TEXTUS: „A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt és megjött a látása, amíg oda nem hívták a szüleit, és meg nem kérdezték tőlük: A ti fiatok ez, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát? Szülei pedig így válaszoltak: Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és vakon született, de hogy most mi módon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, nagykorú már, majd ő beszél önmagáról. Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel a zsidók már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, azt ki kell zárni a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: Nagykorú már, tőle kérdezzétek meg!” János 9, 18-23
Kedves Testvéreim!
A vak szakértelem fontosnak tartja teljes mértékben bizonyossá tenni, hogy ez a vakon született tényleg vakon született. Emiatt a meggyógyult beteg szüleit veszik elő, hogy kiderítsék, mi is történt? Valóban vak volt-e a vakon született vagy ez valami trükk!
Természetesen ezt úgy teszik, hogy minden tanúskodónak a feje fölött ott lebeg Damoklész kardja, ha esetleg Krisztusnak meri vallani Jézust. Ha esetleg lelkesen nyilatkozna róla, hogy mi történt ezzel a vak emberrel.
A szülők eddig is nagyon sokat szenvedtek a gyermekük betegsége miatt. Eddig azért vetették meg őket, mert bűnösnek gondolták őket a fiúk állapota miatt. Mivel vakon született, az akkori meggyőződés szerint a szülei valami nagy vétket követhettek el, amiért ilyen gyermekük született. Abban az időben nem lehetett egy ilyen nehézséggel született gyermeket felnevelni a társadalmi közeg megvetése mellett. Most ismét előveszik őket, nem tudnak felhőtlenül örülni gyermekük meggyógyulásának, hisz a farizeusok és írástudók kérdése, faggatózása megzavarta ezt az örömöt. Tudták, hogy nem mondhatnak semmi pozitívat az eseményről, mert ha azt teszik, akkor kiközösítik őket.
Ez a kiközösítés nagyon súlyos dolognak számított. Nem csupán azt jelentette, hogy nem járhatnak templomba, hanem azt is jelentette, hogy egzisztenciálisan is teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Megijednek, nem mernek beszélni. A nyilvánvaló dolgokat elmondják, de a nyilvánvaló gyógyulásról nem mernek beszélni.
Többször kerülhet az ember olyan helyzetbe, hogy a Jézus cselekedeteiről való bizonyságtétele miatt hátratételben lehet része. Ezek a szülők megijedtek, nem mertek bizonyságot tenni a messiási jelről, amely gyermekükkel történt, holott az mindenki előtt egyértelmű volt.
Könnyen kerülhetünk ilyen helyzetbe mi is. Viszont bíztatlak, kedves testvérem, hogy ne félj bizonyságot tenni a Messiásról és az ő csodáiról az életedben! Bíztatlak, hogy vállald fel a hitedet és azokat a történéseket, amelyeket Isten tesz az életedben. Ne félj bizonyságot tenni a Mesterről, mert a világnak szüksége van a bizonyságtételre!
A világ szomjas, várja a Jézus cselekvésének látható nyomait. Ezen cselekvések az életünkben látszanak, erről beszélni kell, nem rejthetjük véka alá. Ne alkudjunk meg a félelmeink miatt, mert Isten megáldja a bátorságot! Légy bátor és állj ki a hited mellett! Mond el, mily nagy dolgokat tedd veled az Úr! Ámen.