LEKCIÓ: János 6, 52-59
TEXTUS: János 6, 54
IMÁDSÁG: Szerető Istenünk az Úr Jézus Krisztusban! Dicsőítünk Téged, mert erős Isten vagy! Erődet megmutattad már népednek megannyiszor a történelemben és annak tanúi lehettünk mi is rengetegszer az életünkben. Szeretnénk Urunk, a mai istentiszteleten erőtlenül állni előtted, hisz a mi erőtlenségeinken keresztül nyilvánvalóvá lehet a Te erőd! Urunk, arra van szükségünk, hogy megtapasztaljuk a Te elsöprő erődet az életünkben, a gyülekezetünkben! Kérünk Téged, így szólj hozzánk, erősíts meg erőtlenségeinkben! Jézus véréért kérünk, hallgass meg bennünket! Ámen.
Kedves Testvéreim!
Emlékszem a konfirmációmat követő első úrvacsorára. A faluban, ahol felnőttem, mint még most is sok helyen, a konfirmációnak és az azt követő úrvacsorának nagy hangsúlya volt. Az ottani gyakorlat szerint körbe állták a konfirmandusok az úrasztalát és úgy vettek úrvacsorát közös kehelyből. Velünk úrvacsorázott presbiter is, az idős lelkipásztor is. Nagyon szép és megható alkalom lehet ez, viszont ellenkező módon is történhet. Megkaptuk a kenyeret, majd mindenki a közös kehelyből is ivott. Sajnos a kehely útját beárnyékolták a leszakadó kenyérdarabkák, morzsák. Ez egyrészt fakadt abból, hogy elég nagy darab kenyereket kaptunk, másrészt meg nagyon morzsálódó kenyérről volt szó. A bort vevő atyafiak nem nagyon tudták kontrollálni, hogy a bor tetején ne úszkáljanak morzsák, vagy egyenesen kenyérdarabok. Többen közülünk kissé fanyalogva vették kezükbe a kelyhet, próbálták forgatni ide, meg oda, de nem nagyon lehetett ezt a helyzetet már forgatással megoldani. Így, a lényegről mit sem gondolva, ittak egy korty bort vagy tettek úgy, mintha innának. Mindenkinek minden járt az eszében, de a legkevésbé sem gondoltunk Krisztus testére és vérére, arra, hogy maga az úrvacsora mit jelent, mi annak a csodálatos jelentése, az meg egyenesen a háttérbe szorult.
A mai igében éppen arról kapunk Jézustól tájékoztatást, hogy mit jelent a vele való közösség. Ez az igeszakasz nem szorosan az úrvacsorai gyakorlatról szól, hisz azzal kapcsolatban olvashatjuk az utolsó vacsora történetét, vagy Pál apostol szavait az első korinthusi levélben. Viszont ebben az igeszakaszban is szó van a Krisztussal való egyesülés csodálatos lehetőségéről és annak mélységes jelentéséről.
Mi történik János evangéliumának a 6. fejezetében? A 6. fejezetben olvasunk arról, hogy Jézust sok ezres sokaság követi: ötezer férfi, illetve a nők és a gyermekek. Éhesek, Jézus pedig a kicsiny felajánlásból nagy csodát tesz: öt kenyér és két hal elég lesz ötezernek, sőt még marad is. Erre a tömeg Jézust keresi, királlyá akarja tenni. A zsidók Messiás-várásának egy meghatározó eleme volt, hogy az eljövendő Messiás meg fogja ismételni a pusztában történt Manna-csodát, amely által mindenkinek lesz elég kenyere.
A tömeg követi Jézust és követeli a kenyeret! Ez teljesen érthető, hisz az éhség nagy Úr! Abban az időben és azon a helyen nem volt olyan bőség, mint amelyben napjainkban vagyunk, így az ember mindennapjait meghatározta a kenyérkérdés, ezért tapadtak annyira Jézushoz, mert benne látták a kenyérkérdés megoldását.
Mikor újra követelik Jézustól a kenyérszaporítás csodáját, hisz egy nap alatt teljesen érthető módon meg lehet éhezni, akkor Jézus nem újra megszaporítja a kenyeret, hanem elkezd fura dolgokat mondani, amelyet nem nagyon értenek: én vagyok az élet kenyere… Aki eszi az én testemet, aki issza az én véremet, annak van örök élete… Fel is merül a sokaságban, a zsidókban: hogy tudnánk mi őt megenni? Kannibalizmusra szólít fel bennünket? Azt akarja, hogy megegyük?
Jézus János evangéliumában előszeretettel alkalmazza ezt a tanítási módszert, hogy valami elemi emberi, biológiai szükségletet lelki értelemben kezd használni. Így történt ez Nikodémus esetében az újjászületéssel kapcsolatban, vagy a samáriai asszony történetében az élő vízzel kapcsolatban.
Jézus itt az éhes emberekhez szól és próbálja megláttatni velük, hogy az embernek nem csupán testi éhsége van, hanem lelki éhsége is. Próbálja átadni nekik azt az üzenetet, hogy a Messiástól ne csupán Mannát várjanak, hanem lelki kenyeret, hisz nem csak kenyérrel él az ember.
Azért használja ezt a képet Jézus, mert nagyon jól szemlélteti a kenyér és az ember kapcsolata az egyesülés mélységes titkát. Akkor, amikor az ember táplálékot vesz magához, akkor azzal a táplálékkal egyesül a szervezete. A táplálék lebomlik az ember szervezetében és életté lesz, és ezen folyamatot követően a kapcsolatuk elválaszthatatlan.
Mégis, abban, hogy Jézus teste az élet kenyere, vére pedig az élet itala van valami különleges üzenet. Nikodémus megértette, hogy Jézus az újjászületésről beszél és minden embernek újjá kell születnie. A samáriai asszony megérthette, hogy Jézus szavai, bűnbocsánata számára az élő vizet, a lelki szomjúság megelégítését jelenti. Viszont a kenyér és a bor üzenetében, képében van valami utánozhatatlan, valami megrendítően különleges.
Jézus az ötezer embernek odaadta a kenyeret és a halakat. Megsokasította a táplálékot. Viszont Jézus itt arról beszél, hogy Ő nem csupán tanítást ad, nem csupán egy spirituális tanító, nem csupán a bölcsességnek a tárháza. Ő nem csupán egy olyan ember, aki tanítások összességét adja közre az emberiségnek, amely által az emberek jobb életet élhetnek. Nem. Ő maga lesz az áldozat, Ő maga lesz az élet kenyere és az élet itala. Így a keresztyén ember az úrvacsora alkalmával arra emlékezik és azt élheti ált fizikai érzékszerveivel is, hogy az Isten Báránya egyesül vele, benne van. Krisztus életté lesz az élettelen életében! Van egy gyönyörű Halleluja-ének, amely a lelkemben énekelt, miközben ezen az igén gondolkodtam. A címe: Lábaidhoz hullok tört reménnyel. Az utolsó két versszakban van megfogalmazva a Krisztussal való egyesülés leírhatatlan csodája:
Óh, örök szeretet mély csodája
Mindennek feje, Isten Fia,
Egyesül velem az ég királya,
Bár vagyok a semmiség maga.Megváltóm, irgalmas szenvedési
Bűneim örökre elvevék;
Lelke lelkembe szeretve vési
Örök béke mennyei jelét!
Ebben benne van minden arról, hogy milyen, amikor az erőtlen ember találkozik az erős istennel és ebben a találkozásban közösség, egyesülés valósul meg!
Mennyire odaadó Krisztus! Nem azt olvassuk János evangéliumában, hogy Jézus kebelezi be a tömeget, teszi őket agymosott követőkké. Nem a tömeg lesz Jézus eledelévé, hanem Jézus lesz a tömeg számára az áldozat, az eledel, az élet kenyere. Az Ő drága vére ömlik ki a Golgotán, az Ő drága teste töretik meg a kereszten. Ő lesz áldozattá.
A Jézus áldozata lesz így az úrvacsorai közösség aranyfedezetévé. Ezért teljesen téves dolog abban gondolkodni, hogy valakinek egy falat kenyér vagy egy korty bor adna üdvösséget. Ez az ige nem erről szól. Nem akkor lesz valakinek üdvössége, aki rendszeresen vesz úrvacsorát. Annak lesz üdvössége, aki rendszeresen hittel vesz úrvacsorát! Hittel az Úr Jézus Krisztus kereszthalálában, helyettes áldozatában.
Mert hiábavaló az úrvacsora, ha nincs mögötte a Krisztus kereszthalálába vetett hit fedezete! A bankba hiába topogunk be egy kövér készpénzkifizetési csekkel, ha nincs mögötte fedezet, akkor nem ér semmit!
Nagyon sok vita volt az egyháztörténelemben a kenyér és a bor átváltozását illetően. A Biblia alapján azt érthetjük meg, hogy hit által nem a kenyér és a bor változik át Jézus testévé és véréve, hanem a Krisztussal egyesülő ember változik át Krisztusivá. Az úrvacsorának nem az a lényege, hogy a kenyér és a bor változzon meg, hanem hogy az életünk legyen új életté Krisztusban!
Egy élménnyel kezdtem, egy élménnyel szeretném befejezni. Részt vettem egy csendeshétvégén Berekfürdőn, elég sokan voltunk jelen egész hétvégén az Úr előtt. Hallottuk igéjét, énekeltünk Róla, énekeltünk Neki. Az egész hétvége a Krisztussal való betöltekezésről szólt, jó volt táplálkozni a Krisztus jelenlétével. Ezt éreztük, amikor hallottuk az igét, amikor beszélgettünk, amikor megvallottuk egymásnak bűneinket, amikor dicsőítettük az Urat. Az egész hétvége egy úrvacsorai közösséggel záródott. Valami leírhatatlan csodát éltünk meg, mert az a pillanat, amelyről ez az ige beszél, amelyről az úrvacsorai igerészek beszélnek megvalósult, kiteljesedett. A lelki feltöltekezésünket, a Krisztussal való egyesülésünket megpecsételtük azzal, hogy a kenyér és a bor fizikai érzékelésében és elfogyasztásában kiábrázolódott a nagy titok: „Óh, örök szeretet mély csodája, Mindennek feje, Isten Fia, Egyesül velem az ég királya, Bár vagyok a semmiség maga. Megváltóm, irgalmas szenvedési, Bűneim örökre elvevék; Lelke lelkembe szeretve vési, Örök béke mennyei jelét!” Békességgel mentünk haza és megtapasztaltuk, hogy csak Krisztusra van szükségünk a vele való közösségre!
A gyülekezeti gyakorlatunkban is ezért előzi meg az úrvacsorai közösséget a bűnbánati, evangelizációs hét. Azért, hogy ezeken az alkalmakon egyre inkább megtapasztaljuk a Krisztussal való közösséget, kapcsolatot, hogy a lelkünk egyesülni tudjon vele és ezen egyesülés érzését megpecsételhessük az ünnepi úrvacsorai közösségben és betöltekezhessünk a Szentlélek megszentelő erejével.
Kívánom és imádkozom érte, hogy gyülekezetünkben sokszor megtapasztalhassuk ezt az áldott közösséget és egyre nagyobb éhségünk lehessen a Krisztussal való egyesülésre! Ámen.
IMÁDSÁG: Uram, tudom, hogy én vagyok a semmiség maga. Tudom, hogy az életem üres, szegény, nélküled mit sem érek én. Kérlek, tölts be a Te jelenléteddel, a veled való kapcsolatban. Uram, mutasd meg egyre többünknek a Veled való közösség, egyesülés csodáját. Add, hogy az úrvacsorai közösség minden alkalommal élő kapcsolatot, a benned való hit fedezetét pecsételje meg a gyülekezetünkben, hisz vágyunk veled lenni. Kérlek, Uram, Szentlelked által vigasztald meg a gyászolókat. Mutasd meg nekik a veszteségben kegyelmedet, vigasztalásodat, segítsd gyászuk feldolgozását, ébressz élő hitet életükben! Légy, Urunk, a betegekkel, szenvedőkkel. Könyörülj rajtunk, Jézus érdeméért! Ámen.
