LEKCIÓ: János 7, 31-39
TEXTUS: János, 7, 37-39
IMÁDSÁG: Szerető Istenünk az Úr Jézus Krisztusban! Dicsérjük neved, hisz méltó vagy a dicséretre. Hálásak vagyunk a mai alkalomért, hogy eljöhettünk a Te házadba. Köszönjük a szomjúságot, a vágyat a Te igéddel való találkozásra. Szeretnénk venni Tőled az élő vizet, szeretnénk találkozni a Te valóságos jelenléteddel. Urunk, sokféle akadály van a szívünkben, amelyek leküzdésére a Te Szentlelked erejét, jelenlétét kérjük. Szeretnénk, ha a Te országod, a Te akaratod valósulhatna meg az életünkben. Érintsd meg a szívünket, légy közöttünk! A drága vér érdeméért kérünk, hallgass meg bennünket! Ámen.
Kedves Testvéreim!
Egy különleges felhívás hallható abban az igeversben, amelyet felolvastam. A Biblia ezen igeverse valamit ingyen kínál. Az ingyenes dolgokkal kapcsolatban az ember első hallásra kicsit szkeptikussá válik: talán gagyi az, amit ingyen kínálnak? Esetleg csőbe akarnak húzni, és a látszólag ingyenesnek induló dolog később nagyon sokba fog kerülni? Esetleg valakinek az adataimra van szüksége, azért kínál ingyen dolgokat?
Valóban, az ingyen kínált „termékekkel” kapcsolatban ezek a dolgok jutnak eszünkbe, nagyon is jogosan, hiszen a mai világunkban semmit sem lehet ingyen megkapni, csak látszólag. Ebben az igeversben azt próbáljuk együtt megérteni, hogy mi az, ami ingyen kínáltatik és kiknek kínáltatik?
- Mi a kínálat? A kínálat tárgya az élő víz. Már Ézsaiás is arról beszél, hogy Isten felhívást intéz a népéhez az élő víz vételére, amelyet az ige ott is ingyen kínál. „Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek!” Ézsaiás 55, 1
Ezen túl a Jelenések könyve végén is arról hallunk, hogy János ott is felhívást intéz: „Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” Jelenések 22, 17
Természetesen gondolkodhatunk azon, vajon mi az élő víz? Mit jelképez? Mivel lehet azonosítani az élő vizet? Mielőtt bármilyen spekulációba bocsátkoznánk, először át kell gondolnunk, hogy János és egyáltalán a Biblia könyveinek megírói milyen képpel rendelkeztek a vízről.
Jézus ezeket a szavakat a lombsátrak ünnepén mondta el. Ezt az ünnepet őszi időszakban azért ünnepelték, mert emlékeztek az Egyiptomból való szabadulás folyamatára, vagyis a pusztai vándorlásra, amikor elődeik sátrakban laktak és úgy vándoroltak. Egész héten, az ünnep alatt, lombokból készült sátrakban laktak, ez egy örömünnep volt, amelyen emlékeztek, örvendeztek, megajándékozták egymást. Ennek az ünnepnek volt egy olyan mozzanata, amely említése közelebb hozza számunkra Jézus szavait. Az ünnepnek volt egy szép, liturgikus része, amely a templomban történt. Ezen liturgia alatt a pap égőáldozatot mutatott be, amelyhez a pap egy értékes edényben vizet hozott a közeli tóból és azt ünnepélyes keretek között az áldozatra öntötte. Amikor ez a mozzanat történt, minden bizonnyal ekkor állt fel Jézus és mondta el ezen felhívását. Tehát volt ennek a jézusi felhívásnak egy liturgiai apropója, nem csupán úgy a semmiből állt elő Jézus és kezdett el kiabálni.
Számunkra nem olyan nagydolog a víz, ha őszinték akarunk lenni. Itt Magyarországon az ivóvíz rendelkezésünkre áll, nem nagyon ismerjük a kritikus vízhiány állapotát.
Vidékünkön viszonylag könnyű vízhez jutni, évtizedekkel ezelőtt sok helyen különösebb mélyre ásás nélkül ivóvíz volt elérhető. Csupán annyit kellett tenni, hogy a kút mélyére le kellett ereszteni a vödröt és meríteni. A mai felgyorsult világunkban, a vezetékes víz világában már nem kell kimenni vagy lemenni a kúthoz és valamicske energia befektetéssel vizet meríteni, elég odacsoszogni a csaphoz és ivóvíz folyik belőle.
El sem tudjuk képzelni, hogy mit jelentett azokon a keleti vidékeken a tiszta víz. A Palesztinában felnövekvő és élő emberek zsigereibe volt és van oltva, hogy a víz hatalmas kincs. János, az evangélium és a Jelenések írója is zsigerből tudta, minden jelképes magyarázás nélkül, hogy a víz szó szerint életet jelent. Életet az embernek és életet az ember életterének. Minden akkor volt élő az emberben és az emberen kívül, ha volt elérhető vízforrás. Elérhető és élő vízforrás. A vízhiány egyenlő volt számára a pusztasággal, kietlenséggel, porral, sivataggal, de az élő víz hatása a pezsdülő, zöldellő élet.
Ezen túl ennek a liturgiában is megjelenő, ünnepélyes víznek volt egy igei jelentése is. Ez a víz jelképezte azt a vizet, amelyet Mózes fakasztott az Úr parancsára a sziklából. Ez a víz jelképezte a pusztában vándorló nép megmaradásának zálogát.
Amikor ezzel a sok jelentéssel, üzenettel bíró víz kiöntetett, elkezdett sisteregni az oltáron, minden bizonnyal ekkor kiáltott fel Jézus és tette igazán megdöbbentővé ezt a pillanatot és kínálta az ünneplő sokaságnak az élő vizet, önmagát.
Minden bizonnyal az ünnep öröme, liturgiája ellenére sokan úgy mentek haza, hogy száraz maradt a lelkük.
Gyökössy Endre így fogalmaz magyarázatában: „És itt van a jézusi kiáltás örök jelentősége és érvényessége. Mindig és mindenütt lesznek, akik a legszebb liturgiában való részvétel alatt is belül szomjasak és szárazak maradnak, életük pedig terméketlen. Akik s legszebb ünnep után is belső szomorúsággal hagyják el a legszebb liturgiájú istentiszteletet is. Ezeknek az örök szomjazóknak, ezeknek a vallás liturgiái által ki nem elégítetteknek kiáltja oda ma is Jézus: ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám és igyék!”
Mit kínál ez az élő víz? Két dolgot. Egyrészt azt, hogy a lelki szomjúságérzet megszűnik. Nem lesz már az a belső üresség, amely annyi ember életében ott tátong. Másrészt pedig azt is kínálja Jézus az élő vízben, hogy annak kapója maga is vízforrássá lesz. Addig szomjazó lélek, most pedig forrás. Annak belsejéből, egész lényéből árad a forrás.
- Kinek kínálja az igevers az élő és éltető vizet ingyen? A szomjazóknak. Annak az embernek szól elsősorban ez a felhívás, aki lelkileg szomjas, aki vágyakozik, epekedik arra, hogy valamivel a lelki szomját, hiányát pótolhassa.
Különösen vagyunk megalkotva mi, emberek, de úgy gondolom, ahogy a testünk, úgy a lelkünk is függőségre van teremtve. Mindig szomjas a test. Folyadék nélkül, víz nélkül meghal a testünk, de a lelkünk sem működik másként. Élő vízre van szüksége, másként elsorvad.
Mivel lekapcsolódtunk a bűneset által az élő víz forrásáról, Istenről, ezért csupán Krisztus áldozata által kapcsolódhatunk vissza. A lekapcsolódásnak az a következménye, hogy az Isten nélkül élő ember lelke lassan kiszárad és meghal. A kiszáradásnak, ahogyan testileg, úgy lelkileg is vannak tünetei.
Ha egy ember kiszárad, akkor sok mindent produkál a szervezete. Szomjas, szárad a szája, megváltozik bőrének a tapintásérzete, alig van vizelete, zavarttá is válhat, végül pedig teljesen felborul a szervezet egyensúlya és beáll a halál. Ezeket a tüneteket lehet kezelni, elnyomni, de tünetileg a kiszáradást nem lehet meggyógyítani. Csak a folyadék tényleges pótlása oldja meg a problémát.
Így van a lelki szárazsággal is. Egyre gyakrabban kiált a szomjazó lélek. Egyre inkább eljut az egyén odáig, hogy nem látja saját élete és egyáltalán az általánosságban vett ember életének az értelmét. Furcsa dolgokat tesz azért, hogy ezt a belső, megmagyarázhatatlan hiányérzetet betöltse, minden tüneti kezelést megpróbál, mindenféle üdítővel igyekszik lelkének elszáradását meglassítani vagy megakadályozni, de mind sikertelenül.
Isten épp a szomjazóknak kínálja az élő vizet, épp az élet értelmét nem látóknak akar felüdülést adni, épp azokhoz kiált az Úr, akik már mindent kipróbáltak, hogy lelki szomjúságukat oltsák.
Kedves Testvéreim! Az élő vízhez való viszonyulásunkban több ponton követhetünk el hibát.
-
„Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a friss víznek forrását elhagytak, és víztárolókat vájnak, repedt falú víztárolókat, amelyek nem tartják a vizet.” Jeremiás 2, 13 – Elhagyni, mellőzni az élet forrását és lecserélni halott vízre/löttyökre, üdítőkre. Az egyik legnagyobb kísértése keresztyénségünknek. Mi a megoldás? Kitartani és megújulni a vízben, nem pedig durván bizonygatni a víz pozitív hatásait úgy, hogy közben magunk is kiszáradunk.
-
„Ezt mondta nekem: Ez a víz a keleti vidék felé tart, az Arábá-völgyben folyik tovább, és a tengerbe ömlik, a sóssá vált tengerbe, és meggyógyul tőle a víz.” Ezékiel 47, 9 – az élő víz a halott vizek felé folyik, ömlik, amely meggyógyul. A keresztyénségnek nem szabad megtartania magának az élő vizet, hanem tovább kell adni a gyógyító vizet. Nem vagyunk gátjai ennek a továbbadásnak? Nem épp a templomajtó az akadály?
Kicsi megértett igék hatalmas vízzé duzzadhatnak a világban! Nem prédikálni kell elsősorban, hanem élő víz forrásaként Krisztusra mutató életet élni.
Láthattuk, hogy Jézus Krisztus ingyen kínálja önmagában az élő vizet. Ezzel a vízzel olthatjuk lelkünk szomjúságát és mi magunk is élő víznek forrásaivá lehetünk, bensőnkből ömölhet az élő víz a környezetünkre. Jöjjetek, vegyétek az élő vizet ingyen és ne szomjazzatok tovább, hanem legyetek Krisztus forrásaivá a Szentlélek által! Ámen.
IMÁDSÁG: Urunk, Te vagy az élő víznek forrása! Szomjazó lelkünk vágyik a Veled való találkozásra! Kérünk Téged, add nekünk ezt az élő vizet és általa újítsd meg életünket, környezetünket! Add, hogy mi is lehessünk az élő víznek forrásaivá, hogy sok szomjazó lélek meggyógyulhasson. Áraszd az élő vizet gyülekezetünkben, egyházunkban! Szentláélek Úr Isten, adj, kérünk, bűnlátást, bűnbánatot, ébredést! Jézusért kérünk, hallgass meg! Ámen.
