ALAPIGE: János 11, 1-16
Kedves Testvéreim!
János evangéliumában láthatjuk Jézus útját az Atyától az elveszett emberiségig (János 1), láthatjuk földi útját a jeruzsálemi templomig, amely a 10. fejezetben lezáródik. A 11. fejezettől azt látjuk, hogy Jézus útja a keresztig, a sírig megy tovább, de nem csupán a sírig tart, hisz a 20-21. fejezetekben Jézus útja a sírtól újra az Atyáig vezet. Az Atya egyik kezéből indul, majd a másik kezébe érkezik meg.
Jézus ezen utazásai között nagyon sokszor, szinte mindig az elutasítással találta szemben magát. Sok helyen szerették, de azt a csodákért, a haszonért tették. Még a saját családja is egy csodatévőt lát benne, semmi többet. Nem volt az Emberfiának a fejét hol lehajtania, fogalmaz Lukács evangélista.
Mégis, volt egy hajlák, ahol Jézust szívesen fogadták. Volt egy hajlék, ahol szerették, megértették, volt egy hajlék, ahol Jézus szeretetet adott és szeretetet kapott. Lázár és testvérei házában Jézus jól érezte magát. Lázár és két testvére szívesen látták Jézust, ismerősök voltak a Mesterrel és látták benne az Isten felkentjét.
A mai igében egy megdöbbentő dologgal állunk szemben, abban a hajlékban, ahol Jézus állandó vendég volt, lett egy beteg ember, épp Lázár, akit Jézus nagyon szeretett. Miért történhet ilyen? Máshol, ahol Jézust nem fogadták el, csak csodát vártak tőle, ott nem volt betegség, vagy legalábbis megoldódott, és ott, ahol Jézus állandó vendég volt, ott megjelent egy betegség, hogyan lehet ez? Később elő is jön a történetben, hogy a vak szemét megnyitotta, akkor biztos meg tudta volna gyógyítani Lázárt is, ha időben jön.
Benne is van ez a nagy feszültség abban az üzenetben, amelyet Jézusnak küldenek. Mintha egy kicsit hallanám is benne a szemrehányást: „Uram, íme, akit szeretsz beteg!”
Ennyi, Uram, ennyit ért a kapcsolatunk, ennyit ér az hogy mindig nyitva volt előttünk a hajlékunk, ennyit ér ez a kapcsolat, hogy Lázár, akit szeretsz, akiről azt gondoltuk, hogy szereted, beteg?
A két dolog nem zárja ki egymást! Mi emberek gondolkodunk úgy, hogy akit nem szeret, az lehet beteg, akit szeret pedig nem lehet beteg. Érthetőbb lenne, ha az üzenetben ez állna: Uram, akit nem szeretsz, beteg! Vagy esetleg így: Uram, aki szeretsz, nem beteg! Halleluja!
Ez abból fakad, hogy a betegséget csupán rossz dolognak látjuk. Jézus számára a betegség, a szenvedés az nem jelent csupán rosszat. A nehézség, a tragédia Isten számára nem csupán rossz, nem csupán keserűség, hanem lehetőség!
Jézus számára Lázár állapota nem csupán szenvedés, nem csupán keserűség, hanem lehetőség!
Milyen jó, hogy Lázár és testvérei már korábban is ismerték Jézust. Nem a betegség alkalmával kell kapkodniuk, hogy kinek szóljanak? Nekik már a betegségben is van egy biztos pont az életükben, Jézus, akinek szeretete felől bizonyosak, még akkor is, ha a betegséggel találkoznak.
Fontos kérdések vannak előttünk ezen gondolatokat követően:
-
Jézusnak van-e helye az életedben, a családodban? Jézusnak van-e helye a gyülekezetünkben? Vajon csupán mi érezzük jól magunkat Jézussal vagy Ő is jól érzi magát nálunk, az istentiszteleteinken. (Ámósz intelme az istentisztelet elhajlásai miatt, lásd Ámósz 5, 21kk)
-
Hogyan gondolkodsz a betegségről, a szenvedésről? Csak rossz lehet, jelenléte kizárja Isten létezésének a lehetőségét?
-
Állandó vagy hullámzó kapcsolatban vagy-e az Úrral? Mikor van Vele találkozásod? Csak akkor, amikor baj van, vagy mindig? Ámen.
Kívánom, hogy ebben a böjti időszakban legyen elcsendesedésed, állandó találkozásod a Mesterrel, hogy lehessen Ő számodra személyes Megváltó, betegségből szabadító, halott állapotból kiemelő! Ámen.
