Lekció: Zsoltárok 47, 7-12
Textus: Példabeszédek 3, 5-6
„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.”
Imádság: Mindenható Atyánk nagyon sokszor átcsapnak a hullámok fölöttünk, nagyon sokszor belekeveredünk életünk viharaiba, a döntésképtelenségbe, a bizonytalanságba vagy a belső feszültségbe, amit nem tudunk uralni. Urunk, hozzuk ezeket Te eléd, a Te házadba. Szeretnénk, Urunk, a bizalmunkat végre már Tebeléd vetni és nem önmagunkban vagy más dolgokban, hanem egyedül Tebenned szeretnénk megnyugvásra, megoldásra találni! Köszönjük Úr Jézus Krisztus, hogy nálad van oltalom, hogy Te le tudod csendesíteni életünk viharait, ezért kérünk Téged, hogy légy most közöttünk! Erősíts meg a Te Szentlelked jelenlétével, hogy valóban tudjunk benned bízni és tudjuk az életünk fonalát a Te kezedbe adni! Ámen.
Kedves Testvérek!
Tavasszal a gyülekezetünk több tagjával a Pádis fennsíkon kirándultunk. Az odavezető út mondhatni kanyargós, viszontagságos volt. Rengeteg szerpentint kellett meghódítani ahhoz, hogy feljussunk. A kanyargós hegyi utakon haladva akarva akaratlanul átvillant mind a sofőrök, mind pedig a kocsikban utazók agyában, mi lenne, ha leesnénk? Egy rossz mozdulat, egy későn észrevett kanyar és máris a szörnyű mélységbe esik az ember. Valahogyan az élet is ilyen bonyolult és pont ennyire veszélyes, mert egy rosszul bevett kanyar, egy rossz döntés és máris zátonyra futott az ember élete. Egy rosszul meghozott döntés az ember egész életét szenvedésbe borítja. Emiatt van nagyon nagy szükségünk a bölcsességre, amely megtanít, hogy melyik úton kell járnunk. A Biblia tanítása szerint az az ember bölcs, aki életének döntéseiben, életének történéseiben egyedül Istenben van bizodalma.
Bízni Istenben nem olyan könnyű. Sokan beszélik, hogy hisznek Istenben, mégis nagyon sok zátonyra futott, hajótörött, sehová sem haladó keresztyén élettel találkozunk, mintha az emberek nem figyelnének annak az Istennek a szavára, akiben hisznek. Ez csupán akkor lehet, ha Istenben hiszek, de nem bízom benne eléggé. A mai istentiszteleten az Úrban való bizalom témáját járjuk körbe, ezzel is segítve annak a jobb megértését, hogy miért érdemes abban az Úrban bízni, akiben egyébként hiszünk.
A felolvasott igeszakasz nagyon beszédes a bizalom kérdésében. Három nagyon fontos gondolatot szeretnék ezekből a gazdag szavakból kiemelni.
- Teljes bizalom Istenben!
Igénk szerint ahhoz, hogy valaki isteni bölcsességgel tudja élni az életét teljes mértékben meg kell bíznia az Úrban. Teljes szívvel, teljes lényével rá kell bíznia magát az Úr vezetésére, döntéseire. Nem félig, nem részlegesen, hanem teljesen! Az ószövetségben a szív az ember egész lényét jelentette: érzelmi, értelmi, döntési képességét. Valami olyasmit jelent ez, mint amikor valaki teljes súlyával ráhelyezkedik valamire, amikor teljesen rábízza magát. Mint amikor a mai istentiszteleten leültünk a padra. Mindenki teljes testével ráhelyezkedett a padra, bízva abban, hogy az nem fog alatta összetörni. Gondolom senki sem használ egyéb tartóeszközt ülés közben, hanem teljes súlyával ráhelyezkedik a padra. Elég furcsa lenne, ha valaki az istentiszteletre hozna magával saját széket, mert nem bízik az adott padok teherbíró képességében.
Sajnos a hitünket illetően nagyon sokszor így viselkedünk. Minden egyebet megpróbálunk az életünk döntéseiben, majd, ha már minden próbálkozásunk kudarcot vallott, akkor kezdünk el Istenben bízni. Ha már minden más nem segített, akkor végső esetben elkezdjük keresni az Urat. Az Istenben való teljes bizalom hiányának az egyik nagyon gyakori tünete, hogy először, másodszor és sokadszor minden egyebet megpróbálok. Először mindig más forrásokhoz fordulok, majd aztán keresem az Úrnál a bölcsességet.
Az ember mindig így próbálkozik, mindenütt máshol keresi bölcsességet és a legvégső esetben fordul az Úrhoz. Jób könyvében is olvassuk, hogy az ember mindenkori hibája, hogy mindenütt keresi a bölcsességet. Próbálkozik az ember magasságban, mélységben vagy pénzzel értelmet, jó döntéseket venni, de sehol sem találhatja meg a bölcsességet, csak Istennél.
„De a bölcsesség hol található? Hol van az értelem lelőhelye? Nem ismeri értékét a halandó, nem található az élők földjén. A mélység ezt mondja: Nincs bennem! A tenger ezt mondja: Nálam sincsen! Nem lehet megvenni színaranyért, nem lehet árát ezüstben kimérni. Nem fizethető meg Ófír aranyával, sem drága ónixszal vagy zafírral. Nem ér föl vele az arany és az üveg, arany ékszerekért sem kapható cserébe. Szóba sem jöhet a korall és a kristály: a bölcsesség drágább kincs az igazgyöngyöknél. Honnan jön tehát a bölcsesség? Hol van az értelem lelőhelye? Rejtve van minden élő szeme előtt, az ég madarai elől is el van takarva. Az embernek pedig ezt mondta: Íme, az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz elkerülése az értelem.” (Jób 28, 12-18.20-21.28)
Nagyon sokszor az vezet tévútra bennünket, hogy saját magunkban és magunk döntéseiben kezdünk el bízni. Mondják is keresztyének: Isten azért adta az agyunkat, hogy gondolkozzunk, hogy döntsünk, ha kell. Persze, azért adta, de vajon ezzel nem inkább a saját döntésünkben bízunk, mint az Istenében? Ezért is mondja itt a Példabeszédek, hogy ne a magad eszére támaszkodj! Pál is beszél erről a Filippi levélben, úgy fogalmaz: „Krisztus Jézussal dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk.” (Filippi 3, 3)
Tulajdonképpen, amikor a bizalmunkat megosztjuk, akkor elveszítjük az isteni bölcsességet. Kifejezetten jellemző a keresztyénekre, hogy minden hétfőn megtagadják a vasárnapjukat. A templomban, hallgatva az Isten szavát, azt igaznak tartjuk, bölcsességnek gondoljuk, olyannak, amelynek az életünkre hatással kell lennie, de ahogyan jön a hétfő, a bizalmunkat és ezzel döntéseinket áthelyezzük valami vagy valaki másba: a saját eszünkben bízunk, a tapasztalatunkban, mások véleményében, a horoszkópban és másokban. Ott van a szent ige, az isten bölcsessége és ott vannak a világi normák, igyekszünk mind a kettőt megtartani és összekeverni a szentet a világival.
Erről beszél Jakab is levelében.
„Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.” (Jakab 1, 5-8)
Jakab kétlelkűnek nevezi az ilyen ember, aki megpróbál két fejjel gondolkodni: az Isten szava szerint és a világi normák szerint. Isten döntésében is bízik, de a saját eszére is támaszkodik. Jakab egyértelműen foglal állást, ez a kettő együtt nem működik. Mert amint az ember nem teljesen bízik Istenben, akkor elveszíti azt a bölcsességet, amelyet az Isten tud adni. Az Úrnál nincs kettősség. A kettős lelkű keresztyén elveszíti az isteni bölcsességet, elveszíti a világosságát. Dávid király is átérezte, hogy amikor a saját esze szerint gondolkodott, akkor elveszítette az Isten lelkének vezetését, ezért kérte annak helyreállítását az 51. zsoltárban.
Emlékszem egy kifejezett példára, amikor a bibliaolvasó kalauz szerint a Bírák könyvét olvastuk. Én is prédikáltam egy adott szakaszról, illetve a kalauzban is volt egy magyarázat. Megdöbbentő módon elvétett volt az igemagyarázat fősodra, holott egy neves, művelt teológus tollából érkezett. Megvolt az emberi bölcsesség, az ész, de nem volt ott a bizalom az Úrban és ezzel együtt elveszett a Tőle jövő világosság is.
Egy apa mondta el, hogy a fia pitbull kutyák idomításával foglalkozott és hétvégente, amikor hazajött a kollégiumból, akkor hozott haza mindig kettőt magával. Egyik szombaton, az udvaron sétálva azt látta az apa, hogy az egyik kutya szeretett volna vele játszani, közelített hozzá, de a hosszú pórázával az udvaron lévő fa rossz oldalán indult el, ezzel minél közelebb akart menni, annál inkább becsavarta magát a fa törzséhez. Az apa igyekezett visszafelé húzni, hogy ki tudja tekerni a kutyát a rossz irányból, de az azért sem hagyta megát és értetlenül nézett a férfira, hogy mit erőlködik és miért csinálja ezt vele. Hiába húzta az állatot, az csak nem engedte az igazát, így végül hagyta, hogy teljesen betekerje magát. Ekkor, amikor teljesen csapdába ejtette magát a kutyus, akkor kezdett el nyöszörögni és kérni a gazdit, hogy segítsen. Persze, ekkor már készséges volt és engedte az irányváltást.
Hát persze, hogy mi is sokszor így viselkedünk! Azt gondoljuk, hogy az út, amit választottunk, amerre szerintünk mennünk kell, az a jó út. Az Úr jókedvéből akar bennünket jobb belátásra vagy más útra terelni és sokszor szükséges megvárnia, hogy teljesen belegabalyodjunk a saját butaságainkba és rossz döntéseinkbe, mert amikor mi is csapdában érezzük magunkat, talán imádságban oda borulunk az Isten elé és kérjük, hogy segítsen. És az Isten jön és segít, annak ellenére, hogy korábban figyelmeztetően, előre szólt.
- Bensőséges bizalom az Istenben.
Arról is beszél az ige, hogy minden utunkon gondolnunk kell az Istenre. Egy bensőséges kapcsolatra utal ez a megfogalmazás, mely szerint életemben minden apró vagy nagyobb döntésemnél gondolok az Úrra és a döntést mindig Vele hozom meg. Ennek a jobb megértéséhez két példát tudnék mondani.
Az egyik, a házasság. Miután az ember megnősül vagy férjhez megy, onnantól kezdve nem egyedül van, hanem már a másikkal alkot egyet. Emiatt minden kisebb és nagyobb döntést együtt kell meghozni. Vagy úgy, hogy megbeszélik vagy úgy, hogy a döntés meghozatalakor az egyik fél mindig gondol a másikra, hogy az mit szólna hozzá.
A másik pedig, amikor az ember bankkártyával vásárol. Akárhányszor vásárol az ember, vagy esetleg hitelt vesz fel, gondolnia kell arra, hogy vajon a számlája fogja-e fedezni az adott vásárlást. Vagy ha hitelt akar felvenni, akkor egyeztetnie kell a bankjával a hitelképességét illetően. Állandóan együtt kell gondolkodnia a férjnek vagy a feleségnek a másikkal, illetve a vásárlónak, vagy a hitelfelvevőnek is a bankjával.
A hívő ember bizalma is ilyen kell legyen, egy állandó és bensőséges bizalmi kapcsolat, amelyben állandóan gondolunk az Úr rendeléseire, akaratára, illetve állandóan egyeztetünk vele a döntéseinket illetően.
- Az Úr egyengeti a benne bízó útját!
A teljes és bensőséges bizalomnak az lesz az eredménye az életedben, hogy Isten kiegyenesíti az utakat, egyengetni fogja az utadat, elvesz minden akadályt, nehézséget, ha teljes szíveddel, bensőségesen megbízol benne. Mi sokszor hibás módon eldöntjük, hogy merre megyünk és várjuk, vagy akár kérjük Istent, hogy áldja meg ezt az általunk kinézett utat. De Isten nem azt mondja, hogy válassz egy utat és azt majd én egyengetem, ha megkérsz, hanem az Úr a legjobb utat választotta számunkra és kéri, hogy azt fogadjuk el, mert a legjobbat akarja nekünk.
Ezt tapasztalta meg Péter több alkalommal is az Úr Jézus jelenlétében. Egy eredménytelen halfogás után Jézus azt kérte, hogy vesse be a hálót, annak ellenére, hogy nem volt sem ideje, sem helye ott a halfogásnak, de Péter az Úr szavára megtette és megtapasztalta a csodát: szakadozott a háló, mert annyi halat fogtak.
Péter ugyan csekély bizalommal, de bízott az Úrban és Ő egyengette Péter útját. Mi nagyon sokszor csak a halakat, az áldásokat látjuk, az azokhoz vezető egyenes útra vágyunk, de az előző két lépést kihagyjuk. Nem bízzuk rá Istenre magunkat teljes valónkból és hiányzik az életünkből a bensőséges kapcsolat Ővele!
Kedves Testvéreim!
Buzdítok mindenkit, hogy ne csak hidd azt, hogy Isten van, hogy létezik, hanem bízz is Őbenne! Kívánom, hogy legyen bizalmad az Úrban teljes szívedből, legyen bensőséges kapcsolatod Vele és meg fogod tapasztalni az Ő hatalmát és azt, hogy egyengetni fogja az utadat! Így nem visszafelé vagy körbe-körbe fogsz járkálni, hanem előre fog haladni az életed. Ámen.
Imádkozzunk!
Köszönjük neked, Urunk, a Te igéd igazságát! Köszönjük, hogy a szívünkre helyezted ma napon a bizalomnak a kérdését! Uram, Te ismered az életünket, Te tudod azt, hogy ki miért jött most el, és ki mivel küzd a mai napon az életében. De hiszünk Urunk a Te Szentlelked vezetésében, hogy Te azért hoztad most ezt a kérdést, hogy ez a szívünkig hatoljon, hogy az ige megítéljen bennünket és valóban biztasson a Te szavad abban, hogy a bizalmunkat hadd helyezzük Tebeléd! Urunk nagyon sokszor valóban eltévedünk az életünkben és szeretnénk Tetőled jövő bölcsességgel meghozni a döntéseinket! Kérünk, hogy Lelked által munkáld ki ezt a szívünkben, hogy mi teljes mértékben rád tudjuk helyezni magunkat, az életünket, a döntéseinket, a bizalmunkat! Hogy teljes súllyal, az életünk minden területével rá tudjunk helyezkedni a Te igéd igazságára! Kérünk Urunk, hogy ebben légy nekünk segítségünkre! Munkálkodj Urunk a gyülekezetünkben!
Ezzel a bizalommal tekintünk a jövő hétre is, hiszen gyermekhetünk lesz! Kérünk Urunk, hogy áldd meg ezt a hetet, a szolgálatokat, a gyermekeket, akik közöttünk lesznek! Add, hogy a Te dicsőségedre történhessen minden! Adj Urunk áldásokat, hogy ezek a gyermekek hadd hallják meg az evangéliumot és hadd helyezzék ők is teljes bizalmukat a Te igédbe! Kérünk téged, Urunk, hogy így hallgass meg bennünket és munkálkodj gyülekezetünkben! Ámen.
