Homokkerti Gyülekezet

Lekció: Bírák 17

Textus: Bírák 21:25

„Abban az időben nem volt király Izráelben: mindenki azt csinálta, amit jónak látott.”

Imádkozzunk!

Köszönjük neked, Urunk, Istenünk, hogy mai napon sem feledkeztél el rólunk! Nemcsak elindítottál, felébresztettél ezen a napon, hanem idehívtál a Te hajlékodba. És nemcsak azért hívtál ide, hogy egymással, hanem azért is, hogy veled találkozzunk. Köszönjük neked, hogy a Te Szentlelked igazgatja, irányítja az életünket és köszönjük, hogy ma nemcsak meghallottuk, hanem meg is cselekedtük a Te szavadat, mert a Te hívásod, a Te akaratod felé indultunk el. Köszönjük neked, hogy ma is beszélni akarsz velünk! Urunk, Istenünk lásd meg a szívünket, hiszen ahányan itt vagyunk talán annyiféle dolgot hoztunk magunkkal. Lehet, hogy valakinek nagyon nehéz volt idejönni, mert szomorúsággal van tele a szíve. Valakinek talán ürességgel van tele a szíve, valakinek hálaadással, valakinek örömmel. Lehet, hogy valakin – az élete mostani menete alapján – az érdektelenség vett erőt. Mégis Uram, Te mindannyiunkat meg tudsz elégíteni. Most mi arra kérünk, hogy szállj le hozzánk, egészen költözz a szívünkbe, egészen láss meg és moss meg bennünket, hogy méltóképpen magasztalhassunk téged és hogy megértsük azt, hogy nélküled nincs életünk. Kérünk téged, Urunk, hogy hadd távozzanak tőlünk a bálványok és hadd fogadjunk téged örömmel, mint aki élsz és uralkodsz mindörökké! Jézus Krisztus nevében kérünk hallgass meg minket! Ámen.

Kedves Testvéreim!

Köszönjük neked, Urunk, Istenünk, hogy mai napon sem feledkeztél el rólunk! Nemcsak elindítottál, felébresztettél ezen a napon, hanem idehívtál a Te hajlékodba. És nemcsak azért hívtál ide, hogy egymással, hanem azért is, hogy veled találkozzunk. Köszönjük neked, hogy a Te Szentlelked igazgatja, irányítja az életünket és köszönjük, hogy ma nemcsak meghallottuk, hanem meg is cselekedtük a Te szavadat, mert a Te hívásod, a Te akaratod felé indultunk el.

Köszönjük neked, hogy ma is beszélni akarsz velünk! Urunk, Istenünk lásd meg a szívünket, hiszen ahányan itt vagyunk talán annyiféle dolgot hoztunk magunkkal. Lehet, hogy valakinek nagyon nehéz volt idejönni, mert szomorúsággal van tele a szíve. Valakinek talán ürességgel van tele a szíve, valakinek hálaadással, valakinek örömmel. Lehet, hogy valakin – az élete mostani menete alapján – az érdektelenség vett erőt. Mégis Uram, Te mindannyiunkat meg tudsz elégíteni. Most mi arra kérünk, hogy szállj le hozzánk, egészen költözz a szívünkbe, egészen láss meg és moss meg bennünket, hogy méltóképpen magasztalhassunk téged és hogy megértsük azt, hogy nélküled nincs életünk.

Kérünk téged, Urunk, hogy hadd távozzanak tőlünk a bálványok és hadd fogadjunk téged örömmel, mint aki élsz és uralkodsz mindörökké! Jézus Krisztus nevében kérünk hallgass meg minket! Ámen.

Kedves Testvéreim!

A Bírák könyvének 17-21. fejezetei a könyvben egy különleges egységet alkotnak. Azokat az időket írják le, amikor nem volt király Izraelben. Mivel nem volt uralkodó sem a szívekben, sem a nép élén, valami más kezdett eluralkodni mindenkin: a káosz, a lelki sötétség. Ebben az öt fejezetben az ige nagyon részletesen és tökéletes pontossággal tárja elénk a mindenkori igazságot arról, milyen az, amikor a káosz és a káosz atyja tör uralomra az egyének és a közösség életében.

Amikor nincs király az abban nyilvánul meg, hogy van hamis istentisztelet; a dolgok nincsenek a helyükön; elural mindent a féktelen szenvedély, a szexualitás torz megélése; illetve testvérháború söpör. Igazán aktuális ez az ige, hisz ma is ilyen király nélküli időket élünk, hiszen nincs király az emberek életében, mindenki azt teszi, amit akar. Ma az első tünettel foglalkozunk, a hamis istentisztelettel.

A fent említett egységen belül a Bírák könyvének egy olyan történetével állunk szemben, amely tolmácsolni akarja a bibliaolvasó számára, milyen sötétség és lelki káosz uralkodott ebben a korban, Izráelben. Szeretném, ha megvizsgálnánk először Mikát és családját, majd szorosabban foglalkozunk a felolvasott ige alapján fő témánkkal, a hamis istentisztelettel.

Egy háromgenerációs család van előttünk. Úgy kezdődik a történet, hogy a nagymamának eltűnik ezeregyszáz ezüstje, amely elég nagy összegnek számított. Nagyon érdekes azt is megjegyezni, hogy pont ezt az összeget fizették a filiszteusok Delilának kedvese, Sámson elárulásáért cserébe (lásd Bírák 16, 5). Azt sugallja a könyv belső bizonyságtétele, hogy ez az összeg nem tisztességes úton érkezett a családhoz.

Bizonyára nagy keresésnek indult az egész család. A nagymama eljutott odáig a keresés alatt, hogy megátkozta a tolvajt. Az átkot a fia is hallotta, akiről kiderül, hogy ő maga vette el. Miután elmondja anyjának az esetet, az anyuka nem tesz mást, mint megáldja ragadós kezű fiát.

Furcsa szülő-gyermek kapcsolatnak lehetünk tanúi. Egy fiú, aki meglopja az anyját, bűnét nem kezeli bűnként, hiszen vallomása úgy hangzik: elvettem, nálam van. A vallomás is csak azután hangzik el, miután a nagymama megátkozza a tolvajt. Ez a Miká nem az Istentől való félelem miatt, vagy lelkiismerete miatt adta vissza azt a pénzt, hanem félt az átoktól. Félt a büntetéstől, hisz abban az időben a kimondott szónak nagy tekintélye volt.

Miká lelkiismerete mély álomba volt merülve. Nem is ismeri fel a bűnt, és nem is fél se embertől, se Istentől, hanem már csak az átoktól. Szomorú állapota ez egy embernek. Nemcsak Miká nyomorult ebben a családban, hanem az anyukája is. Miután meghallja fia szájából a vallomást (amiben nem volt megbánás és bocsánatkérés), érthetetlen módon megáldja. Valószínűleg a kimondott átkot szerette volna úgymond közömbösíteni az áldással, de érezzük, hogy ebben a családban nincs a cselekedeteknek helyénvaló következménye.

Ezek után cserélik a pénzt oda-vissza, de végül is az Úrnak akarják szentelni az összeget. Először még az egészet, de később már csak kétszáz ezüstöt az ezeregyszázból. Az anyuka ugyanúgy lop, mint a fia, csak épp nem egy családtagjától, hanem az Istentől. És mire szentelik a pénzt? Bálványra, faragott és öntött bálványra. Micsoda sötétség!

Minden cselekedetükkel ingerlik az Urat. A fiú meglopja az anyját, az anya meglopja az Urat. Ezenfelül a lecsökkentett, Istennek szentelt pénzt pedig bálványkészítésre használják annak ellenére, hogy Isten a második parancsolatban egyértelműen megtiltja a bálványok készítését és imádását.

A történetet tovább olvasva láthatjuk azt, hogy Mikának volt egy házi szentélye, amelybe belekerül a faragott és öntött bálvány, de ezen felül Mikának még van efódja is meg terafimja is. Az efód egyfajta istentiszteleti kellék, amely a pap ruházatának volt a része. A terafim pedig egy pogány kultuszból vett bálványfajta, amely bálványt jövendőmondásra használtak. A babiloni király is használta csata előtt a terafimot, hogy megtudja a harc végkimenetelét. Ezékiel könyvében olvashatunk erről:

„Mert odaáll Babilónia királya a válaszútra, a két út elejére, hogy jósoltasson, megrázza a nyilakat, megkérdezze a bálványokat, megnézze a májat.” (Ezékiel 21, 26)

Ezt a pogány módszert Isten Saul életében is elítéli, aki szintén használta ezt a pogány bálványt (lásd 1 Sámuel 15, 23). Jósiás király az, aki eltávolítja a bálványokat a terafimmal együtt az országból (lásd 2 Királyok 23,24). Mikának egy teljes bálványgyűjteménye van az otthoni szentélyében.

Képzeljük el, amikor valamilyen vendég érkezett Mikához, aki nem volt vallásos, nem volt hívő. Meglátta ezt a csodálatos szentélyt, amelyben különböző, drága pénzen elkészített bálványok voltak megtalálhatók. Valami hasonló párbeszéd hangozhatott el közöttük.

• Nem is tudtam, hogy te ilyen vallásos vagy! Milyen értékes holmikat szentelsz a Te istenednek. – mondhatta a vendég elismerően Mikának.

• Hát igen, tisztelem a lelkiséget, Jahvet és más istenségeket is, amilyen módon csak lehet – válaszolhatta megnyugvással Miká.

Miközben ezt a mondatot intézi vendége felé, önelégült mosollyal nyugtázza önmaga teljesítményét és Istenhez, Jahvéhoz való viszonyát.

Arról is olvasunk, hogy saját fiát szenteli fel papnak, később pedig egy lévitát fogad fel, aki a tisztességes fizetségnek nem tud ellenállni és lesz Miká házi papja. Nagy lelki sötétség lett Úrrá ezen a családon és a család „istentiszteletén”. A szentíró e sötétség okaként a király hiányát jelöli meg.

Ebben az időben nem volt király Izráelben, azért történtek ilyen dolgok. Valószínűleg a Bírák könyvét Dávid uralkodása alatt írták. A szerző tapasztalta azt, milyen egy Isten által felkent király uralkodása alatt élni, és Dávid királyságának hatása okozza a Bírák könyve írójának azon meggyőződését, miszerint király nélkül nagy a sötétség.

Számunkra már nem Dávid a király. A mi királyunkról a vak Bartimeus azt mondja, hogy ő, Dávid fia. Krisztus a király, aki uralkodik ma is. Csak az a kérdés, hogy uralkodik-e a Te életedben?

Mert ha nincs király Izráelben, ha nincs király egy családban, akkor helyette mások uralkodnak. Miká történetében az istentelenség, az uralkodó nélküli élet hamis istentisztelethez vezet. Nagyon jól és örökérvényű módon mutatja be ez a történet, hogy milyen ismérvei vannak a hamis istentiszteletnek. Mert ha nincs király, akkor van hamis istentisztelet. Nézzük csak meg ezeket a dolgokat közelebbről.

1. Fizessük ki és sajátítsuk ki az Istent.

Az össze-vissza lopott pénzből készült faragott és öntött szobrokkal Istent akarta Miká és a családja ábrázolni és kifizetni. Valahogyan az emberben benne van Isten kiábrázolásának a rejtett kényszere. Áron is aranyborjút készített, miközben Mózes a hegyen volt. Nem más Istent imádtak, hanem az Isten megfoghatóvá akarták tenni.

Istent nem lehet korlátok közé szorítani. Nem lehet kiábrázolni sem képekben, sem faragott vagy öntött szobrokban, sem emberi gondolatokban, mert Isten minden képnél, szobornál, emberi gondolatnál nagyobb.

Miká becsapta önmagát ezzel az istentisztelettel. Anyukájával együtt érezték, hogy valamit kellene csinálni ezzel a lopott pénzzel, hát csináljunk szobrot. Nagyon sokan próbálják Istent ilyen hamis istentisztelettel imádni. Tisztességtelen pénzem van, adok egy kicsit az egyháznak, vagy a szeretetotthonnak, csináltatok valami szépet a templomban, aztán el van intézve, ki van egyenlítve a számla Isten felé.

Emögött az a törekvés áll, hogy kisajátítsam, a saját szolgálatomba állítsam Istent. Miká is azt gondolta, mivel szentélye és saját papja van, akkor onnantól kezdve máris meg fogja áldani őt az Isten. Ha nincs király, akkor van hamis istentisztelet. Ameddig nem Jézus Krisztus ül az életem trónján, addig nem tudom egyedüli királyként imádni Őt.

Van az Apostolok Cselekedeteiben egy Simon mágus nevezetű személy, akiben hasonló káosz uralkodik. Ítéletes választ kap Pétertől, amikor a Szentlelket pénzen akarja megvenni: „A te pénzed veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy Isten ajándéka pénzen megvehető!” (ApCsel 8, 20)

Minden törekvés, amelyben az ember akarja a saját szolgálatába állítani Istent, hamis. Mi nem azért jövünk az istentiszteletre, nem azért nyitjuk ki és olvassuk a Bibliát, nem azért imádkozunk, hogy mi befolyásoljuk Istent, hanem azért, hogy Ő befolyásoljon minket.

Az igaz istentiszteletben nem kisajátítani, nem kifizetni akarom az Istent, nem a saját szolgálatomba akarom Őt állítani, hanem éppen fordítva. Azt akarom, hogy Ő legyen hatással rám és nem én akarok hatással lenni Istenre. Én akarok Isten szolgálatába állni, mert átélem azt, hogy Jézus fizetett helyettem a Golgotán.

2. Keveredés, lelki összevisszaság.

Miká a hamis istentiszteletében pogány kultuszból is vesz át bálványokat. Ilyen volt a terafim is. Ez a bálványszobor „megmondta” a jövőt. Egyfajta varázslás volt ez, amelyet Isten erélyesen tilt és gyűlöl. Nemcsak a varázslást, hanem azt is, aki ilyeneket csinál. Mikának minden belefért a házi istentiszteletébe.

Egy kicsit közelebb hozva szeretném egy példával illusztrálni a testvéreknek ezt a helyzetet. Milyen is a 21. századi Miká? Van otthon Bibliája, szokta olvasni is. Van egy kis asztalka, ahová rendszeresen leül igét olvasni, de ugyanazon az asztalon olvassa el az aktuális horoszkópot. Nincs abban semmi, vagy bejön, vagy nem. Rendszeresen eljár jógaórákra, illetve évente legalább egyszer elmegy jósnőhöz is, hadd tudjon dolgokat az elkövetkezendőkről.

Vagy elvisszük az Úr színe elé megkeresztelni a gyermeket, de hazaérve kezére kötjük a piros szalagot, sírás esetén meghintjük szenes vízzel vagy egyéb „bevált” praktikákat alkalmazunk. Minden megfér a hamis istentiszteletben. Persze beszélhetünk más bálványokról is.

Minden bálvány, amely uralkodik az életemben Krisztus helyett. Mert a bálvány hazudik és parancsol. Zakariás próféta írja: „Mert a bálványok hazugságot szólnak” (10,2) Egy ideig szólnak, később már felszólítanak, majd teljes mértékben fogollyá tesznek.

Így válik egyre inkább bálvánnyá a modern gyülekezetekben az önmegvalósítás vagy a Lélek ajándékainak kóros hajszolása.

3. Szolgálat helyett szolgáltatás.

Egy gondolat erejéig vizsgáljuk meg a történetben szereplő lévitát. Nem lehetett fiatalember, mert az ige szerint Miká nemcsak papnak kérte, hanem atyjának is. Vándorol, kóborol össze-vissza. Lévita volt, Isten szolgája, Isten papja. Sajnos nem volt Istentől vezetett ember, hanem vándorolt és szolgáltatott.

Miká megteszi az ajánlatot fizetségére nézve és a Lévita máris eladta magát és a szolgálatát. Nem azzal van a baj, hogy fizetést kap, hanem azzal van a baj, hogy szolgáltat. Később Dán törzse kirabolja Mikát és elviszi bálványait, de a Lévita a jobb ajánlat hatására szemrebbenés nélkül Dán fiaival tart a nagyobb lehetőség és nagyobb fizetés reményében.

Ha egy szolgálat megvehető, akkor az már nem szolgálat, hanem szolgáltatás. Ha egy Lévitának nincs az életében király, az nem szolgál, hanem szolgáltat. Ha egy lelkész, gyülekezeti munkás, diakónus, orvos megvehető, akkor már nem szolgál Istennek és embereknek, hanem szolgáltat. Rengeteg példát látunk erre is sajnos manapság: például vannak olyan lelkészek, akik csak temetést vagy csak esketést vállalnak.

Tehát láthattuk a mai igénkben, hogy a király nélküli élet hamis istentisztelethez vezet. A hamis istentiszteletre jellemző az Úr kisajátítása, saját céljaimra való használása, a lelkiségek keveredése és a szolgálat helyetti szolgáltatás.

Ezek után vegyük sorra az igaz istentisztelet jellemzőit!

Kedves Testvérem!

Az igaz istentisztelet azzal kezdődik, hogy elkezded Úrnak vallani Jézus Krisztust az életedben. Így lesz Ő a király, Ő ül a trónon. Ennek pedig a mindennapi gyakorlatban meg kell látszani. Református keresztyénként gyakorolni kell a biblikus kegyességet: imádság, böjt, igeolvasás, közösséggyakorlás, közösségben bűnvallás.

A világban nagyon sokféle dolgot kínálnak számunkra ahhoz, hogy hogyan legyen sikeres, érzelmileg kiegyensúlyozott vagy mentálisan stabil az életünk. Mi is többféle módon gyakoroljuk a hitünket, próbálunk kapcsolatba kerülni Istennel, de ha hamis módon tesszük ezt, akkor nem lesz győzelmes a hívő életünk.

Imádkozzunk rendszeresen egyénileg és közösségben! Nem tudom, mennyire része a napjainknak. Gyakoroljuk a böjtöt Krisztus tanítása szerint, hiszen ő számolt azzal, hogy a keresztyén ember böjtöl, mert úgy kezdte a tanítását, hogy „amikor pedig böjtölsz…” (Máté 6, 16).

Olvassuk a Bibliát rendszeresen, tanulmányozzuk azt, mert az az Isten hatalma! Olvassuk bibliaolvasó kalauzunk szerint az igét, ami alapján három év alatt elolvashatjuk a Szentírást! Vannak, akik az áhítatos könyveket forgatják, ami nem helytelen. De elsősorban a Bibliát olvassuk! Református keresztyének vagyunk, legyen a mindennapi táplálékunk az ige!

Járjunk rendszeresen a gyülekezet közösségébe! A vasárnapi istentiszteleten és legalább egy hétközi alkalmon való részvétel a keresztyén hívő élet minimum feltétele. Egy hét 168 óráját nagyon sok dologgal megtöltjük, de szánjunk legalább két órát arra, hogy testvéri közösségben legyünk az Úr előtt! És a saját gyülekezetünkbe járjunk, ne máshova! Legyünk a gyülekezetünk élő tagjai, ahogy Péter apostol levelében olvassuk:

„…ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá…” (1 Péter 2, 5)

Hogy nézne ki egy épület, ha egy tégla egyszer itt, egyszer ott lenne? Működik az, ha egy háznak egyszer alkotóeleme egy tégla, másszor pedig nem? Nem, ilyen nincsen, hiszen ledőlne a ház.

Ezek nem megvalósíthatatlan gyakorlatok, aki ennek az ellenkezőjét állítja, az nem őszinte se önmagához, se másokhoz. Mert gyakorlunk minden mást: életmódváltoztatást, mindenféle fogyókúrát és még sorolhatnánk, de amit az Isten kínál nekünk az nem kell.

Ha nem gyakoroljuk az igaz istentiszteletet, akkor ne csodálkozzunk azon, ha rossz a kedvünk, ha nem tapasztalunk győzelmeket a hívő életünkben, ha már nem értjük az igét, ha már nem szól hozzánk az Isten! Hogy szólna így, testvérek?

Ha ez az öt kegyességi gyakorlat nincs meg a mindennapjaidban, akkor előbb-utóbb Jézus Krisztus helyett más lesz a király az életedben!

Kedves Testvérek!

Előttünk van az igei tanítás. Az igaz istentisztelet egyszerű, nem bonyolult, csak mi tesszük mindig bonyolulttá. Miká is nagyon jól ismerhette a törvényeket, de ő azt tette, amit ő látott jónak, mert nem volt király Izraelben. Most sincsen király az emberek lelki életében, hiszen a mai modern társadalmunkban nem foglalkozunk Jézus Krisztus szavával és emiatt jelennek meg ezek a hamis istentiszteletek!

Gyakoroljuk az igaz istentiszteletet, mert ha az életgyakorlatunkká válik, akkor teljesen más lesz az egyéni, a családi, a gyülekezeti életünk és az Istennel való kapcsolatunk! Ámen.

Imádkozzunk!

_Áldunk Úr Jézus Krisztus végtelen jóságodért, amellyel újra és újra közeledsz hozzánk! Annak ellenére, hogy mi hűtlenek vagyunk, Te mégis hű maradsz! Kérünk, Úr Jézus Krisztus, hogy a Te Lelked által tedd érthetővé és komollyá számunkra a hamis és igaz istentisztelet közötti különbséget! Add Urunk, hogy ne gyakoroljunk hamis istentiszteletet és ne legyenek hamis elvárásaink! Segíts, hogy valóban igazán tudjunk imádni téged úgy, ahogyan azt Te elénk adtad az igében! Óvj meg bennünket Urunk, a mindenféle összevisszaságtól, bálványimádástól, attól, hogy a saját érdekeinket nézve ki akarjunk sajátítani téged és a saját céljainkra akarjunk felhasználni! És add, hogy valóban tudjunk téged Királlyá tenni az életünkben!

Urunk nagyon sokféle kísértés, sodrás van most is, ahogyan volt a Bírák könyve idején is, arra kérünk téged, Urunk, hogy ragyogtasd fel a mi gyülekezetünkben újra és újra a Te tiszta igédet! Vezess bennünket és óvj meg bennünket a hamis istentisztelettől!

Kérünk téged, hogy légy azokkal, akik hezitálnak, nehezen tudnak dönteni, akik nem tudják, hogy csatlakozzanak hozzád vagy ne! Légy azokkal Urunk, akik hezitálnak a gyülekezet választás kérdésében, hogy nem tudnak csatlakozni őszintén, igazán közösséghez, kérünk, hogy őket is erősítsd!

Imádkozunk azokért, akik valamilyen nagy döntés előtt állnak az életükben, erősítsd és vezesd őket is, Urunk!

Vigasztald Urunk a gyászolókat, akik nemrég veszítették el hozzátartozójukat! Te légy az ő igazságuk, Te légy az ő vigasztalásuk!

És Urunk arra kérünk, hogy óvd meg a gyülekezetünk közösségét a hamis istentisztelettől! Add Urunk, hogy mi gyülekezetként, közösségként hadd tekintsünk önmagunkra és láthassuk meg azt, hogy Te kell, hogy a középpontban légy! Kérünk Urunk így légy a mi életünk, a mi gyülekezetünk örökkévaló Királya! Ámen._