TEXTUS: Jób 41
Tegnap hallottunk Isten megszólalásának a hogyan-járól, ma pedig a tartalmáról szeretnék néhány gondolatban foglalkozni. Megállapítottuk és fontos ma is megállapítanunk, hogy csoda az, amikor Isten megszólal. Csoda és kegyelem, hiszen az Isten szava teremtő erő.
Mégis, mit mond Jóbnak, azok után, hogy az egész könyvben annyi kérdés hangzott el, amelyekre a választ Isten tudja megadni. Jóbban és az olvasóban is ott sorakoznak a kérdések, amelyekre konkrét válaszokat várnak. Ennek ellenére nem lesznek konkrét válaszok, hanem válaszként megjelenik és megszólal az Isten. Mi történik Jób életében azzal, hogy megszólal az Úr? Két dolog: az Úr kimozdítja Jóbot és szemlélődésre buzdítja.
Isten megszólalásában beszél a teremtés csodájáról, a teremtett világ megmagyarázhatatlan jelenségeiről, példákat olvasunk a rendről, amely uralkodik, illetve az állatvilágból is olvashatunk példákat, amelyek ismét csodálatra, ámulatra indítják az embert.
Első olvasásra Isten válasza üresnek és nem odaillőnek hat, de nem erről van szó. Isten az, aki ki tudja mozdítani Jóbot a depresszióból, az önsajnálatból és az általa vélt igazság kereséséből.
Különös eszközt használ Isten. Elviszi Jóbot egy szemlélődő utazásra. Kimozdítja abból a lefelé irányuló hurokból, amelybe belekerült.
Isten terápiája: jöjj ki életed börtönéből és láss! Sokszor éreztem már én is és érezhette a kedves olvasó is hasonló helyzetben magát, amikor a saját gondolatai, terhei, bűnei börtönbe zárták. Életünkben sokszor kerülünk bele a saját börtönünkbe, amelyben nem látunk tovább, csak mindennapjaink sötét valósága van előttünk. Mélyebbre taszítanak a megválaszolatlan kérdések. Isten terápiája nem feltétlenül az, hogy minden kérdésünkre választ ad. Isten módszere, hogy megszólít, kimozdít és arra sarkall, hogy lássunk túl önmagunkon, lássunk túl életünk börtönén, lássuk meg Őt, mint Teremtő és Megváltó Urunkat!