TEXTUS: A jeruzsálemiek közül ekkor így szóltak némelyek: Vajon nem ő az, akit meg akarnak ölni? És íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem szólnak ellene. Lehet, hogy a vezetők meggyőződtek arról, hogy ő a Krisztus? Csakhogy róla tudjuk, honnan való; amikor azonban eljön a Krisztus, róla senki sem tudja majd, honnan való. Amikor Jézus a templomban tanított, hangosan kiáltva szólt: Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok; de én nem önmagamtól jöttem, hanem igaz az, aki engem elküldött, akit ti nem ismertek. Én ismerem őt, hiszen tőle való vagyok, és ő küldött el engem. El akarták fogni tehát, de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája. Jn 7,25-30
Szeretett Testvérek! Kedves Elcsendesedők!
Sok olyan tantárgyam volt a hittudományi egyetemen, amely keretében közvélemény kutatásokat kellett végezni. Pl. olyan témákban, hogy mennyire változott egy-egy település életében a reformátusság létszáma, vagy éppen élete az évek során, vagy hány tiszta református házasság van egy-egy településen, vagy az egyetemisták közül hányan vallják magukat igazán keresztyénnek? Ezek között volt egy olyan tárgy, az egyházszociológia, amely keretében egy kérdőív arra kereste a választ, hogy vajon a keresztyének tényleg tisztában vannak-e azzal, hogy ők keresztyének, tényleg tisztában vannak azzal, hogy Kiben hisznek, és Jézus milyen ígéreteket ad a benne hívőknek? Ha címet kellett volna adnom ennek a közvélemény kutatásnak, akkor azt a címet kapta volna, hogy A döbbenet erejével, ugyanis rendszeres templomlátogatók, gyülekezeti szolgálatot vállalók válaszoltak pl. arra kérdésre, hogy mi van a halál után? - úgy, hogy nincs semmi, vagy, hogy nem tudom. Nem volt akkor feladatom, hogy megkérdezzek nem keresztyéneket, de megtettem, és az is megdöbbentett, hogy közülük sokkal többen válaszolták azt, ha nem is abban a formában, hogy Krisztusban való örök élet, de a Mennyek Országa, vagy a Mennyország.
Testvérek!
Régi dolog már ez. János az igében most világosan tárgyalja azt, hogy pontosan azok nem hittek Jézusban, akik mindig ott voltak a templomban, akik szinte ott élték az életüket. Ilyeneket olvastunk, hogy miért nem szól senki ellene, vagy azt, hogy el akarták fogni. Hogy van az, hogy nagyon sokan, akik hétről-hétre számos helyen az országban, vagy a világon hallják az Isten igéjét, mégis okvetetlenkedő, kirekesztő, taszító, rosszindulatú, elítélő emberek?
Kedves testvérek!
Ahogyan mindezeken a szívemben újra elgondolkodtam, valami újra világossá vált számomra. Sokan nem értik, hogy Jézus miért váltott meg, miért pont őket váltotta meg? Miért pont őket keresi? Mi az, hogy Jézus egészen megváltott a bűneinkből és ingyen kegyelmét adja nekünk, és igazgat bennünket? Meg is értem ezeket a kérdéseket, mert ez olyan nagydolog, hogy felfoghatatlan. Nem az a probléma, hogy előjönnek ezek a kérdések. Én magam is rácsodálkozok ezekre, ugyanakkor óriási boldogság számomra, hogy ez elfogadható, hiszen bármennyire is nagy volt az ár (Jézus élete), mégis ingyen van. A gond az, hogy vannak, akik nem is akarják ezt elfogadni, hogy Isten ezáltal a megváltás által helyreigazítsa őket? Még inkább, azt nem akarják a magukévá tenni, hogy ezért nekem is meg kell hoznom azt az áldozatot, hogy felfedem, hogy leleplezem magam. Azaz, csak az ebből fakadó jutalmat akarják, de helyre igazítás folyamatát nem. Ki akarják kerülni a keresztet. Pedig, aki megváltott életet akar, annak azon át kell mennie, annak össze kell törettetnie a bűnei alatt. Kevesen vannak, akik ne akarnának az Isten országába kerülni, de ha arról van szó, hogy ezért meg kellene vallani a bűnöket, az már nem tetszik.
Kedves Testvérem!
Megváltottnak lenni, mit jelent ez számodra? Egyáltalán jelent valamit? Ebben a világban, ahol az üdvösség az utolsó helyen van, pedig elsőnek kellene lennie, neked fontos-e, vagy fontos még? Kérlek, gondolkozz rajta. Mert Istent az tudja felismerni, a maga és mások életében is, aki vágyja a megváltás ajándékát, attól a Jézus Krisztustól, aki nemcsak ott Jeruzsálemben, hanem ma is, itt is a közelünkbe hozza a mi Atyánkat. Kérni Isten helyre igazítását, ingyen kegyelméből. Kérlek, gondolj erre, először vagy újra! Van-e magváltott életed? Ha nincs mi akadályoz? Ha van, éled-e ezt az életet? Nem fáradtál-e meg? Nem szippantott-e be a világ baja, a közvélemény? Nem álltál-e be a panaszkodók, a kötekedők sorába?
Kedves Testvérek!
Köszönöm Istennek, hogy ezen a héten minden reggel veletek lehettem, és együtt figyelhettünk az Ő megváltó igéjére. Keressétek, vágyjátok szavát minden időben, legyen zsinórmértéketek, életújítótok. Én pedig imádsággal kérem az Urat, hogy áldásait árassza ki mindnyájatokra, hogy az Ő útján járhassatok! Ámen