Homokkerti Gyülekezet

TEXTUS: 2 Sámuel 24, 1-16

IMÁDSÁG: Drága Urunk! Kihez mehetnénk, hisz örök életnek beszéde van Tenálad! Életünkben annyi féle ideológia, gondolat, eszme vesz célba bennünket, amelyek megoldást, kiútat ígérnek nehézségeinket illetően, ugyanakkor belátjuk őszinte bűnbánattal, hogy a Te élő igéd az egyetlen út, az örök életnek beszéde. Bocsásd meg nekünk, hogy sokszor csak a földi dolgokat látjuk és nem látjuk vagy nem akarjuk látni az örökkévalóságot, a mennyei perspektívát. Kérünk, Lelked által légy közöttünk és erősíts meg abban, hogy nem csupán földi dolgok, nem csupán földi tényezők határozzák meg az életünket, hanem mennyeiek is. Add, hogy láthassuk a Golgotát, add, hogy láthassuk most is az értünk átszegzett kezeket! Szeretnénk felfelé nézni, igédben, jelenlétedben megerősödni! Jézus nevében, kérlek hallgass meg bennünket! Ámen.

Kedves Testvéreim!

Egész bűnbánati, evangelizációs hetünk Sámuel második könyvének utolsó négy fejezetét taglalja. Láthatjuk, hogy ez a négy fejezet a két könyv egészében egy olyan rész, amely egy sajátos belső szerkezettel rendelkezik. A középpontot a 22. fejezet és a 23. fejezet eleje adja, melyet körbevesz mindkét oldalról egy-egy felsorolásszerű rész, majd az egészet bekeretezi egy-egy engesztelési történet. A 21. fejezetben Saul bűne miatt kellett engesztelést találni, hogy elmúljon az éhínség, mai történetünkben pedig épp Dávid király vétke okoz pusztulást az országban.

A történet olvasása során sok kérdés felmerül, és egyre több értetlenség adódhat az olvasóban: Isten miért bünteti meg valami olyasmiért a királyt és a népet, amelyet Ő parancsolt? Ezzel együtt hogyan oldható fel a Krónikás párhuzamos beszámolója szerinti (1 Krónika 21) ördögi vonal? A Krónikás arról beszél, hogy a Sátán támadt Dávidra, itt pedig azt olvassuk, hogy az Úr. Most akkor mi történt? A Sátán vagy az Isten beszélt Dávidhoz?

Többféle lehetőség adódik a szóban forgó ellentétek feloldását illetően.

1. Első lehetséges magyarázat: így van, és kész. A mi gondolataink nem az Úr gondolatai, ezt el kell fogadjuk. A Biblia beszámolójának elemei között nem kell mindig logikát keresni, a titkok az Úréi, engedjük el ezen kérdéseket! Igaz ez a magyarázat és valóban a hatalmas Isten minden titoknak az ismerője, de református, gondolkodó habitusunkból adódóan hiányérzetünk van, és ezen ellentmondások nyugtalanítóak.

2. A második magyarázat szerint Isten meg akarta büntetni a népet valami miatt, nem tudjuk mi miatt, és ezért Dávid bűnének beállítva teszi meg ezt. Ezen magyarázati út párhuzamot állít az egyiptomi kivonulásban látható eseményekkel, mely szerint Isten megkeményíti a fáraó szívét, hogy véghez vigye hatalmas tetteit. Mindemellett Sámson esete is valami ilyesmiről szól, hisz a filiszteus nők után való járása szülei aggodalmát váltotta ki, de a Biblia beszámolója szerint ezen magatartása az Úrtól volt, mert Sámson filiszteusokkal való kapcsolata volt az Úr nagy tetteinek megvalósulási útja. (lásd Bírák 14, 4) Azért is kétséges ezen történetek párhuzamba hozása a jelenlegi esettel, mert az Úr munkálkodása ebben a két példában más népeken végrehajtott ítéletről számol be, itt pedig Isten a saját népét bünteti.

3. Olyan magyarázat is létezik (ezen tanítás már az első századokban is élt, Markion volt a leglényegesebb képviselője, gnoszticizmus), mely szerint az Ószövetség istene egy gonosz isten, aki igazságtalan, pusztítást hoz és nem azonos az Újszövetség szerető Istenével. Mivel az Ószövetség erről az istenről beszél, ezért ebben a történetben is destruktív magatartásával találkozhatunk. Emiatt az Ószövetségre nincs is szükség.

Nem gondolom, hogy ezekről lenne szó. Ezen magyarázatok kisebb vagy nagyobb mértékben elkerülik az igazságot.

Mit látunk a Biblia beszámolójában? Megállapíthatjuk, hogy a népszámlálás alapvetően nem bűn, ezzel nem volt gond, annak módját, tényét a Tóra is megemlíti: „Amikor összeszámolod Izráel fiai közül azokat, akiket számba kell venni, adjon mindenki váltságdíjat magáért az Úrnak, amikor számba veszik, hogy ne érje őket csapás a számbavétel miatt.” (2 Mózes 30, 12)

Isten már Mózesnek is beszél a népszámlálásról és annak módjáról. A számbavétel áldozattal is együtt járt. Az áldozat a kivonuláshoz és a tizedik csapáshoz kötődött, egyfajta hálaadást jelenített meg, mely szerint a számba vett személy hálát mutatott az Úr felé, hogy él, hogy nem halt meg eddig és élete benne lehet a számba vettek névsorában, hisz minden elsőszülött meghalt Egyiptomban a kivonuláskor azoknál a családoknál, ahol nem volt ott a bárány vére az ajtófélfán.

Tehát ebben az igében valami olyasmi kezd kirajzolódni, hogy a népszámlálást Isten rendelte el, ahogyan le is van írva, de annak megvalósulása nem a törvényi előírások szerint történhetett, amely engedetlenség felingerli az Urat. Vizsgáljuk az ige történéseit ezen a vonalon:

1. Amikor Isten beszél, akkor az ördög is elkezd beszélni. Amikor Isten munkálkodik, akkor a gonosz is képviselteti magát. Isten azt mondja Dávidnak, hogy számlálja meg a népet, de az ördög is elkezdetett munkálkodni Dávid szívében.

2. Nem a népszámlálással volt a gond, hanem annak kivitelezésével. Eltartott sokáig, de nem történt meg a törvényi rendelkezés. Dávid Isten akaratát cselekszi, de istentelenül. Eszünkbe juthat a ládaszállítás problémája is. Dávid lelki emberként foglalkozott azzal, hogy a szövetség ládája ismét a rendeltetési helyén legyen elhelyezve, de nem foglalkozott annak törvényben leírt szállítási módjával. Uzzijjának meg kellett halnia a gondatlanság miatt. Dávid itt is külsőleg engedelmeskedik, de nem tartja be a törvényt, hisz nem olvasunk áldozatbemutatásról, áldozatra szánt adományok beszedéséről. Azt látjuk, hogy az Úr által kért népszámlálás egy militáris aktussá alacsonyodik, amelyben Dávid meg akarja tudni és mások előtt is nyilvánvalóvá tenni, hogy milyen nagy hadsereggel rendelkező király is Ő.

3. Eltűnik a népszámlálás hálaadásra indító, az Úr kegyelmére emlékeztető funkciója. Dávid cselekedetével arra utal, hogy az erőt önmagában és a számokban látja, nem pedig az Úrban. Holott egész életében azt tapasztalta meg, hogy az élő Isten az Ő reménysége. Megszámolták a népet, de csak a kardforgatókat. Nem adtak hálát, nem mutattak be áldozatot. Ezután érti meg Dávid, hogy rosszat tett. Jóáb utálja is a király parancsát, de véghez kellett vinnie.

4. A bűn, a gőgös magatartás, a parancs teljesítése emberi életekbe, 70000 ember életébe került. Ez az ördög pusztító munkája, hogy apró eltérítést, nüánsznyi engedetlenséget eszközöljön, de ezzel hatalmas pusztítást végezzen!

Az ördög így munkálkodik az egyéni és gyülekezeti és egyházi életünkben: apró eltérítés, nagy pusztítás. Azt akarja elérni, hogy az Isten akaratát ördögi indulattal tegyük meg és ez kifejezetten pusztító tud lenni.

Előfordult-e már kedves testvérem veled, hogy az Isten akaratát cselekedted, de ördögi indulat volt benned? Ez mindig romláshoz, botránkozáshoz, pusztításhoz vezet. Ezért erőtlen sokszor az életünk, a bizonyságtételünk, mert az Úrért akarunk harcolni, de ördögi indulatok vannak bennünk. Az Úrért munkálkodunk, de munkálkodásunkat a gonosz eltéríti egy apró engedetlenséggel, becsempészett hazugsággal és pusztítás lesz az eredménye.

Dávid lelkiismerete megszólal, rádöbben, hogy mit tett. Isten beszél vele, ugyan sokan meghalnak, a bűnnek meglesz a szörnyű büntetése, de az Úr ebben a helyzetben is kegyelmes. Megmutatja kegyelmét a királynak és a népnek is. Erről a megmutatkozó kegyelemről hallhatunk holnap a rész befejező szakaszának magyarázatában. Ámen.

ÉNEKÜNK LEGYEN AZ IMÁDSÁG SZAVA: Köszönöm, Uram, hogy van mondanivalód számunkra. Köszönöm, hogy az igéd ma is az életnek beszéde. Adj nekünk bölcsességet, hogy Szentlelked világossága nyomán értsük szavadat és vonatkoztassuk azt magunkra. Bocsásd meg, Urunk, hogy annyi sokszor tesszük a Te akaratodat ördögi indulattal. Te jót terveztél, mi pedig elrontjuk. Könyörülj rajtunk Jézus Krisztus érdeméért! Könyörgünk azért is, hogy rövidítsd meg ezen nehéz heteket, hónapokat, mert mi is érezzük a pusztító angyalt a világunkban. Könyörülj rajtunk, de legyen meg mindenben a Te akaratod! Ámen.