Lekció: Efezus 6: 10-20
Textus: Efezus 6: 17a; 1 Thesszalonika 5: 8b
„Vegyétek fel az üdvösség sisakját is"
"vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját és mint sisakot, az üdvösség reménységét"
Kedves Testvérek!
A Biblia tanítása szerint nem csupán testi, fizikai értelemben vett harcok léteznek, hanem minden felszínes nehézség, harc mögött egyfajta lelki, spirituális értelemben vett harc áll. Ezért beszél Pál arról, hogy nem test és vér ellen van nekünk tusakodásunk, hanem mennyei hatalmasságok ellen. Ezt jól megérthetjük Jób személyes harcán keresztül. Jób könyve az ő szenvedéséről, vívódásáról szól, amit átél a barátaival, Istennel és az egész helyzeten keresztül. Jób rengeteg veszteséggel néz szemben. Elveszíti a családját, hiszen meghal mind a tíz gyermeke, elveszíti minden vagyonát és elveszíti az egészségét is, mert súlyos betegséget kell átélnie.
A könyv olvasása közben kiderül az olvasó számára, hogy Jób harca, veszteségei, betegsége és lelki vívódása mögött spirituális értelemben vett harc volt, lelki harc az ördög ellen, aki kikérte őt Istentől. Próbára tette az Úr Jóbot és a hitét ezeken a történéseken keresztül.
Ezért nagyon fontos életünk harcai, nehézségei mellett megállnunk és elgondolkodni azon, hogy ezen harcok nem csupán a látható világban zajlanak, hanem a láthatatlan világban kezdődtek.
Ebben a harcban nem kell fegyvertelenül hadakoznunk, hisz a keresztyén embernek vannak lelki fegyverei, amelyeket egyrészt állandóan kell viselnie (igazság öve, megigazulás páncélja, békesség saruja), másrészt pedig bizonyos helyzetekben fel kell vérteznünk magunkat extra eszközökkel (hit pajzsa, üdvösség sisakja, Lélek kardja).
Pál azt javasolja a hívőknek, hogy vegyék fel a nehéz helyzetekben az üdvösség sisakját. Az apostolnak többször volt alkalma közelebbről megfigyelni egy római katonát. Amikor az efezusi levelet írta, akkor is állandó katonai felügyelet alatt állt. A római katonák sisakja védelmet jelentett, illetve mutatta a katona hovatartozását és rangját.
Mint akkor, és most is, sisakot elsősorban azért vesz fel az ember, hogy megóvja a fejét az esetleges sérülésektől. Egy koponyasérülés súlyos következményekkel járhat. Az agy sérülése az egész szervezet működésére hatással van. Ha megsérül az agy, akkor az egész szervezet működése sérülést szenved, nem úgy mozognak vagy egyáltalán nem mozognak a végtagok.
Bizonyára sokunknak van olyan hozzátartozója, akik demenciában szenvednek vagy szenvedtek. Szörnyű dolog látni, hogy az agy működése már nem tölti be a funkcióját és azok a dolgok, amelyek azelőtt könnyedén mentek, egy idő után már nem működnek. Az ütések vagy az agy valamilyen okból történt sérülése is vezethet demenciához és a központi idegrendszer már nem működik ugyanúgy.
Pál apostol hasonlatában a lelki élettel is hasonlóképpen vannak a dolgok. Ahogyan az imént említettem az agy és a testi működés viszonyát, úgy viszonyulnak egymáshoz a gondolataink, meggyőződéseink és a viselkedésünk.
Ez pszichológiailag is alátámasztott tény, hogy a gondolataink meghatározzák a viselkedésünket, a cselekedeteinket. Ahogyan gondolkodunk emberekről, önmagunkról vagy Istenről, az meghatározza azt, hogy hogyan viselkedünk napról napra.
Ezért mondja Pál apostol, hogy a gondolatainkat védenünk kell. Mert, ha a gondolataink tévútra mennek, akkor az életünk is tévútra mehet.
A gondolataink meghatározzák a hitéletünket. A hittel kapcsolatos gondolataink meghatározzák az Istennel való és a hívő testvéreinkkel viselkedésünket. Ha rosszul gondolkodunk bizonyos lelki dolgokról, akkor az mindenképp hatással lesz a lelki életünkre is.
A hívő ember élete állandó támadásban van. A gonosz mindig azt lesi, hogyan döntheti le a földre az istenfélőket a gondolataik támadásával. A televízióból, az interneten vagy az okostelefonunkon keresztül ömlik ránk és családunkra a gondolatainkat befolyásolni akaró rengeteg ördögi támadás.
Az igében arról van szó, hogy az üdvösség sisakját vegyük fel. Tehát egy lelki téren védelmet nyújtó felszerelésről beszél itt. Arra hívja fel a figyelmünket, hogy nagyon fontos óvnunk magunkat a téves vallásosságtól vagy máshogy fogalmazva védekeznünk kell a valláskárosodással szemben.
Mert sokszor nagyon rosszul gondolkodunk Istenről, a hitről, a vallásról, az egyházról vagy a gyülekezetről. Teljesen hibás gondolataink lehetnek talán amiatt, mert vallásos családban nőttünk fel vagy egyházi iskolába jártunk. De a gyülekezeti életünk során és a saját gondolatainkba beleveszve nagyon sok valláskárosodást tud az ember elszenvedni és ezért nem úgy viselkedünk, ahogy kellene.
Az amerikai futballban a hátvéd hasonló helyzetben van, mint a hívő ember. Vezeti a játékot, szükséges uralnia a terepet, ezért az ellenséges csapat játékosai mindig azon vannak, hogy leszereljék. A hátvéd ezen nem csodálkozik, mert tudja, hogy ez a szerep ezzel a teherrel jár, mindig támadás alatt lesz.
A sisak az ő fején is ott van, amely védi a sérülésektől. Ugyanakkor a játék az nem csupán a pályán zajlik, hisz rengeteg taktikai tanácsra is szükség van a játékhoz, a győzelemhez. A hátvéd sisakja sok esetben fel van szerelve egy piciny hangszóróval, amelybe a pályára rálátó irányító beszél és utasításokkal látja el a játékost. Hiszen a hátvéd csak lentről, horizontálisan látja a dolgokat, viszont az irányító, aki felülről rálát az egész pályára, tudja tanácsolni a játékos mozgását.
Az üdvösség sisakját viselő hívő ember is pontosan így működik. A hívő ember egy tanácsolt, vezetett katonája kell, hogy legyen Krisztusnak. Mi is csak lentről látjuk a harcainkat, viszont Isten felülről látja a csatáinkat.
Mert amikor bent vagyunk az élet sűrűjében, amikor nem bírjuk a nehéz élethelyzetünket, vagy a saját gondolatainkat, amikor talán földi poklot élünk meg, akkor nagyon fontos, hogy magunkra vegyük az üdvösség sisakját. Ne a saját gondolatainkra hallgassunk, hanem legyen a mi elménk, gondolataink vezetett az Isten által.
Elengedhetetlen a lelki harcokban a gondolatainkat védeni, mert a gonosz mindig azon van, hogy belegabalyodjunk a saját gondolatainkba! Az ördög támad és sokféle gondolatot ad, amitől az üdvösség sisakja nélkül védtelenek vagyunk. „Nincs is Isten. Nem vagyok alkalmas arra, hogy hívő legyek! Nem is vagyok hívő ember! Nem így viselkednek a hívő emberek. Mindig el fogok bukni. Nem tudok győzni a kísértések ellen.”
Kedves Testvérek!
Sajnos a hívő tud üdvösségtudat nélkül élni, ha nem veszi fel az üdvösség sisakját. De nem tud győzelmes hívő életet élni az üdvösség sisakja nélkül. A hívő gondolatai meg tudnak sérülni, ha nem viseli a sisakot és akkor máris a földön találja magát a harcban.
Mielőtt a családban valaki elindul biciklivel vagy motorral, szólunk neki, hogy ne felejtse felvenni a bukósisakot. De vajon lelki értelemben figyelmeztetjük-e magunkat vagy másokat? Kérdezzük-e egymástól, hogy rajtad van az üdvösség sisakja? Felvetted most, hogy aggódsz?
Nagyon fontos az üdvösségtudat, mert az megóv bennünket a hamis vallásosságtól. Az üdvösség sisakja megóv bennünket a valláskárosodástól. Hisz rengetegen vagyunk valláskárosultak, akik teljesen fonákul közelítjük meg az Istennel való kapcsolatot és ezért nem „működik” a hívő életünk.
Mi az üdvösség? Nézzük, mit mond az ige? „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Efezus 2, 8-10)
Az üdvösség tulajdonképpen egy csomag. Kegyelemből, hit által, jó cselekedetekre!
Ezt a csomagot nagyon fontos biblikusan megértenünk és teljesen a magunkévá tennünk, különösen a harcokban, mert akkor megóvjuk magunkat a valláskárosodástól.
1. Kegyelemből van üdvösségetek.
De mi a kegyelem? Nagyon sokan nem tudják. Nagyon sokan járnak templomba, hívőnek tartják magukat, de teljesen félreértik Istennek ezt az ajándékát. A kegyelem egy olyan dolog, amelyhez az ember semmit sem tehet hozzá. Minden, amit Isten tett és tesz, amelyben neked és nekem semmilyen részünk nincs. A kegyelem ingyen van számodra, Istennek nagyon drága volt, hisz Jézust adta érte, de nekünk ingyen van.
Ha tehetünk valamit a kegyelemért, akkor az már nem is kegyelem.
A vallás mindig azt akarja elhitetni velünk, hogy mi tehetünk valamit is azért, hogy Isten szeressen bennünket. Ezért öl a vallás, mert azt akarja megszereztetni veled, ami ingyen van. A kegyelem ingyen van, nem tudsz érte tenni semmit.
Abból tudhatjuk, hogy valláskárosultak vagyunk, ha így gondolkodunk: Ha én jobban hiszek, akkor engem Isten jobban szeret. Ha többet járok templomba, akkor is jobban fog kedvelni és megóv a problémáktól. Ha én jobb erkölcsi életet élek, akkor eljutok az Istenhez.
Érthető ez a gondolkodás, hiszen gyerekkorunktól kezdve a teljesítményre vagyunk nevelve. Ha teljesítünk, akkor szeretnek, elfogadnak, előre haladok, megbecsülnek, ha nem teljesítek, akkor mehetek a süllyesztőbe. Azt halljuk a szüleinktől, hogy: Legyél jó kisfiam, kislányom, mert ha jó vagy akkor szeretünk, ha pedig nem, akkor nem szeretünk. Viselkedjél rendesen, mert ha nem viselkedsz jól, akkor büntetés lesz és nem kapsz jutalmat.
Így növünk fel és felnőttként is ez folytatódik. Ha az ember jól teljesít a munkahelyén, ha megvan a kvóta, akkor kapunk prémiumot, ha meg nincs meg, akkor nem kapunk.
A társadalmunk így működik és ez nem fog megváltozni. A földön így működnek a dolgok, de az Isten országában másként van. Mert akármit teszel azért, hogy Isten jobban szeressen, nem lehet. Ő szeret téged. Nagyon szeret és ezért nem tudsz tenni semmit. Ő csak szeret, feltétel nélkül.
De ha cselekedetekkel akarsz hozzáférni a kegyelemhez, akkor egyre távolabb kerül tőled. És ezért azt érzi a vallásos ember, hogy minél inkább akarja, annál inkább nem sikerül. Minél inkább próbál közeledni Istenhez, annál távolabb kerül tőle.
2. Hit által van üdvösségetek.
Képzeljünk el egy olyan helyzetet, hogy valaki beköltözik egy teljesen új házba, de esténként sötétben ül, mert nem hiszi el, hogy be van vezetve az áram. Nem hiszi el, ezért újra és újra hívja az áramszolgáltató munkatársait, hogy nála nincs áram. Esetleg az is megtörténik, hogy újra bevezetik az áramot, de ő még mindig sötétségben ül, mert egy lépés hiányzik az életéből: nem kapcsolja fel a villanyt, vagy nem dugja be a készülékeit a konnektorba.
Pontosan ilyen a vallásos ember is. Újra és újra be akarja vezetni az áramot, miközben soha nem kapcsolja fel a villanyt, soha nem kapcsolja be a készülékeket az otthonában.
A rádiófrekvencia is ott van körülöttünk, csak be kell fogni a frekvenciát egy eszköz segítségével. Nem látjuk, nem tudjuk megfogni a rádióhullámokat, de tudjuk fogni azt egy készülékkel.
Isten szeretetével is így van ez. Mert ahogy, hiába van bevezetve az áram egy házba, ha az ember nem kapcsolja fel a villanyt, akkor sötét marad. És hiába van rádióhullám körülöttünk, ha nincs rádiónk, akkor nem fogjuk hallani az adást. Hiába szeret bennünket Isten és tett meg értünk Jézus Krisztusban mindent, ha nem hiszünk, akkor olyan mintha nem tett volna értünk semmit. Isten szeretete ott van körülötted.
Ott van közöttünk Isten jelenléte a Szentlélek által. A kérdés az, hogy van-e hited, amellyel hozzá tudsz férni? Isten frekvenciáját hittel lehet fogni és nem cselekedettel. Kegyelemből van mindenünk, de azokhoz csak hit által tudunk hozzáférni!
Az az igazi valláskárosodás, amikor az ember azt gondolja, hogy ha valamit megteszek Istenért, akkor kapom meg a kegyelmet. Ez egy teljesen téves tanítás, de mégis nagyon sokan hirdetik.
Vannak lelkipásztorok is, akik azt mondják, hogyha ezt és ezt megteszed, akkor elnyered az Úr jóindulatát, akkor szeretni fog.
A vallás nem csak kárt vagy sebzést tud okozni, de függőséget is kialakíthat. A vallásos embert lehet befolyásolni. Sajnos a történelemben látjuk, hogy volt, amikor vallásos embereket irányítottak, hogy ezt vagy azt megtegyék az Úrért, pedig Isten nem kérte tőlük.
A vallásos embert lehet manipulálni, de a kegyelemben hívőt már nem lehet irányítani, mert szabad. Az Úr Jézus téged is és engem is szabadságra hívott el. Hogy felismerd, hit által azt, hogy Ő mennyi mindent tett érted. Hogy meglásd, milyen nagy az Ő kegyelme.
Adakozás, tizedfizetés, imádság, Biblia olvasás – nem azért teszem, mert várok valamit, hanem azért teszem, mert bízom Istenben és hiszek abban, hogy az életem akkor lesz egyensúlyban, ha annak minden területén bizalmamat az Úrba helyezem.
3. Jócselekedetekre van üdvösségetek.
Aki megismeri ezt a kegyelmet, az átformálódik és más emberré lesz. Csodálatos dolog ez.
Pál írja a korinthusi levélben: „De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.” (1 Korinthus 15, 10)
Pál apostol megtérése előtt egy gyilkos volt, megtérése után pedig az Újszövetség könyvei majdnem felének ő lett a szerzője. Ezt Pál nem a maga ügyességének tulajdonítja, hanem azt írja, hogy „Isten kegyelméből” lett az, aki.
A kegyelem megismerése nem inaktivizál, hanem inkább aktivizál. Nem az van itt az igében, hogy mivel Isten mindent megadott nekünk, ezért nem kell már semmit tennünk. A kegyelem nem lusta keresztyéneket teremt, hanem szolgáló, fáradozó keresztyéneket.
Az igazi - hit által felismert - kegyelem jó cselekedetekre buzdítja az embert. Isten nem arra hív minket, hogy mi cselekedeteink által szerezzük meg az üdvösségünket, hanem arra hív bennünket, hogy mutassuk meg a hitünket a jó cselekedeteink által. Ez nagyon nagy különbség.
4. Az üdvösség sisakja véd a téves vallásosságtól és egy új identitást ad.
Az üdvösség azt jelenti, hogy megszabadultam a pokoltól Krisztus érdeméért és hit által lehet az enyém az örök élet. De nem csak ettől szabadított meg Jézus Krisztus. Az üdvösség nem csak a távoli jövőre vonatkozó elvont fogalom, hanem a jelenünkre is érvényes.
Mégis, nagyon sokan sisak nélkül éljük a mindennapjainkat és teremtjük újra és újra a privát, személyes poklainkat. Mert van földi pokol. Sokszor ez a földi pokol a te gondolatod, ami nem hagy nyugodni, nem hagy aludni.
Pokollá tesszük a saját életünket és mások életét is, mert nem tudunk Isten ereje által élni. Megfeledkezünk arról – az üdvösség sisakja nélkül –, hogy az üdvösségnek nem csupán a jövőnkre van hatása, nem csak a jövőbeli pokoltól ment meg, hanem a jelenlegitől is.
Úgy gondolkozunk, hogy majd a mennyben jó lesz, ott majd megpihenünk, de nem erről szól az Ige. A rómaiakhoz írt levélben olvashatunk erről részletesen:
„Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus az istentelenekért. Még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Róma 5, 6-8)
Pál apostol itt azt írja, hogy Jézus Krisztus már akkor meghalt értünk amikor mi nagyon rosszak voltunk, amikor még semmit nem tudtunk róla, még teljesen bűnben voltunk.
„Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltettünk Istennel Fia halála által, akkor, miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által.” (Róma 5, 9-10)
Ha akkor meghalt Krisztus érted és értem, mikor még bűnösök voltunk, akkor élete által mennyivel inkább, mennyivel jobban meg tud bennünket áldani és megszabadítani a mindennapok poklától most, hogy már megigazított.
"Még inkább!" Mindent nekünk akar adni Isten. Hívőként ledobjuk az üdvösség sisakját és azt mondjuk, hogy majd felvesszük, amikor a ravatalnál a koporsóban leszünk Majd megyünk a mennybe és akkor lesz miénk az üdvösség. Nem!
Az üdvösség sisakját a lelki harcainkban kell felvenni és akkor meg tud szűnni a földi pokol. Mert, ha akkor meghalt értünk Jézus, amikor bűnösök voltunk, akkor most, hogy már megváltott gyermekei vagyunk mennyivel inkább meg tud minket áldani.
Jézus nem akarja, hogy a saját poklodban élj! Mert ő megszabadított az örök haláltól, de meg tud és meg akar szabadítani téged a személyes nehézségeidtől, az életed mostani poklától is!
Viszont ahogy egyik lelki harci eszközt sem, úgy az üdvösség sisakját sem fogja rád adni senki. Se a szomszédod, se a testvéred, se a társad, se Isten nem tudja az üdvösség sisakját felvenni helyetted. Neked kell felvértezned önmagadat a lelki harcaidban Isten lelki fegyverzetével. Ámen.
