Lekció: Bírák 18
Textus: Bírák 21:25
„Abban az időben nem volt király Izráelben: mindenki azt csinálta, amit jónak látott.”
Kedves Testvérek!
A Bírák könyvének utolsó öt fejezete egy sötét korszakát írja le a zsidó népnek, amikor az istenfélelem teljesen kiveszett az emberekből és ennek következtében téves vallásgyakorlás, helytelen helyezkedések, féktelen szenvedély, testvérháborúk határozzák meg a nép életét. Isten nélkül az emberiség sötétségre van ítélve. Ennek az öt fejezetnek prófétikus jelentősége van, hisz megdöbbentő módon szól a mai korunkról, rólunk.
Az elmúlt istentiszteleten Miká életén keresztül láthattuk azt, hogy király nélkül hamis istentiszteleti gyakorlat van. Az emberek mindenféle spiritualitást kipróbálnak, alkalmaznak, leginkább a saját érdekeik mentén. A tiszta ige, az Isten szerinti vallásgyakorlásra nem nagyon van igény, holott szükség az lenne rá!
A mai istentiszteleten megvizsgálnánk a 18. fejezet alapján, hogy mit okoz továbbá a királynélküli életfolytatás. Az istentelenségnek, Jézus Krisztus hiányának a másik nagyon egyértelmű tünete a helytelen helyezkedések. Bizonyára mindenki tudna mondani olyan embert a látókörében, aki nem tisztességesen, nem tehetsége, rátermettsége miatt van azon a helyen, abban a beosztásban, amelyben jelenleg található. Egyéni érdekek, ismeretség és más dolgok miatt van ott, ahol van. Lehet, hogy ez nem csupán a környezetének, hanem neki is szenvedés.
Nagyon jól látjuk a mai igénkben ezt a jelenséget, szeretném rávilágítani a testvérek figyelmét az ige ezen mozzanataira. Kicsit közelebbről megismerkedhetünk a Miká által alkalmazott lévitával. Az előző fejezetben látjuk Miká hamis istentiszteletét mindenféle bálványokkal, saját gyermekének pappá téttelével és végül felfogad egy lévitát, akit papi szolgálatba állít a házi szentélyében. Ezt a lévitát Jónátánnak hívják, ahogyan arról a fejezet végén tájékoztat bennünket a szentíró. Ez a lévita nincs a helyén, két okból sem.
1. Először is nem azt a feladatot látja el, amelyben származása, Isten rendelése szerint szolgálnia kellett volna.
Papi szolgálatot látott el, holott lévita volt. A pap szolgálata és a lévita szolgálata különböző volt. A mózesi törvény egyértelműen szabályozza a pap és a lévita feladatait, amely az isten rendelésében nem összekeverendő.
A pap látta el elsősorban a „közbenjáró”, liturgikus feladatokat; a lévita pedig a sátor és később a templom szervezési feladatait hivatott elvégezni. Mind a kettő fontos és sajátos feladat, de nem összekeverendő. Volt is konfliktus a papság és a léviták közül a feladatmegosztás és a feladatok alacsonyabb vagy felsőbbrendűsége között. Ugyanakkor az Isten rendelését nem lehet felülírni, hiszen az Ő szemében nincs alacsonyabb vagy felsőbbrendű szolgálat vagy szolga, hanem az Isten országában hűséges vagy hűtlen szolga van.
A királynélküliség, a gonosz munkájának kifejeződése az, amikor valaki nem a saját elhívásában, feladatában hűséges, hanem mindig valaki más feladatára, szolgálatára, pozíciójára vágyik azt gondolva, hogy akkor boldog, teljes, értékesebb lesz az élete és így helyre kerülnek a dolgok. Lehet, hogy az emberek szemében igen, de az Úrnál nem.
Nem véletlen az a munka, az a szolgálat, amibe elhívott az Úr. Hűségesen végzed azt a szolgálatot, amivel Isten megbízott téged vagy mások pozíciójára áhítozol? A hűséges munka Istentől van, az áhítozás pedig a királynélküliségből táplálkozik!
2. Másodszor a lévita nem ott szolgál, ahol Isten akarja látni, hanem ott szolgál, ahol a nagyobb pozíciót, a nagyobb fizetést, a nagyobb közönséget kapja.
Magatartásából teljes mértékben átszűrődik a helytelen helyezkedés. Semmit sem törődik azzal, hogy házibálványa nem lehetne egy embernek sem, házi papja meg inkább, de az sem érdekli, hogy mit fogadott Mikának. Mindig azt mondja, amit hallani akarnak. Miká azt gondolja, hogy megáldja majd őt az Isten, mert egy lévita lett a papja. De nem áldás, hanem átok szállt rá. Dán törzse pedig szintén belesüllyedt a bálványimádásba, amelyet később Ámósz próféta is elítél. (lásd Ámósz 8, 14) Itt már nem csupán egy ember, hanem egy törzs, sok ember kerül hamis bizonyosságba a helytelen helyezkedés miatt.
Amikor az Isten szolgája nincs a helyén, akkor be kell fognia a száját! Mit olvasunk, mi a válasz akkor, amikor megpróbálja a lévita itt a történetben kérdőre vonni Dán törzsét a helytelen viselkedésük miatt?
„Hallgass, fogd be a szád!” (Bírák 18, 19)
Ha az Isten szolgája nincs a helyén, akkor soha nem beszélhet már őszintén, igazán az Isten dolgairól és be kell fognia a száját.
A helyezkedő lévita már csupán emberek szolgája és nem az Isten szolgája többé, már nincs a szájában az Isten igéje.
Manapság kettő okból sajnálatos és szomorú ez a jelenség, hiszen bennünket, a mi egyházunkat és gyülekezeteinket is jellemzi. Egyrészt vannak sokan lelkipásztorok befogják a szájukat, mert nincsenek a helyükön. Másrészt a gyülekezetek, az emberek a befogott szájú lelkészeket szeretik hallgatni, mert akkor nincs szó a bűnről, nincs szó fogyatkozásokról, nincs szó arról a mulasztásról, amit teszünk újra és újra.
Csak a probléma ezzel, hogy nincs király az életünkben, a gyülekezeteinkben és az egyházunkban és így nem az áldás lesz az osztályrészünk, hanem az átok, a romlás, a fogyás és a kiüresedés.
3. Dán törzsének az Isten nélkül meghozott döntései komoly károkat okoznak.
Dán törzséről is beszélnünk kell, hisz ez a törzs is helytelenül helyezkedik. Józsué idejében minden törzsnek megvolt a maga öröksége, amelyet Isten rendelt ki számára. Dán törzse a terület elfoglalását illetően akadályokba ütközik, nem megy a honfoglalás zökkenőmentesen.
A nehézségek miatt a törzs istentelen döntése az, hogy inkább más vidék után néznek, valami olyan után, amely könnyebb út. Engedetlenek, szembe mennek az Isten akaratával. Várják is Jónátántól a megerősítést, hogy istentelen döntésüket „megkereszteljék”, természetesen a lévita, mivel nincs a helyén, azt mondja, amit hallani akarnak.
Így Dán törzse másoknak szenvedést okozva, embereket legyilkolva, meglopva szerzi meg azt a területet, amelyet nem neki szánt az Isten. Ó, micsoda sötétség, ó, micsoda istentelenség! Nem a helyes, nekik szánt utat, hanem a könnyebb utat választják. Isten nélkül az ember lázad a neki jutott örökség és út ellen, de ezzel saját magát és környezetét is szenvedésbe, romlásba dönti.
Ó, mennyi sokan váltanak emiatt lakóhelyet, családot, gyülekezetet, mert azt gondolják, hogy nekik a könnyebb terület, a könnyebb út jár. Azt gondolják, hogy szenvedés nélkül könnyebb lenne az élet. A harcok, áldozatok nélkül más lenne a mindennapok folyása. Ezért adják fel sokan a házasságukban a harcot a jó kapcsolatért és lépnek abból ki. Adják fel a gyülekezetükben a harcot a könnyebb utat választva. Adják fel a munkahelyükön a harcot a könnyebb utat választva.
Kedves Testvérek!
Hiszem, hogy mindenkinek, aki most itt van, ki van jelölve a helye. Igazi teljességet, békességet akkor fogsz találni az életedben, ha a helyedre kerülsz.
A helyed elsősorban az Úr mellett van, mert akkor kerülnek a helyére a dolgok a munkádat, az érzéseidet, a családodat illetően, ha a helyére kerül Jézus az életedben. Jézus Krisztus helye az életedben a trónon van, az uralomnak az Ő vállán kell lennie és akkor a helyére kerülnek életed egyéb dolgai.
Ha békétlenség van benned, romlás van körülötted, akkor nincsenek helyén a dolgok az életedben! Kerüljön Krisztus helyére az életedben és akkor Te is a helyedre kerülsz! Ámen.
Bódás János: Ki van jelölve a helyed
Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják,
s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.Megmutattad-e néha legalább?
Enyhült, s szépült-e tőled a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Ki van jelölve a helyed,
ne nyugodj, míg meg nem leled.
Csak ott leszel az, aminek
rendeltettél. – Másként rideg,
céltalan lesz az életed.
Mag leszel, mely kőre esett,
elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, ami kárba veszett,
mit soh’se kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan,
cserép, amiben nincsen virág,
s nem veszi hasznod sem az ég,
sem a világ.
