TEXTUS: „Majd Jézus ismét szólt hozzájuk: Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de meghaltok bűnötökben: ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. Erre ezt mondták a zsidók: Csak nem akarja megölni magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek? Ő így folytatta: Ti lentről valók vagytok, én pedig fentről való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok. Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben. Megkérdezték tehát tőle: Ki vagy te? Jézus így válaszolt nekik: Az, akinek kezdettől fogva mondom magamat. Sok mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felőletek, de igaz az, aki elküldött engem, és én azt mondom a világban, amit tőle hallottam. Ők nem ismerték fel, hogy az Atyáról szólt nekik. Jézus tehát ezt mondta: Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem azt mondom, amire az Atya tanított engem. És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.” János 8, 21-30
A mai ige János evangéliumának egyik nehéz szakaszai közé tartozik. Nehéz róla letisztult gondolatokat közreadni, de ez elsősorban fakadhat abból a helyzetből is, amelyet közölni akar. Jézus Krisztus eredménytelen vitája a zsidókkal, farizeusokkal, írástudókkal. Egy vitát követően többször saját magunk sem tudjuk felidézni szavaink, indítékaink pontos okát. Egy felfokozott érzelmi állapotban csak jönnek a gondolatok, indulatok, érzelmek. Nem csupán jönnek, hanem ki is mennek, rá is öntjük a másikra. Ennek nem mindig van struktúrája, ahogy itt is kevéssé.
Azt látjuk, hogy a hallgatóság gúnyosan reagál Jézus megszólító, magyarázó szavaira és ezzel együtt vakok, süketek annak megértésére, amit Jézus közölni akar velük. Azokkal az emberekkel, akikkel Jézus ebben a szakaszban beszél, nincs mit kezdeni. Csak gúnyolódni tudnak: talán öngyilkos akarsz lenni… ha, ha…
Szomorú gúnyolódásnak lehetünk tanúi. Gúnyos megjegyzések, sötét meg-nem értés a tünetei ezen emberek halott szívének. Ezért is mondja Jézus róluk diagnózisként, hogy elvesznek, hisz lentről valók. Nem lehet őket felemelni.
Megdöbbentő dolog szemlélni azt, hogy Jézus egy emberrel, egy sokasággal nem megy semmire. Hiába beszél nekik, hiába „kérleli” őket, hiába igyekszik meggyőzni őket a lelki dolgok felől, nem értik, nem akarják érteni. Jézus mégis foglalkozik velük, hisz ez az Atya akarata. Látszólag nem megy velük semmire, de beszél velük. Ez is a krisztusi szeretet megmutatkozása.
Nagyon fontos kérdés a mai napon az ige alapján, hogy veled, velem mire megy Jézus? Van-e értelme, eredménye annak, hogy Jézus foglalkozik veled és velem? Hisz annyi sokszor szólt már, annyi sokszor igyekezett a szívünkre beszélni, lett valami eredménye? Mire megy velünk az Úr? Gúny vagy engedelmesség jellemzi az életünket? Ámen.