdették a békességet és a békés együttélést, csak arról nem esett szó, milyen áron. Sok millió ember vérén akarták megteremteni a békét, de ez nem hozott békességet. Jeremiás is mondja: Nincs békesség!
Ézsaiás úgy fogalmaz, hogy a hitetlen ember életében nincs békesség: „De a bűnösök olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem tud megnyugodni, iszapot és sarat kavarnak hullámai. A bűnösöknek nincs békességük! – mondja Istenem.” (Ézsaiás 57, 20-21) A békesség csak akkor köszönt be a ember életébe, ha beköltözik az életébe a hit. Békességet csak az Isten tud teremteni a lelkünkben, semmi és senki más!
Nagyon érdekes módon ez a gondolat megjelenik a köszönéseinkben is. Magyar reformátusok így köszöntjük egymást: Áldás, békesség. Erdélyben pedig a Békesség Istentől a használatos. Minden bántás nélkül mégis azt kell mondanom, hogy a békességet nem elég kívánni, a békességet teremteni kell. Ezzel a teremtő erővel viszont csak az rendelkezik, aki Ura a békességnek. Pál így fogalmaz: maga a békesség Istene. Az apostol is tudta ezt. Békesség csak a Békesség fejedelme által jöhet ebbe a világba és az emberek életébe.
Hogyan lehet ezt a békességet birtokolni? Hogyan lehet a Tied is ez a békesség?
Az Istentől jövő békesség kulcsa a megbékélés Istennel. Ameddig nem kerülnek a helyére a dolgok, addig nincs békesség, addig csak tusakodás van. Isten előtt minden ember kárhozatra méltó bűnös. Senkinek sincs olyan élete, amelyre az Úr igent mondhatna. Miután az ember elfordult Istentől, már csak az Ő haragja maradt rajtunk. Háború és békétlenség az osztályrészünk. Hiába próbálkozunk magunktól, nem fog sikerülni. Hiába mondogatjuk, hogy békesség így vagy békesség úgy, nem lesz békesség. Nem tudjuk megszerezni a békességet Isten és közöttünk, sem jócselekedetekkel, sem példamutató élettel, se pedig példátlan adakozással. Az egyetlen, aki békességet hozhat az életünkbe, az Jézus! Az efezusi levél így ír Jézusról: „Mert Ő a mi békességünk,” (Efezus 2, 14a) Senki más! Ő a békességnek az egyetlen útja. (Lukács 1, 79) A kegyelemmel kell először találkoznunk, hogy megismerjük a békességet. Nem véletlenül hangzik Pál leveleinek köszöntésében: Kegyelem néktek és békesség. Kegyelem nélkül nincs békesség.
Jézus, amikor megjelent a tanítványainak feltámadása után, maga mondta: Békesség néktek! A Golgotán megszereztem nektek a kegyelem által a békességet az Atyával, gyertek! Nektek már nem kell semmit tennetek! Jöjjetek!
Az az ember, aki találkozik Jézussal és ott tudja hagyni bűneit a kereszt alatt, azt az embert betölti Krisztus békessége. Maga Jézus ígérte ezt búcsúbeszédében: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja” (János 14, 27) Valóban teljes és valós ez az ígéret. Aki Krisztusban van, az már nem tudja letagadni. A Krisztus békessége jelen van az életében.
„Maga a békesség Ura adjon nektek mindig minden körülmények között békességet.” 2 Thesszalonika 3, 16
Olyan bíztató és olyan felemelő olvasni ebben a versben is azt, hogy ez a békesség minden körülmények között megmarad. Nem számítanak a külső dolgok változásai, az Isten által teremtett békesség az ember szívében minden helyzetben, minden életúton megmarad. Amikor a minden körülmények között megmaradó békességre gondolok, mindig egy kedves ismerősöm jut eszembe. Gyermekkorában gyermekbénulásban szenvedett. Akkor még nem volt ellene olyan hatásos védőoltás, mint napjainkban. Egész életét tolószékben töltötte és tölti ma is. A nagyrészt lebénult kezeivel két nagyon fontos szolgálatot végez. Az egyik az imádság szolgálata. Nagyon komolyan imádkozik a szolgálókért, lelkipásztorokért, ifjúságért. A másik pedig a könyvjelzőkészítés. Nagyon sok könyvjelzőt készít, és többnyire a feliratokon ez szerepel: az Isten szeretet. Akárhányszor elmegyek Sárika nénihez, mindig olyan békességgel találkozom, amelyet nem tudok szavakkal elmondani. Olyan Istentől jövő békességgel, amelyet maga a békesség Istene teremtett az életébe. Ez a békesség nem a körülményektől függ. Ez nem csupán külső nyugalom, hanem belső rend. Ebben a belső rendben Isten van a vezető helyen, én pedig követem őt.
Teljes bizonyossággal tudom mondani, aki ráébredt arra, hogy Jézus Krisztus őérte is fizetett a kereszten betölti az egész életét a békesség. Nemcsak az életét, hanem meg tud békélni embertársaival, önmagával és sorsával is. Ez nem egy érzelemmentes beletörődést jelent, hanem egy Istentől jövő, mennyei erőt. Említettem, hogy ez a békesség nem függ a külső körülményektől. Minden helyzetben, még a legsötétebb, legkilátástalanabb állapotban is állandó. Gondoljunk csak Pál apostolra, aki a börtönből tudott örömmel és hittel levelet írni a filippieknek, amely levélben bíztatta őket. A testileg rab a testileg szabadokat. Tehát az Istentől jövő békesség az ember életében nem kívülről hatol befelé, nem a külső dolgok függvénye. Ennél sokkal hatalmasabb, hiszen belülről hat kifelé. Ezért ül ki az ember arcára, kapcsolataira és életére.
Befejezésként egy igét szeretnék olvasni és ehhez az igéhez feltenni egy kérdést. „Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által” (Róma 5, 1) Pál kijelentő módban, nagyon magabiztosan mondja ezt a mondatot. Engedd meg, hogy megkérdezzem: Te is el tudod mondani ilyen szilárdan állva, ahogy Pál? Békességem van az Istennel. Ha szilárd ez a hitvallás, adj érte hálát. Ha pedig nem, akkor kérd a békesség fejedelmét, hogy kegyelme által hozza el a Te szívedbe is a Tőle jövő békességet! Ámen.
IMÁDSÁG: Úr Jézus Krisztus, Békesség fejedelme! Legyen áldott a Te neved azért, hogy megbékéltetted a világot az Atyával. Nagyon hálásak vagyunk azért a keresztért, amelyet sokan megvetettek, amelyre sokan nem szívesen néztek fel. Szeretnénk úgy tekinteni a Te áldozatodra, hogy közben a szívünkig hatoljon az „értem tette” érzése. Szentlelked által munkálkodj az életünkben, hogy valóban legyen találkozásunk veled és kegyelmed által békességünk lehessen minden körülmények között. Véred érdeméért, hallgass meg. Ámen.
