TEXTUS: „Ezt az embert, aki nemrég még vak volt, a farizeusok elé vezették. Az a nap pedig szombat volt, amelyen Jézus a sarat csinálta, és megnyitotta annak az embernek a szemét. A farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan jött meg a látása. Ő ezt mondta nekik: Sarat tett a szemeimre, aztán megmosakodtam, és most látok. Erre a farizeusok közül néhányan ezt mondták: Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot. Mások így szóltak: Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket? És meghasonlás támadt köztük. Ezért ismét a vakhoz fordultak: Te mit mondasz róla? Hiszen a te szemedet nyitotta meg. Ő ezt felelte: Próféta.” János 9, 13-17
Kedves Testvéreim!
Jézus meggyógyítja a vakon születettet, amely nagy hullámokat gerjeszt a környezetében. Sokan nem hisznek a szemüknek, hogy ilyesmi megtörténhet. Azt hiszem, ma is valami hasonló dolog történhetne. Egy addig vak ember visszakapja a látását, valószínűleg ő maga vagy épp a környezete máris elvinné a szemészetre, hogy nézzék már meg, hogy valóban így van-e? Valóban meggyógyult-e? Ez egy teljesen elfogadható reakció lenne.
Valami hasonló történik itt is. A farizeusok voltak az akkori szakértők, akik gyógyulást tudtak megállapítani, „jóvá hagyni”. Már a szomszédok is bizonytalanok a tegnapi ige szerint, hogy valóban arról az emberről van-e szó, aki azelőtt vak volt, de ő maga mondta erősíti meg a gyógyulás tényét. Ezért is szükséges a szakértők bevonása. A farizeusok már azt gondolhatták, hogy egyszer vége lesz annak a felfordulásnak, amelyet Jézus megjelenése okozott az ünnepen, de korántsem ért véget Jézus munkálkodása. Ők szerették volna az eddig megszokott „nyugalmukat” de Jézus csak felkorbácsolja a hullámokat, nem lehet elhallgattatni már végre.
Nagyon hamar kiderül, hogy a szakértők, akiknek tudniuk kellene, hogyan történtek a dolgok, vakok. Vak szakértelemmel rendelkeznek. Részletesen kikérdezik az eseményeket, amelyet a vak készségesen el is mond. Tanakodnak, vitatkoznak, hogy Jézus hogyan tehet ilyen csodákat? Próbálnak fennakadni az örök problémán, a szombaton, de már közülük is egyre többen bizonytalanok.
Ó, micsoda vakság! Tudták, hogy a Messiás elérkezésekor a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak. Ha nem lettek volna vakok, akkor felkiáltottak volna: Ő a Messiás! Ez lett volna a feladatuk, ezért mennek oda az emberek és a vak is hozzájuk, hogy mondják ki! De nem mondják ki, mert vakok. Nem akarják kimondani, mert kemény a szívük. Vakká teszik saját magukat, megvakítja őket az indulatuk.
Ahogyan nem lehet elhallgattatni Jézust, nem lehet elhallgattatni azt az embert sem, akinek az életébe gyógyulást hozott Jézus. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy ez az ember vak volt, most pedig lát.
Meg is mutatkozik a vak szakértelem és a keménység elegye, hisz a meggyógyultat kérdezik, hogy szerinted kicsoda ez az ember? Ő azt mondja, próféta. Ez a vakon született még úton van a Krisztus felismerésében, de azt tudja, hogy megváltozott az élete.
Te mit mondasz róla? A Te szemedet már megnyitotta? Neked adott már szabadulást? A Te életed már megújult? Ámen.