TEXTUS: Jób 34, 34-37
Egy különös szereplő jelenik meg a könyv 32. fejezetében: Elihú. Barakél fia, Rám nemzetségéből. Azt is tudjuk róla, hogy haragból beszél: megharagudott Jóbra és megharagudott a barátokra, sokat hallgatott, összegyűlt benne a harag és eljön a pillanat, amikor felszínre törnek gondolatai. Azt sérelmezi, hogy Jób igaznak tartja magát, és azt is sérelmezi, hogy barátai ennek ellenkezője felől nem tudták meggyőzni.
A mai igében is érzékelhető ez a harag Elihú második beszédében, összesen négy beszédet olvashatunk a Bibliában tőle. A bölcsekhez szól, minden bizonnyal ebbe beletartoznak Jób barátai is. Jóbhoz szól a 16. verstől, majd önmagához is szól a 34. verstől a fejezet végéig.
Elihú úgy beszél, mintha nagyon új dolgokat mondana, de hasonló témákat feszeget, mint a korábbi megszólalók. Ebben a második beszédében is mindenkit kioktat: a bölcseket, Jóbot, és feltételesen önmagához is szól, egyfajta önigazolásként.
Ebben a beszédben láthatjuk azt, hogy a harag rossz tanácsadó. Elihú Istenről nagyon sok mindent tud, nagyon jók a gondolatai az Urat illetően: egyfajta bizonyságtételnek is felfoghatjuk, viszont a harag rossz irányba befolyásolja Jóbhoz való viszonyát. Jakab levelében azt olvassuk: „mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát.” Jakab 1, 20
Hogyan viszonyulunk embertársainkhoz? Talán ebben a nyomasztó helyzetben még könnyebben felszínre kerülnek a lelkünkben lévő érzések, indulatok, mint például a harag. Könnyebben ráöntjük most egymásra a felgyülemlő feszültségek miatt a haragunkat. Ezzel együtt arra is érdemes figyelnünk, hogy a haragnak van két formája.
„Nem rád haragszom, hanem érted haragszom!” - hangzik a bölcs mondás. Tehát nem a személy személyisége, lénye váltja ki belőlem a haragot, hanem az, hogy a személy olyan helyzetbe hozza magát, olyan állapotban van, amellyel veszélybe sodorja magát.
Elihú érzékelte, hogy Jób önigazoltsága veszélyes játék. Haragudott rá is, meg haragudott érte is. Ebben a „lelkigondozóban” talán már érezhető ez a kettősség, viszont a barátok nagyon személyeskedő módon élték meg a beszélgetéseket.
Isten haragja nem miattunk van, hanem értünk! Fiát adta, hogy haragja ne bennünket sújtson! Áldjuk ezért Őt, hogy ilyen kegyelmes hozzánk! Ámen.