TEXTUS: Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Jézus felment a templomba, és tanítani kezdett. A zsidók csodálkoztak ezen, és ezt kérdezték: Hogyan ismerheti ez az Írást, hiszen nem is tanulta? Jézus így válaszolt nekik: Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem. Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok. Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, és abban nincs hamisság. Nem Mózes adta-e nektek a törvényt? De közületek senki sem tartja meg a törvényt. Miért akartok engem megölni? A sokaság erre ezt mondta: Ördög van benned! Ki akar téged megölni? Jézus így válaszolt nekik: Egyetlen dolgot cselekedtem, és ti mindnyájan csodálkoztok rajta. Gondoljátok meg: a körülmetélkedést Mózes rendelte el nektek – nem mintha Mózestől volna, hanem az atyáktól van –, és szombaton is körülmetélitek az embert. Ha körülmetélitek az embert szombaton, hogy Mózes törvénye ne sérüljön, akkor miért haragusztok énrám, hogy egy embert teljesen meggyógyítottam szombaton? Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet! Jn 7,14-24
Szeretett Testvérek! Kedves Elcsendesedők!
Nagyon sok hír lát napvilágot egy-egy nap leforgása alatt az életünkben. Újságok, rádió, televízió, de ma már a legkeresettebb, az internet is különböző forrásokkal bombáz bennünket. Nem tudom, hogy én vagyok-e rossz hírolvasó, de azt tapasztalom, hogy sokkal, de sokkal jobban bedőlünk az álhíreknek, az illúzióknak, a téves hírportálok szavainak jobban engedünk, mint, hogy az igazat választanánk. Nemcsak a rosszhírekkel van ez így, hanem a jó hírek tekintetében is. Meggyőz a látszat, meggyőz az illúzió.
Mert az ember legtöbbször a látszat szerint ítél, tehát, ha valami a valóság látszatát ölti magára, akkor az ember el is hiszi, hogy a valóság az. Jézus Krisztus nem illuzionista, de tudja jól, hogy az ember veszte mindig abban rejlik, ha valamit valóságnak hiszünk, miközben nem az. Látszat szerint ítélni az ember és az emberiség halála, amiben a legszörnyűbb az, hogy az élen mindig a vallásos emberek járnak. Vallásosnak lenni pedig mindig illúzió.
A hétfői napon hallottunk arról, hogy a vallásosságnak nincs igazán köze a hithez, sem a valósághoz, csakis kizárólag ahhoz, amit mi annak tartunk és hiszünk. Az akkori kor vallásos emberei a látszat alapján nem elfogadták Jézus Krisztust, hanem elítélték őt, mivel a kis vallásos illúziójukat nem tudták átlépni. Döbbenetes, de az-az illúzió, hogy ők jobban tudnak mindet, még Jézusnál is, elzárta őket a valóságtól, az élő Istentől. Akinek van füle hallja! Óvakodjatok testvérek a vallásos, de a világi illúzióktól is, amelyek látszatra ítélnek, de közben a valóságot és az igazságot nem képesek meglátni!
Azonban nemcsak a hit kérdéseiben esünk bele az illúzió csapdáiba, hanem egymás életét tekintve is. Sőt rákényszerítjük egymásra, hogy illúziókat, hogy csak látszatot mutassunk magunkról. Ha csak az internet világát vesszük figyelembe, hány és hány emberrel találkozunk, aki nem azt a családi állapotot hirdeti magáról, ami a valóság, aztán látszat fotók, látszat kapcsolatok, látszat élet, látszat keresztyénség, látszat hit. Már nem is maga az ember a fontos, hanem az, amit magából mutat, amije van, amennyit elért.
Kedves testvérek!
Jézus nem látszatra, és nem halálra teremtett, hanem valóságos életre. Életre és nem halálra hív, nem elveszíteni, hanem megmenteni akar. Jézus tudja, hogy mi a látszat és mi a valóság, és a valóságban akar olyan életet adni, amely gazdag élet, amely békességes élet. Éppen János írja le néhány fejezettel később, hogy Jézus azért jött, hogy életünk legyen és bőségben éljünk.
Azt hiszem nagyon jól értette ezt ifj. Dr. Varga Zsigmond lelkipásztor, teológiai professzor, aki a II. Világháború idején 26 évesen halt mártírhalált, mert nem volt hajlandó kiszolgálni a német hatalmi politikát, akinek a domborműve megtalálható a Református Kollégium díszterme előtt, és aki számomra egész életemben példaképként szerepel. Hiszen ez az ifjú tudós lelkipásztor az élete programjaként, mint egy ars poetica-át választotta ezt a latin mondatot: „Non videri, sed esse”- azaz nem látszani, hanem lenni. A Jézusban hívő ember soha nem akar bedőlni az illúzióknak és az álhíreknek, hanem élni akar a kegyelem Istenében. Az ilyen ember tudja, hogy az illúzió megkötöz, elfáraszt, megkeserít, a valóság, az igazság, azaz Jézus szabaddá tesz. Mire alapozol testvérem? Mi az, ami téged meghatároz? Mit mutatsz magadról, és mi a valóság? Ne látszat légy, hanem élet! Ámen