Lekció: Dániel 6
Textus: Dániel 6, 19-28
„Azután a király bement a palotájába, és böjtölve töltötte az éjszakát; nőt sem engedett be magához, és kerülte őt az álom. Pirkadatkor aztán fölkelt gyorsan a király, és az oroszlánok verméhez sietett. Amikor odaért a veremhez, szomorú hangon kiáltott Dánielnek. Így szólt Dánielhez a király: Dániel, aki az élő Isten szolgája vagy! A te Istened, akit olyan állhatatosan tisztelsz, meg tudott-e menteni az oroszlánoktól? Dániel így felelt a királynak: Király, örökké élj! Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem. Mert ő ártatlannak talált engem, és téged sem bántottalak meg, ó, király, semmivel. Erre a király nagyon megörült, és megparancsolta, hogy húzzák ki Dánielt a veremből. Ki is húzták Dánielt a veremből, és egyetlen sérülést sem találtak rajta, mert hitt Istenében. Ezután a király odavitette azokat az embereket, akik bevádolták Dánielt, és bedobták őket fiaikkal és feleségeikkel együtt az oroszlánok vermébe. Még a verem fenekére sem értek, máris megragadták őket az oroszlánok, és összezúzták minden csontjukat. Akkor Dárius király ezt írta a birodalmában lakó különböző nyelvű népeknek és nemzeteknek: Békességetek növekedjék! Elrendelem, hogy birodalmam minden tartományában rettegve féljék Dániel Istenét! Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké. Az ő királysága megdönthetetlen, uralkodása végtelen. Ő megment, megszabadít, jeleket és csodákat tesz égen és földön. Ő mentette meg Dánielt is az oroszlánok karmából.”
Imádság: Köszönjük Urunk, hogy a mai napon is elkészítetted a személyes üzenetet számunkra! Urunk arra kérünk, hogy Szentlelked által tedd nyitottá a mi szívünket, hogy jól értsük a Te szavadat, hogy magunkra értsük, hogy megérthessük azt, hogy mit akarsz nekünk mondani! Ne süket fülekkel üljünk itt, a Te házadban, hanem valóban hadd nyíljon meg a mi fülünk, a mi szívünk a Te igéd hallására és cselekvésére! Kérünk ebben légy a Te Lelked által a mi segítségünkre! Ámen.
Kedves Testvérek!
Az elmúlt héten részletesen tárgyaltuk Dániel próféta esetét, hogyan került az oroszlánok vermébe az irigység következtében és Isten hogyan mentette meg hűséges szolgáját minden rosszakaró és éhes oroszlán ellenére. Isten ártatlannak találta Dánielt és megmentette. Dániel minden körülmények között kiállt Isten mellett, fontos volt neki a hite, imaélete minden egyéb körülményen túl. Imádságos elcsendesedésétől még a fenyegetettség sem tudta eltántorítani, holott minket pedig a közönyösség és lustaság jellemez ezen a téren, amelynek erőtelen, győzelem nélküli hívő élet a következménye. A történetnek ezeken túl számos üzenete van, különösen nagy előképe ez a Krisztus megváltó munkájának. Így a mai istentiszteleten a megváltásról, a megváltás szükségességéről és Jézus Krisztus megváltó munkájának lényegéről hallunk részletesebben.
A prófétai írásnak az a különleges tulajdonsága, hogy olyan képek vannak benne, amelyek kortalanul, nagyon sokféle körülményben alkalmazhatóak. A prófétai képek, történések olyan örökérvényű üzeneteket hordoznak, amelyek a földi és mennyei törvényszerűségek értelmezését adják. Emiatt hatásosak minden korban, emiatt nem mennek ki a divatból. Egy építészeti vagy zenei stílus elmúlik, lezáródik, de az Isten szava, prófétai kijelentése minden korban ugyanolyan érvénnyel, erővel tud megszólalni. Erő van a szövegben. Ezért is írja Ézsaiás: elszárad a fű, elhervad a virág, de az Isten igéje mindörökre megmarad. Nem megy ki a divatból.
Vannak örökérvényű üzenetek Dániel próféta könyvében is, életének történéseiben, amelyeknek a ma is van aktualitása a saját életünkre nézve és a mindenkori üdvösségre, megváltásra nézve.
- Ebben a történetben kitűnik, hogy ott van Isten szolgája, aki ellen összefognak, akit bevádolnak. Ha hallunk egy személyről, akit alaptalanul bevádolnak annak ellenére, hogy semmit nem tett, sőt hamis tanúzással akarják elveszíteni, akkor kire gondolunk? Jézus Krisztus is hasonló utat járt be, hisz bűntelensége, ártatlansága ellenére az életére törtek, el akarták pusztítani, mert a sötétség nem tudja befogadni a világosságot. Ezt János evangélista le is írja már az evangéliuma kezdetén: „A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.” János 1, 5
Örökérvényű törvény és erre Jézus Krisztus is felkészítette az övéit: a sötétség soha nem akarja befogadni a világosságot. Ha azt tapasztaljuk, hogy igaz hitünk ellenére ér bennünket hátratétel, akkor ne csodálkozzunk. Azon kellene csodálkozni, ha nem érne! Mindenkori törvény, hogy azokat, akik Krisztus útján járnak, nem akarják a középpontban látni, nem akarják, hogy rivalda fényben legyenek. A tiszta életű embereket, akik nem szolgáltatják ki magukat a mindenkori korszellem sodrásának, félre akarják söpörni. Isten ezt megmondta, és érthető is, hogy így van.
Emlékszem gimnazista koromban, amikor frissen megtért voltam, annyira indított az Isten Lelke, hogy a gimnáziumi társaknak csendesnapot szervezzünk, hátha megtérnek, hátha hitre jutnak. Evangéliumi prédikátorokat szólítottunk meg, hogy eljöjjenek hirdetni az igét, viszont éppen az intézményes vallás képviselői álltak ellen leginkább a kezdeményezésnek, nagyon sok tárgyalás, huzavona kellett ahhoz, hogy végül megszervezhessük. Akkor, kamaszként nem értettem, hogy miért van ez? Pont azok állnak ellen, akiknek örülniük kellene? Pont azok akarják lehetetlenné tenni a Jézussal való találkozást, akik hétről hétre hirdetik nekünk ennek a lehetőségét Isten igéjével? Csalódtam és szembesültem a sötétség erejével. És azóta nagyon sokszor, hisz a sötétség nem akarja befogadni a világosságot! Ez a sötétség ott van benned és bennem, ott van körülöttünk, és mindig azon van, hogy a világosságot ne fogadd be!
Ugyanakkor kérdés az, hogy félre lehet-e söpörni a hitet és a hívő embereket? Nem lehet. Dánielt sem tudták félresöpörni, mert az Istenhez hűséges emberekhez Isten is hűséges. Hányszor akarták már a hitet, az egyházunkat különböző ideológiák félresöpörni, hányszor húzták már a gyászharangot az egyháznak, a hitnek, a hívő embereknek?
A 20. században komoly gondolkodók mondták azt, hogy az emberiség kinövi majd a vallást, a hitet. Aztán azok az emberek, ideológiák már nincsenek, de ma mi itt vagyunk az Isten házában. Nem lehet félresöpörni Isten követőit, bármennyire is akarja valaki. Mert minél inkább félretolják az ilyen embereket, annál inkább előtérbe kerülnek, ahogy Dánielnél is látjuk. Milyen érdekes.
Mert feltáthatják a szájukat Dáriusok, Sztálinok, oroszlánok az isten szentjei ellen, de nem számolnak azzal, hogy Isten melléjük áll a szolgáinak és éppen a pusztítás által lesznek még nagyobbá. Egy ókori gondolkodó is megfogalmazta a keresztyénüldözéseket szemlélve: A keresztyének vére magvetés. Hisz minél inkább pusztították őket, annál több lett belőlük.
- Látunk a történetben egy királyt, aki nem tud mit tenni a saját törvénye ellen. Áldozatul esik Dárius király a saját törvényének és valaki olyat kell, hogy elítéljen, akit nagyon szeret. A Bibliában nagyon sok történetben, példázatban a király Istent is jelképezi, ahogyan ebben a történetben is. Isten az egész világ ura és királya.
Dárius aláír egy rendeletet, amelyet már nem tud megváltoztatni. Mi lenne, ha nem tartaná be a saját rendeletét? Vége lenne a királyságnak, kitörne a káosz. Istennek is van egy rendelete: a bűnnek büntetése van. Ez egy lelki törvény, amely nem megváltoztatható. Tudnunk kell, hogy a világ törvényei nem változtathatóak meg következmények nélkül. Ha megváltoztatnánk bármelyik fizikai állandó értékét, akkor a világ nem tudna fennmaradni. Ha Isten azt mondaná: mindenkinek elengedem a bűnét, mindenki csinálja azt, amit akar, majd úgy is üdvözülni fog, akkor vége lenne a világnak. Megszűnne a világ, amiben élünk.
Olyan gyönyörű az a kép, amikor a király gondolkodik, próbálkozik, hogyan lehetne megmenteni szeretett szolgáját. Valahogyan a gecsemáné kerti eseményeket juttatja az eszünkbe, amikor az Atya és a Fiú beszélgetnek, amikor Jézus Krisztus azt kéri, ha lehetséges, múljék el ez a pohár. Ha lehetséges..., de nem volt lehetséges, mert áldozat nélkül nincs megváltás!
Ahogyan Dánielt bevetik az oroszlánok vermébe és lepecsételik a vermet, úgy kerül Jézus Krisztus is hóhérok kezére, majd a lepecsételt sírba. Isten rendeli el az áldozatot, mert nem volt más lehetőség arra, hogy megmentse a bűnösöket. A bűnért valakinek szenvednie kellett!
- Mi történik a sírban? Mi történik az oroszlánok vermében? Mivel Dániel ártatlan volt, ezért az oroszlánok nem törnek az életére. Isten bezárja az oroszlánok száját. Mivel Jézus Krisztus ártatlan volt, nem volt bűne, ezért nem maradhatott a sírban! Tehát ezen gondolatmenetet követve nem az volt a csoda, hogy Jézus Krisztus feltámadt. Az lett volna a csoda, ha nem támad fel! Miért? Mert a halálnak csak afölött van hatalma, aki bűnös. Jézus Krisztusra nem volt joga a halának, mert ő nem követett el bűnt, viszont önszántából letette az életét értünk.
A jobb megértés érdekében nézzük az igazságszolgálatást és a büntetés végrehajtást napjainkban. Börtönbe zárni csak azt lehet, aki ellen született ítélet. Aki ellen megszűnik az ítélet, azt már nem lehet börtönben tartani. Ez történt Jézussal is, mivel nem volt bűne, mivel ártatlan volt, ezért nem maradhatott a sírban, a halálnak többé nem volt felette hatalma.
Előfordul olyan is, hogy valaki hosszú éveket, büntetéseket szenved el, viszont utólag kiderül, hogy ártatlan volt. Például, ha valaki a börtönben tölt 20 évet, de kiderül, hogy ártatlanul ítélték el, akkor az államnak kártérítést kell fizetnie a jogtalanul korlátozott évekért. Olyan is előfordult már, hogy valakit halálra ítéltek és végre is hajtották az ítéletet, de később kiderült, hogy nem ő követte el azt, amivel vádolták, tehát ártatlanul ítélték el. Jézus Krisztus nem évekkel fizetett, hanem az életével, de ártatlanul. Ezért Jézus Krisztusnak a teremtett világ törvénye szerint nagyon nagy kártérítésre van jogosultsága. Jézus Krisztus mire költi ezt a nagy kártérítést? Lelkeket vásárol belőle. Kifizeti mások helyett a lelkükért az adósságot.
Jézus Krisztusnak olyan magas kártérítésre van jogosultsága, amely elegendő lenne ahhoz, hogy a világ összes emberének a lelkét megváltsa. Mert mi, emberek viszont nem vagyunk ártatlanok, bűnösök vagyunk és csak úgy kerülhetünk ki a halál börtönéből, ha valaki kivált bennünket, megfizeti az árat értünk. Ezért olvashatjuk János evangéliumában azt, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen” János 3, 16
Jézus Krisztusnak olyan magas kártérítés jár, amivel az egész világ összes lelkét meg tudja vásárolni, de nem teszi. Mert a megváltást annak adja, akinek akarja, ez egy titok. Ugyanakkor emberi nézőpontból mégis van ennek egy ismertetőjegye, a megváltott életnek van egy tünete: Jézus Krisztus azokat váltja meg, akik hisznek Őbenne. És Jézus Krisztus azokat vallja meg az Atya előtt, akik Őt is megvallja az emberek előtt.
„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” Máté 10, 32-33
- Miért van szükségünk a megváltásra? Mert másként nem lehet áldott az életünk. Megfigyelhetjük, hogy az emberiségnek és benne minden embernek a lelkében van hely a helyettes áldozat eszményképének. Minden történet, film, regény nagyon mélyen szántó, ha van benne valaki, aki kész önmagát feláldozni másokért. Valahogyan az áldozat annyira megindítja az embert legyen az férfi vagy nő, fiatal vagy idősebb, tartozzon bármilyen nemzethez vagy politikai érdekeltséghez, hisz vagy nem hisz, a helyettes áldozat megindít.
A héten beszélgettünk valakivel és szóba került Molnár Ferenc ifjúsági regénye A Pál utcai fiúk. Feltevődött a beszélgetésben a kérdés, hogy miért hal meg valaki értelmetlenül? Hisz a grund nem lesz a fiúké, később építkeznek rá. Érdemes volt meghalni? Látva a történéseket, nem. De ez a regény biztos nem lett volna olyan sikeres és ismert ma is, ha ez a történés nincs benne. Nemecsek Ernő halála nem volt értelmetlen, mert minden olvasó lelke beleremeg a helyettes áldozatba, mert az ember így van megteremtve. Szüksége van a megváltásra.
Viszont kedves testvérek, nem csupán arra van szükségünk, hogy lássuk, tudjunk a helyettes áldozatról, hanem szükségünk van arra, hogy megváltottak legyünk. Hogy átérezzük, az az áldás, amelyet Krisztus a poklot megjárva megszerzett a választottaknak, az az enyém is lehessen.
Jákób is ezt az áldást kereste egész életében. Azt gondolta, hogy végre érezheti apja szeretetét, ha ellopja az áldást, ha legalább néhány percre a testvére bőrébe bújhat. Azt gondolta, övé lesz az áldás, a megváltás, ha elnyeri Ráhel szívét. Azt gondolta, ha elhagyja apósa házát, akkor végre révbe ér. De valahogyan sehol sem tapasztalta meg az áldást, a megváltást. Míg egyszer találkozik Istennel. Küzd ellene, tusakodik egész éjszaka és végül megérti, hogy az az áldás, az a megváltás, amelyet egész életében keresett, az most ott van előtte, csak kérnie kell: el nem bocsátalak, amíg meg nem áldasz engem – mondja Jákób a vele tusakodó angyalnak.
Kedves Testvérem!
Meddig bolyongsz még életed zsákutcáiban keresve az áldást, a megváltást? Mikor veszed már észre, hogy Jézus Krisztus helyettes áldozata a mi megváltásunknak a kulcsa? Mert semmi nem fogja megadni a megváltást egyikünknek sem az Istenen kívül. Senki. Lehet keresni, lehet várni, lehet próbálkozni, de újra és újra rá fogunk jönni arra, hogy amire feltettük az életünket az nem tud bennünket megváltani.
Ez a bálványimádás, amikor valami földi dologtól várjuk az életünknek a megváltását. Megváltani csak Isten tud, és ezt meg is tette az Úr Jézus Krisztus által. Isten a saját fiát áldozta fel érted is és értem is.
Jézus Krisztusnak akkora kártérítésre van jogosultsága, hogy abból a te lelkedet is meg akarja vásárolni. Hiszed-e ezt? Várod-e tőle az áldást, a megváltást? Mikor borulsz már végre annak a lábai elé, aki valóban meg tud áldani?
Olyan jó lenne, hogyha mi is ki tudnánk mondani életünk tusája után, amit Jákób is kimondott: Addig Uram el nem engedlek Téged, amíg megnem áldasz, meg nem váltasz engem, mert Te vagy a megváltó. Ámen.
Imádkozzunk!
Úr Jézus Krisztus dicsőítünk Téged azért, mert vállaltad a kereszthalált, vállaltad azt, hogy leteszed az életedet mindannyiunkért, hogy kiválts bennünket a bűn rabszolgaságából, a halál hatalmából! Köszönjük Úr Jézus Krisztus, hogy ma is kínálod a Te kegyelemedet! Ezért kérünk Téged, hogy a Te Szentlelked által győzz meg bennünket elveszettségünk felől! Afelől, hogy mennyire szükségünk van a megváltásra, afelől, hogy mennyire a lelkünkbe van írva a megváltásnak a tudata! Segíts Urunk, hogy ezt ne csupán másokban, vagy történetekben ismerjük fel, hanem ismerjük fel a saját szükségünket is, hogy mennyire rá vagyunk utalva a Te kegyelmedre!
Kérünk Úr Jézus Krisztus, hogy így munkálkodj gyülekezetünkben! Adj nekünk ébredést, megújulást! Így munkálkodj az egyházunkban! Add, hogy sokan felébredjenek, ráébredjenek megváltásra szorultságukra! És könyörgünk Urunk nemzetünkért is, hogy Te formáld nemzetünket! Te tartottál eddig is bennünket és ezután is kérünk, hogy Te tarts! Imádkozunk Urunk a betegekért is, hogy Te adj nekik gyógyulást! Te adj vigasztalódást a gyászolóknak! Te adj kitartást a szenvedőknek! Kérünk, Urunk, hogy légy velünk a gyermekhetünkön is, Te áldd meg az előkészületeket, az odaszánt munkát! Kérünk, Urunk, hogy munkálkodj a gyermekeink szívében is! Ámen.
