TEXTUS: „Majd tovább beszélt az Úr, és ezt mondta Jóbnak: Mit perlekedik a Mindenhatóval az akadékoskodó? Aki Istennel akar vitatkozni, feleljen neki! Jób ekkor megszólalt, és így felelt az Úrnak: Bizony, könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem. Egyszer beszéltem, de ezután nem szólok, vagy ha kétszer is, többé már nem teszem.” Jób 40, 1-5
Sokan megszólaltak már Jób könyvében, viszont most megszólal az, akinek a hangjára mind Jób, mind pedig az olvasó nagyon várt: megszólal a Mindenható Isten. Milyen csodálatos, amikor elkezd valakivel beszélni az Isten. Már ez önmagában gyógyító erő!
Ma az ige alapján arra a két kérdésre keressük a választ, hogy Jób könyvében Isten hogyan szólal meg illetve hogyan reagál Jób erre a megszólalásra.
Hogyan szólal meg Isten? Arról kapunk tájékoztatást, hogy Isten viharból, forgószélből beszél. Félelmetes módon jelenik meg az Úr. A Bibliában többféle módon jelenik meg, de legtöbbször ilyen természeti jelenségekkel övezve: felhőben, tűzoszlopban, betöltve a templomot. Megjelenik a csendben is Illés próféta esetén. Az Ő megjelenésének is üzenete van, akkor és úgy jelenik meg, ahogyan szeretne, de akkor és úgy jelenik meg, ahogy az embernek szüksége van rá. Nem úgy jelenik meg, ahogyan elképzeltük, nem akkor száll alá, amikor kívánjuk, hanem Ő pont akkor és pont úgy jelenik meg az életünkben, amikor szükségünk van rá. Nagy titok ez, az Úr titka.
Hogyan reagál Jób? Ahhoz képest, amit az Isten megjelenése előtt mondott, Jób teljesen másként viselkedik. Az Isten megjelenése forgószélként elfújja Jób panaszát, igazságának követelését. Jób, magát megalázva csak annyit tud mondani, hogy semmit sem mond: kezemet a számra teszem. Isten jelenlétében nem vagyunk abban a helyzetben, hogy felelősségre vonjuk tetteiért. Ebben a párbeszédben az embernek nincs joga felelősségre vonni Istent, itt csupán Istennek lenne joga felelősségre vonáshoz, de nem teszi.
Wilhelm Busch, híres lelkésszel történt, hogy háború idején odakeveredett egy ateista, istenellenes ifjúsági összejövetelre, ahol a szónok fennen hirdette, ha Ő Isten elé kerül, akkor majd jól megmondogatja neki, hogyan engedheti meg a háborút? Majd előre szólította Busch-lelkészt is, hogy mondjon valamit, ha tud. Wilhelm Busch szelíden megjegyezte: Olyan Istenben én sem hinnék, akit a teremtménye felelősségre vonhat. Az az Isten, akiben én hiszek, általam nem felelősségre vonható, csupán én tartozom Neki elszámolással, nem pedig Ő nekem. A felbőszült tömeg nem tudott erre mit reagálni.
Igen, Istennel szemben nem vagyunk olyan helyzetben, hogy felelősségre vonjuk Őt. Ő a Teremtő, mi pedig a teremtmények. A Vele való találkozás alkalmával ezt érzi, felismeri Jób és felismeri minden ember.