TEXTUS: _„Odahívták tehát másodszor is azt az embert, aki nemrég még vak volt, és ezt mondták neki: Dicsőítsd az Istent: mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös. Ő így válaszolt: Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok. Ekkor megkérdezték tőle: Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet? Ő így válaszolt: Megmondtam már nektek, de nem hallgattatok rám. Miért akarjátok ismét hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni? Megszidták, és ezt mondták: Te vagy az ő tanítványa, mi Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de erről azt sem tudjuk, honnan való. Az ember így válaszolt nekik: Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet. Tudjuk, hogy Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. Örök idők óta nem hallott olyat senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét. Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni. Erre így feleltek neki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiközösítették.” _János 9, 24-34
Kedves Testvérek!
Tovább folytatódik a vakon született meggyógyítása utáni kálvária. A farizeusok és írástudók igyekeznek bizonyítékot keresni Jézus csodája ellen. Nem tudják és nem akarják elfogadni, hogy ez a bűnös ember ilyen nagy csodát tehetett volna.
Az emberek megfélemlítése ellenére is nyilvánvaló mindenki előtt, hogy ez az ember meggyógyult. Hiába kérdeznek végig mindenkit, senki sem mondja azt, hogy a dolgok nem úgy történtek volna, ahogyan történtek. Ismét megkérdezik a meggyógyultat, hogy mi történt? Már-már egy kevéssé türelmetlen is, és a párbeszédben teljesen felbátorodik a nemrég még vak, nyomorult. Még gúnyolódik is a farizeusokkal, akik kikérik maguknak a vádakat, hogy Jézus felől azért érdeklődnének, hogy ők is tanítványai legyenek.
A mai történetben azt szeretném kiemelni, hogy szemben állnak a tények és a vélemények. Tények, amelyek Jézus munkája mellett szólnak, vélemények, amelyek pedig ellene. A tények: vak voltam és látok. Letagadhatatlan, hogy ez az ember vak volt. Megmondták a szomszédok, megmondták a szülők és megmondta maga a beteg is. Látok. Ezt sem lehetett letagadni, hisz a farizeusok is saját szemükkel láthatták az egyértelmű csodát. Ezzel szemben a farizeusok és az írástudók csak azt a véleményüket igyekeznek képviselni, hogy Jézus bűnös, és mivel bűnös nem tehet ilyesmit, mert bűnös emberek nem tehetnek csodákat. Ezt a véleményt nem sok tény támasztja alá, csupán a farizeusok és az írástudók hite, meggyőződése. Sajnos ezek a farizeusok nem tudnak mást, mint habzó szájjal kiáltani mindenkire, hogy bűnös! Pedig, épp magukról beszélnek akkor, amikor másokról mondanak véleményt.
Szemben áll egy ember, akinek az életében Jézus Krisztus munkálkodik a farizeusokkal, akiknek nagy a vallásos ismerete, de Isten nem munkálkodik az életükben. A hit elsősorban nem lexikális tudás, nem teológiai ismeret, hanem az Isten munkálkodásának az eredménye valakinek az életében. Jézus munkálkodott ennek a nyomorultnak az életében. Ő munkálkodik, Ő cselekszik a nyomorultak életében, lelkében.
Milyen nagy csoda, amikor egy ember elmondhatja: vak voltam, most látok. Loptam, de már nem lopok. Paráználkodtam, de már nem paráználkodom. Kettős életet éltem, de már nem így élek. Te megtapasztaltad már a Krisztus munkáját az életedben? Ámen.