Lekció: János 6, 1-15
Textus: Kolossé 3, 2
Kedves Testvéreim!
Az ötezer ember megvendégeléséről szóló történet nagyon gazdag üzenetekben. Mind a négy evangélista megírja. Bizonyára mély nyomott hagyott sokakban ez az esemény. Olyan sokféle üzenetet hordoz magában ez a történet, hogy az ember bőség zavarában azt sem tudja, melyiket mondja el. Említhetnénk Jézus bensőséges félrevonulását a tanítványaival, elmélkedhetnénk a csoda mibenlétéről, vagy esetleg a lelki és testi táplálék összehangolásáról. Minél több üzenetet látunk ebben a történetben, úgy kezd homályosodni. Mégis hogyan induljunk el? Miért is olvastam fel textusként a Kolossé levél versét?
Vannak páran közöttünk szemüvegesek. Szemüveg nélkül homályosan látunk. Próbálunk fókuszálni, de nem nagyon sikerül. Minden egybemosottá, zavarttá válik. Valahogy így van ez az ige is. Szükség van ma egy szemüvegre ahhoz, hogy meglássuk, megértsük Isten üzenetét, amelyet ma elkészített számunkra. Ez a szemüveg ma a Kolossé levél harmadik fejezetének második verse: „Az odafelvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.” Ez az ige segít nekünk megtalálni a mai fókuszpontot, amelyre figyelemmel összpontosítsunk!
Ezen a szemüvegen keresztül nézve a történetet, máris világít előttünk két ember: egy odafennvalókkal törődő és egy földi dolgokkal törődő. Az egyik a gyermek, aki felajánlja kevés kenyerét és halát, a másik pedig az egyik tanítvány, Fülöp. Persze megjelenik András is, aki a kettő között van. Lássuk mi jellemző ezekre a személyekre. Nézzük először Fülöpöt.
- Fülöp egy volt a tizenkettő közül, aki János leírása szerint máris követte Jézust. Nem habozott, nem gondolkodott. Mégis a mester mellett élve és látva mindennapjait nem tud elszakadni a földi dolgokkal való törődéstől. Jézus ezért is intéz kérdést felé, amikor látja az éhes sokaságot. Fülöp egyből számol. Kb. ötezer ember, az annyi, mint kétszáz dénár. Tervez, számol, felvázol. Annyira anyagias ez a Fülöp. Nagyon könnyen magunkra ismerhetünk benne. Én személyesen nagyon magamra ismerek Fülöpben. Tervezgetni, számolgatni. Ézsaiás is ismerte az emberi számítás rejtelmeit és csapdáit is. így fogalmaz: „Agyonfárasztod magad tervezgetésekkel.” (Ézsaiás 47, 13)
Fülöp nagyon körültekintő. Ismeri az árfolyamokat, tudja, mikor mennyire van szükség, odafigyel a részletekre. Egy felelős módon gondolkodó ember, mondhatnánk. Nem meggondolatlan. Nem vállal felesleges dolgokat. Fülöp tudja, hogyan kell bánni a földi javakkal, csak éppen az a baj vele, hogy nem számol Jézussal. Nem is gondol arra, hogy Jézus a vizet borrá változtatta Kánában. Nem emlékszik rendesen arra, amikor Sikár városából özönlöttek az élő vízre szomjazó lelkek. Nem emlékszik arra, amikor a kapernaumi százados gyermeke visszajön a halálból. Nem, Fülöp nem számol Jézussal.
Kedves Testvéreim! Sokan élik ma az életüket Fülöpként. Mindenre gondolnak, mindent kiszámolnak, csak éppen Jézussal nem számolnak. A bolond gazdag is csak ezt tudta. Számba vette vagyonát, nagyobb csűrökre van szükség, csak éppen azzal nem számolt, hogy elkérhetik a lelkét és mindent otthagy. Nagyon szegény Fülöp élete, mert hiányzik belőle Jézus, aki bármit megtehet. Milyen jó lenne olvasni azt a választ, amelyet Fülöp adhatott volna: Uram, nagyon sok élelemre lenne szükség ahhoz, hogy ennyien jól lakjanak, de Te bármit megtehetsz. Legyen meg a Te akaratod!
- A következő személy, aki megjelenik ebben a történetben az a névtelen gyermek, aki képes odaadni azt, amije van. Olyan titokzatos és felfoghatatlan ez a gyermeki hit, amelyet itt láthatunk. Jézus Krisztus nem véletlenül mondja, hogy engedjétek hozzám jönni a gyermekeket. Míg Fülöp pénzszámolási stratégiába kezd teljesen Jézus nélkül, addig ez a gyermek odaadja azt a csekély kenyeret és halat hittel és bizalommal. Egy kicsit elképzelem, hogy játszódhatott le a dolog. Valahol közel lehetett ez a gyermek a tanítványokhoz és Jézushoz. A tanítványok kitárt karokkal, 200 dénár után sóvárogva fejezik ki értetlenségüket és tehetetlenségüket Jézus felé, míg ez a gyermek odamegy Andráshoz: Itt van az én eledelem, kezdetnek jó lesz. Adjátok oda a mesternek, talán Ő tud tenni valamit. András valószínűleg elhessegette, elcsendesítette ezt a gyermeket. A megoldás megtalálásának elvesztése után odaszól András Jézushoz hitetlenkedve: van itt egy gyerek, meg egy kis ennivaló, de hát mire elég ez? Mégis, a gyermeki hit és odaszánás elég volt ötezernek is. Egy történet jutott eszembe ezzel kapcsolatban:
Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón. A hat háztömbnyire lévő patikába ment. Türelmesen várt a patikusra, hogy szenteljen rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva. Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon. Éppen a testvérem van itt Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére. Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonló, bosszús hangon. Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni neki. Tessék? - fordult hozzá a patikus. A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda? Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült hangon. Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg, mibe kerül? A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte: Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége? Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége, de nem tudják megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet. Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicago-i férfi. Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan. Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell. Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - egy dollár és tizenegy cent, éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára. Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt: Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél. A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, idegsebész. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Egy gyermek hite, amely csodát tett.
Ilyen gyermeki hitre és bizalomra van szükség ahhoz, hogy Jézus tudjon cselekedni azzal a kevéssel, amid van. Kevés, nagyon kevés. Biztosan nem lesz elég az erőd, az időd, a pénzed, a türelmed. Mégis, ha ezt a keveset odaadott gyermeki hittel és bizalommal, akkor csoda fog történni.
- Láttunk egy földiekben bízó és földiekkel törődő embert, és láttunk egy gyermeket, aki bizalommal tudott az odafelvalókkal törődni. András pedig a kettő között van. Ott van a hitetlensége, bizonytalansága: 5 kenyér és két hal, mire elég ez? Ugyanakkor látja a gyermek csillogó szemeit, és felébred benne a vágy a hit után. András a középutat kereső ember, aki nem érzi teljesen otthon magát az anyagias társai között, de nem is tud azonosulni a gyermek feltétlen bizalmával.
András egy bizonytalan, mondhatni döntésképtelen ember. Nehéz az ilyen ember élete, hisz mindig két út között vacillál. A mindenkori Andrások szeretnék leginkább megépíteni az arany középutat. Lépegetnek a keskeny út felfelé ívelő pályáján, de visszacsúsznak a széles út lefelé húzó kívánságaiban. Az ilyen ember mondja: Uram, uram! Sajnos Jézus maga mondja a Jelenések könyvében: nem vagy sem hideg, sem forró, kiköplek az én számból. András életmódja arra jó, hogy megfeleljen mindenkinek, de arra nem jó, hogy kövesse Jézust.
Ki vagy Te? Fülöp, aki csak valutában tud gondolkodni és kihagyja az életéből a csodákra képes Jézust? Ki vagy Te? András, aki nem tud dönteni. Szeretne megmaradni egy arany középúton? Ki vagy Te? Az a gyermek, aki kész volt mindenét odaadni Jézusnak! Én ezt a gyermeki hitet prédikálom neked, amely számol Jézussal!
András és Fülöp még egyszer megjelennek együtt János evangéliumában. Úgy jelennek meg, mint akik Jézusra mutatnak. (János 12, 20-22) Tudjuk az Apostolok Cselekedeteiből, hogy Fülöp nem maradt mindig ilyen anyagias és bizalmatlan. Gyermeki hittel tudott engedelmeskedni a Lélek hangjának, amikor otthagyja Samáriát és elindul Gáza felé, egy járatlan úton. Rögtön engedelmeskedik. Nem számolja az útiköltséget vagy egyéb felmerülő költségeket, hanem hittel engedelmeskedik azonnal, örömmel és teljesen.
Kedves Testvéreim! Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel!
Mi az odafenn való? Inkább ki? Jézus az, aki a mennyből, odafentről jött el ebbe a világba. Vele kell törődnünk, benne kell hinnünk és rá kell bíznunk az életünket mindent odaadva neki. Ez egy döntés, amelyben elhatározom, hogy Jézust követem, sőt megtöretést szenvedek érte, hisz erről beszél Pál. Törődni azt jelenti, hogy az ember olykor feláldoz dolgokat a cél érdekében. Egy gyermekkel törődni azt jelenti, hogy nem sajnálom időmet, fáradtságomat, pénzemet.
Jézussal törődni nem azt jelenti, hogy elmondok naponta egy Miatyánkot! Nem! Jézussal, az odafennvalóval törődni annyit tesz, hogy mindenemet odaadom, amim van és hiszek benne!
Ki vagy Te? Légy az a gyermek, aki odaadta öt kenyerét és két halát. Légy ez a gyermek, és lásd meg Krisztus csodáit! Ámen.
IMÁDSÁG: Mindenható Istenünk! Köszönjük neked, hogy Fiadban elküldted a világ számára az élet kenyerét. Köszönjük, hogy reábízhatjuk életünket, jövőnket. Mennyei jövőt szeretnénk magunknak, de tudjuk, hogy ez csak rajta keresztül valósulhat meg. Jézus, esedezem gyülekezetünk minden tagjáért, ajándékozz meg mindannyiunkat egyen-egyenként ezzel a gyermeki hittel, amelyet ebben a történetben láthatunk. Szeretnénk kijönni a Fülöp anyagias tervezgetésének világából. Szeretnénk megválni András döntésképtelen állapotától. Szeretnénk mindenünket, egész lényünket visszaadni neked, hogy ezrek elégülhessenek meg a mennyei kenyérrel, aki Te magad vagy. Kérjük Lelkedet, munkálkodj közöttünk, bennünk és általunk! Ámen.
