Alapige: Józsué 2: 8-24; 6: 22-25
„Ráháb ezt mondta: Bizony, a ti Istenetek, az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön! (...) A piros zsineget pedig rákötötte az ablakra.
Kedves Testvérek!
Józsué könyve a bibliaolvasó elé tárja, hogyan kapja meg a zsidó nép az ígéret földjét. A népnek meg kell látnia, hogy Isten mennyire szent és mennyire nem tűri a szentségtelen dolgokat: ezért látnak pusztulást a Palesztinában élő züllött népek, ezért lát halált Ákán, amikor szentségtelenül él.
Ugyanakkor a könyv azt is bemutatja, hogy az önmaguk szemében alkalmatlan emberek Isten szemében alkalmasak nagy feladatokra. Ezzel kezdődik a könyv, hiszen Józsué bátortalan és erőtlen, de hisz. Ráháb parázna, alkalmatlan, de hisz.
Különösen Ráháb történetében érkezünk a könyv folyamatában arra a pontra, amikor elénk tárul az evangélium. Bármilyen életű, bármilyen múltú emberről is legyen szó, ha valaki hisz az Úr szavának, akkor bekerül Jézus családjába. Bárki is vagy, ha hiszel Jézusban, ha hiszel Jézusnak, akkor bekerülsz a családjába. Ez Józsué könyvében az evangélium, az örömhír.
Emiatt is fontos kiemelni Ráháb történetének az üzenetét Józsué könyvéből.
Az első város, amely a honfoglalás során elfoglalnak a zsidók, az Jerikó. Erős, vastag fala miatt emberi számítás szerint bevehetetlen erőd. Különösen a zsidó számára tűnt lehetetlennek megfelelő ostromgépek nélkül. De Isten azt mondja Józsuénak, a nép vezetőjének, hogy „Légy erős és bátor” (Józsué 1,9).
Mielőtt a város elfoglalásra kerülne Józsué kémeket küld, hogy megtudják, hogyan lehetne behatolni, hogyan lehetne valamilyen katonai módszerrel bevenni Jerikót.
A zsidó népet és Istent már megelőzte a híre. Jerikóban nagyon sokan hallottak arról, hogy mit tett az Úr a zsidó nép életében. Sokan hallottak arról, hogyan szabadította meg őket Egyiptomból, hogyan választotta ketté a Vörös-tengert, hogyan vezette őket a pusztában. Halottak az élő Úrról és rettegtek! Jerikó városa fel is volt készülve az esetleges kémek érkezésére is. Erre utal az ige, hisz a király körözést adott ki, amikor tudomására jutott, hogy a városba érkeztek zsidók férfiak.
A kémek próbáltak inkognitóban maradni Jerikóban, hogy lehetőleg ne vegyék őket észre. Betértek egy piros lámpás házba, Ráháb házába. Az igében úgy olvashatunk róla, mint „parázna nő”, de mondjuk ki, hogy ő egy prostituált volt. Egy olyan nőről van szó, aki pénzért árulta a testét. Újra és újra eladta a testét helyieknek és idegeneknek. Eladta a testét napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre. Egy prostituált volt, aki abból élt, hogy kiárusította magát.
Olyan ember volt Ráháb, akinek nem szívesen köszöntek az utcán. Olyan asszony volt Ráháb, akinek nem szívesen engedtek a közelébe gyerekeket. Talán sokan el is fordították a fejüket, amikor találkoztak vele az utcán. Talán sokszor mondta neki az apja vagy az anyja: - Lányom, ne csináld! Ne hozz ránk szégyent! Inkább keress valami rendes munkát!
Ki tudja, lehet, gyermekkorában őt is megerőszakolták vagy zaklatták. Talán nem figyeltek rá eléggé a szülei, hisz egy olyan ember lett belőle, aki nem tudta megőrizni teste határait. Újra és újra odaadta potom pénzekért a szépségét mindenféle férfinak.
Igen, Ráháb sokak szemében megvetett volt, Jerikó alsó társadalmi rétegébe tartozott. Volt múltja rendesen.
Mégis hozzá térnek be a kémek. Vajon miért? Első lehetséges magyarázat, ami logikus, hogy a kémek a legkevesebb feltünést keresve egy parázna nő házába tértek be, hiszen ez hétköznapi dolog volt Jerikóban.
Ugyanakkor bennem az is ott van, hogy mások miért nem keresték a megmenekülést. Hisz éltek Jerikóban más társadalmi réteghez tartozók is, akik hallottak Izrael Istenéről és annak nagy tetteiről, de nem foglalkoztak Istennel, nem hittek benne. Talán jómódú, rendezett családok, akik megbecsült életet éltek és mégsem figyeltek Istenre.
Lehet, hogy más prostituált házába is bekérezkedtek ezek a férfiak, de ők rettegtek és nem vállalták a kémek rejtegetésének kockázatát. A felsőbb utasításnak eleget téve nem engedték be a zsidó kémeket.
Ráháb viszont beengedi a kémeket. Azért engedi be őket, mert hitt Istenben és hite által cselekedett!
Azt olvassuk, hogy Ráháb a kémeket keresők elől letagadja, hogy a házában lennének és miután a jerikóiak elmentek több dologról beszéltek egymással Ráháb és a kémek (lásd Józsué 2: 8-15).
Ráháb, akinek nagyon szennyes a múltja, elmondja a kémeknek, hogy tisztában van azzal, hogy Izráel el fogja foglalni Jerikót, mert hatalmas Istenük van. Ráháb hisz és a hite határozta meg a cselekedeteit, nem pedig a félelmei. Mert mindenki meg volt félemlítve a városban, hogy senki ne kössön szövetséget a kémekkel. De Ráháb hisz az élő Istenben.
Ráháb szövetséget köt a kémekkel. Viszontszeretetet kért a kémektől. Egy nagyon érdekes szó szerepel itt az igében, a ’chesed’ szó, ami Isten hűséges és kitartó szeretetét jelenti. Talán azt kérte itt Ráháb, amit soha nem kapott meg. Ő mindig adta a férfiaknak a szeretetét, a szerelmét és viszonzásul nem kapott mást csak pénzt, megvetést, kiközösítést. De soha nem kapta meg ezt a hűséges szeretetet.
Ráháb tudta azt, hogy vége van Jerikónak, mert Isten hatalmas. És emiatt nincs más lehetősége, hogy a pénz, a megvető tekintetek, az elfordított arcok helyett életében legalább egyszer megtapasztalja azt, hogy valaki őt viszonzásul szereti. Fizettségként azt kéri a kémektől, hogy a rejtegetésükért cserébe bánjanak vele és a családtagjaival irgalommal.
A kémek megígérik, hogy ha nem árulják el őket, akkor irgalommal és hűséggel lesznek Ráháb és családja felé. De van nekik is egy kérésük. Mit kérnek? (lásd Józsué 2: 17-24)
Egy piros zsineget kellett kötnie az ablakára, hogy megismerjék a lakását a zsidó harcosok. Ráháb számára nem volt ismeretlen az, hogy piros fonalat kössön a háza bejáratára. Ez a piros szín Ráháb életének a része volt. Addig akik Ráháb háza előtt elmentek, látták az ajtón a piros szalagot és tudták azt, hogy ott egy parázna nő lakik, akinél lehet szolgáltatást venni.
Ráhábnak nem volt ismeretlen, hogy piros fonalat kössön a házára, de most van egy nagy különbség. Addig azért kötötte a házára a piros zsineget, hogy a bűnét újra és újra megtegye, most pedig már nem azért teszi ki ismertetőjegyét, hogy tovább vétkezzen, hanem azért, hogy megmeneküljön.
Mivel nem az ajtóra, hanem az ablakra akasztotta a piros szalagot azt már nem látták azok, akik addig láthatták, hanem csak a várfalon kívülálló zsidók.
A zsidók látták napról napra, a hetedik napon pedig hétszer is, hogy hol van a parázna Ráháb háza, aki már nem férfiakat vár, hanem szabadulást, megmenekülést.
Azért kellett a zsidóknak hat napon át egyszer-egyszer, a hetedik napon pedig hétszer megkerülni a várost, hogy lássák a Ráháb ablakába kitett piros zsineget. Hogy lássák azt, hogy az ő Istenük egy olyan Isten, aki meg tud kegyelmezni még egy parázna nőnek is. Láthatták a zsidók 6+7, azaz 13 alkalommal, hogy ez az a nő, akinek a múltja, a tegnapja szennyes, de Isten ennek a nőnek és az egész családjának adott jövőt, adott holnapot.
Ráháb Isten kezébe tett a múltját, hogy Isten által lehessen jövője. Isten el tudja végezni hit által azt, hogy az életedet már ne a múltad irányítsa, hanem Ő. Sohasem késő ezt megtenni! Viszont ehhez fel kell vállalni előtte, azt aki vagy.
Kedves Testvérem!
Nem ismerem a múltadat. Nem tudom hány férfi vagy hány nő volt az életedben. Nem tudom hányszor tettél olyat, amit nagyon bánsz vagy amit nagyon szégyellsz. Viszont azt tudom, hogy nincs olyan múlt, amelyből Isten ne tudna egy csodálatos jövőt „varázsolni”. Nincs olyan tegnap, amely ne lehetne Isten kezében holnappá.
Már nem tarthatod a piros szalagot bent tovább, hanem meg kell mutatnod az Úrnak: ez vagyok. Parázna, tolvaj, istentelen, alkoholista, egyéb dolgok függője. Uram ez vagyok, de nem szeretnék többé ez lenni. Szabadíts meg! Ez a múltam és a jelenem, szeretnék veled egy új holnapot kezdeni!
Ráháb újat kezdett az Úr kegyelme által (lásd Józsué 6: 22-25). Letelepedett a zsidók között, lett egy férje. Kálebnek a fia vette őt feleségül, akit Szalmának, vagy Szalmonnak hívtak. Szalmá építette Betlehemet és Ráhábtól született egy közös gyermekük: Boáz. Bóáz felesége volt Ruth, az unokája pedig Dávid. Tehát a pogány származású Ráháb lett a zsidók egyik legnagyobb királyának, Dávidnak a dédmamája.
Máté evangéliumának az elején Ráhábot ott találjuk Jézus Krisztus nemzetségtáblázatában. Ráháb, a parázna, a prostituált nő bekerült Isten családjába. Miért? Azért, mert hitt. Ráháb, hit által, bekerül Jézus családjába.
Az Újszövetségben rengeteg alkalommal meg van említve. Ráháb bekerül a hithősök sorába, akikről a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében olvashatunk. Jakab a levelében a parázna Ráhábot említi példaként, mint akinek az életén keresztül megmutatkozott a hit és a cselekedetek összetartozása.
Minden esetben, amikor Ráhábról van szó a Bibliában, a szerző mindig hozzáteszi, hogy ő parázna volt. Isten ezzel nem megalázni akarta Ráhábot, hanem hangsúlyozni akarja mindenki számára, aki találkozik ennek a nőnek a történetével, hogy Isten által lehet újat kezdeni.
Bármilyen múltja van, bármit tett az életében, bárhogyan élt vagy gondolkodott, Jézus Krisztus családjába mindenki bekerülhet hit által. Isten azt szeretné mindannyiunk életében, hogy higgyük el, hogy Ő hatalmas Úr és meg tud bennünket szabadítani.
Kedves Testvérem!
Ha hiszel Jézusban, akkor Ő betakar téged. Ha kiteszed az életed bűneit, nyomorúságát az Úr elé, akkor Ő kegyelmet gyakorol és megszabadulsz a mostani és a majdani ítélettől.
Hiszel-e ebben? Ámen.
