TEXTUS: Jób 42, 5
Elérkeztünk Jób utolsó fejezetéhez. Ebben a fejezetben nagyon sok üzenet van, talán ezen fejezet alapján lehetne tartani egy teljes sorozatot, annyi kincs van benne elrejtve. A bőség zavara mellett egyetlen igére, annak üzenetére szeretném felhívni a kedves testvérek figyelmét, különösen fontos ez most, karácsony szenteste előtt egy nappal.
„Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak.” (5. vers)
Két Jóbot ismerhettünk meg ebben a könyvben. Az egyik Jób, aki csak hírből ismeri az Istent, a másik Jób, akinek személyes, valóságos találkozása van az Istennel. Lényeges különbség.
Mégis, mi hozza el Jób életében ezt a minőségi változást? A szenvedés, a nyomorúság, a betegség, a veszteség, a kiüresedés, a belső káosz átélése. Ezt az utat senki sem járhatta meg Jóbon kívül, ez az Ő útja volt. De ez a Te utad is, meg az én utam is.
Ez az út nem mindenkinek egyforma és nem mindenkinek ugyanúgy úgy történik. Viszont van benne egy közös pont, kell lennie egy közös pontnak, egy minőségi változásnak: a személyes találkozás és az abból fakadó kapcsolat. A megtérés felé vezető út mindenkinek más, mindenkinek egy kicsit másként történik ez az átalakulás, de a személyes találkozás mindenképp közös!
A bölcseket a régi próféciák indították el Jézus felé, a pásztorokat az angyali szó, viszont mind a pásztorok, mind pedig a bölcsek találkoztak a Messiással!
Nem tudom, téged mi indít vagy mi indíthat el Jézus felé. Nem tudom, hogy ezen elindulás fiatal vagy idősebb korodban történik vagy történhet, de azt tudom, hogy az utadnak a találkozás, a személyes kapcsolat kell legyen a célja! Találkozzunk Jézussal ezen az ünnepen, hogy ne csupán hírből ismerjük őt, hanem láthassuk saját szemünkkel is az Ő keresztjét!