TEXTUS: Jób 34, 34-37
Segélykiáltás a süket gyülekezetben
TEXTUS: „Fölkelek, és segítségért kiáltok a gyülekezetben” Jób 30, 28b
Tovatűnő méltóság
TEXTUS: „Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam. Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett. Ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon. Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük. Kiközösítik őket, és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra. Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben. A bokrok között kiáltoznak, bogáncskórók alatt gyülekeznek. Esztelen senkiházik, akiket korbáccsal vertek ki az országból. És most ezek gúnyolódnak rajtam, és köszörülik rajtam a nyelvüket. Utálkozva húzódnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni. Meglazította Isten íjamon a húrt, és megalázott engem, ezért bánnak velem zabolátlanul. Jobb felől csőcselék támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és pusztulásom útját egyengetik. Ösvényemet felszaggatják, romlásomon fáradoznak, és nincs, aki megfékezze őket. Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: romba dőlt falak közt zúdulnak rám. Rémület tört rám, és úgy űzte el méltóságomat, mint a szélvész; boldogságom eltűnt, mint a felleg.” Jób 30, 1-5
Ne a régi dolgokat emlegessük...
TEXTUS: „Bárcsak olyan volnék, mint amilyen hajdan, mint mikor még Isten vigyázott rám! Amikor mécsese világított fejem fölött, sötétben is az ő világosságánál járhattam; mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban; amikor még velem volt a Mindenható, és körülöttem voltak gyermekeim; amikor lépteim tejszínben fürödtek, és mellettem a kősziklából is patakokban ömlött az olaj.” Jób 29, 2-6
Bölcsesség, az Úrban megtalálható kincs
TEXTUS: „Honnan jön tehát a bölcsesség? Hol van az értelem lelőhelye? Rejtve van minden élő szeme előtt, az ég madarai elől is el van takarva. Az enyészet helye és a halál így szól: Csak hírét hallottuk fülünkkel. Isten ismeri az ahhoz vezető utat, ő tudja annak lelőhelyét. Mert ő ellát a föld pereméig, mindent lát az ég alatt. Amikor megszabta a szél erejét, és megállapította a vizek mértékét, megszabta az eső rendjét és a mennydörgő viharfelhő útját, akkor megtekintette és számba vette, elkészítette és megvizsgálta a bölcsességet. Az embernek pedig ezt mondta: Íme, az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz elkerülése az értelem.” Jób 28, 20-28