TEXTUS: „A sokaságból azok, akik hallották ezt az igét, ezt mondták: Valóban ő a próféta. Mások így szóltak: Ő a Krisztus. Többen pedig ezt mondták: Csak nem Galileából jön el a Krisztus? Nem azt mondta-e az Írás, hogy a Krisztus Dávid magvából és Betlehemből jön el, abból a faluból, ahol Dávid élt? Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban: némelyek közülük el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét. A szolgák visszamentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük: Miért nem hoztátok ide? A szolgák így feleltek: Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő. A farizeusok ezt mondták nekik: Titeket is megtévesztett? Vajon a vezetők vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott! Ekkor Nikodémus, aki korábban már járt nála, és közülük való volt, így szólt hozzájuk: Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett? Azok pedig így válaszoltak neki: Talán te is galileai vagy? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta. Ezután mindenki hazament.” János 7, 40-53
Minden bizonnyal a kedves olvasó is találkozott már olyan emberrel vagy emberekkel, akiket semmilyen módon nem lehetett jobb belátásra bírni. Általában a bemenő információ útját ilyen esetekben valamilyen heves érzelem által épített gát akadályozza. Ebben az esetben a racionalitás, az ész érvek, kedves szavak, meggyőző eredmények teljesen haszontalanok: van egy eldöntött dolog, amely megváltozhatatlan.
Hasonló módon gondolkodtak a farizeusok és írástudók Jézussal kapcsolatban. Sokféle dolog miatt gyűlölték Jézust és ezen semmi sem tudott változtatni. Gyűlölték, mert kemény volt a szívük. Gyűlölték, mert nem akartak változni. Gyűlölték, mert vallásosságuk ellenére, törvényismeretük ellenére az Urat és az akaratát nem ismerték. Gyűlölték Jézust, mert csak földi dolgokkal törődtek, lelki dolgok hidegen hagyták őket. Ez a gyűlölet vakká tette ezeket az embereket és elment mellettük a Messiás, nem ismerték fel Őt.
Ó, micsoda tragédia, amikor egy ember nem ismeri fel Jézusban a megváltóját. Ez olyan, mint amikor valaki egész életében keres valakit vagy valamit és amikor megtalálja, akkor egyszerűen csak keresztül lép rajta, nem ismeri fel a keresett személyt vagy tárgyat. Pedig egyértelműen ott voltak a beteljesedett próféciák Jézus életében és cselekedeteiben, ennek ellenére kemények maradtak. Kemények maradtak, pedig a Szentlélek bennük is akart munkálkodni.
A szolgák ámulatát, akik visszaérkezve hozzájuk, Jézus nagy szavairól kezdtek el beszélni, egyszerűen lesöprik az asztalról, mint akik szintén ostobák és megtévesztettek. Már rajtuk kívül senki sem ismeri törvényt, már senki sem tudja értelmezni az igét. Ezt megállapítják, majd egy szakavatott, Nikodémus hozzászól a kérdéshez a törvény alapján, de ezt sem hallgatják meg, hisz az ismeret, az ész érvek sem hatnak. Azok egyszerűen kimondják: a törvény mi vagyunk, mindegy mi van leírva. Ez van és kész. Nehéz állapot az, amikor egy ember megmakacsolja magát. Bizonyára láttunk már ilyet, sőt, legyünk őszinték, mi is sokszor kerülünk ilyen állapotba embertársainkkal szemben. Viszont sokszor kerülünk ilyen állapotba Jézussal szemben. Makacsul ellenállunk és nincsen olyan törvény, olyan érv, amely meg tudna győzni. Vakká tesz a gyűlölet, ne engedjünk neki! Engedjünk Jézusnak és a róla szóló bizonyságtételnek! Ámen.