TEXTUS: „Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. A farizeusok ekkor ezt mondták neki: Te önmagadról teszel bizonyságot: a te bizonyságtételed nem igaz. Jézus így válaszolt nekik: Még ha én önmagamról teszek is bizonyságot, akkor is igaz a bizonyságtételem, mert tudom, honnan jöttem és hová megyek, ti azonban nem tudjátok, honnan jövök, vagy hová megyek. Ti test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki felett. De még ha ítélkezem is, igaz az én ítéletem, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki elküldött engem. A ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember tanúságtétele igaz. Én önmagamról teszek bizonyságot, és bizonyságot tesz rólam az Atya is, aki elküldött engem. Erre megkérdezték tőle: Hol van a te Atyád? Jézus így válaszolt: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat: ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. Mindezeket a kincstárnál mondta Jézus, amikor tanított a templomban, és senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.” János 8, 12-20
A mai igében azt látjuk, hogy Jézus ismét kijelent magáról valami nagyon fontosat: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. Csodálatos üzenet rejlik ebben a krisztusi mondatban, különösen akkor kezdjük el részleteiben megérteni ezt a kifejezést, ha elgondolkodunk azon, hogy Jézus ezt mikor és hol mondta?
Ezek a szavak a házasságtörő asszony odahurcolását követően hangzanak el. Ugyan fény derül a házasságtörésre, de Jézus jelenlétében világosságra jönnek az emberi szív gondolatai is. Jézus jelenlétében világosságba kerülnek a bűnös szívek, amelyek ezen világosság hatására vagy bűnbánattal odaborulnak a Megváltóhoz, vagy menekülnek, mint az imént vádló tömeg is.
Jézus világosságával belevilágít a házasságokba is, hogy mi folyik ott.
Jézus belevilágít a családok életébe és fény derül mindenféle folyamatra.
Jézus belevilágít a templomos nép életében. Jézus ezen szavakat a templomban mondja el és arra utal, hogy a templom csupán egy épület, a templomos emberek vallásossága pedig csupán egy népszokás marad, ha nem a Krisztus van a középpontban. Ha az istentisztelet fókusza nem Jézus, nem a világ világossága, akkor sötétség van. A sötétségnek pedig az az eredménye, hogy a templomba járás szokása elkopik és a templom egy kongó épületté válik. Csábító tud lenni a világosság kioltása, elrejtése, mert akkor lehet aljas dolgokat művelni a sötétség leple alatt, de a gyülekezetben mindig égnie kell a Krisztus világosságának.
Érdekes, hogy ezen szavak nem csupán egy parázna asszony esetét követően hangzanak el a templomban, hanem épp a kincstár, a persely mellett hangzanak el.
Jézus jelenléte belevilágít az anyagi viszonyulásunkba: mennyire van világosság az életünkben az adakozást illetően? Van-e hálaáldozat, tized az életünkben? Mindenki jól akar élni, de Jézus, a világ világossága olyan életre hív, amelyben miénk lehet az élet világossága!
Jézus ma is világosság akar lenni az életedben. Lehet fájdalmas részletek kerülnek felszínre, de aki Őt követi, nem járhat sötétségben, de ezzel együtt övé lesz az élet világossága. Ámen.