TEXTUS: „A Mindenhatót nem tudjuk felfogni, hatalma és igazsága igen fenséges: az igazságot soha nem nyomja el. Azért félik őt az emberek, mert rá sem néz azokra, akik bölcsnek tartják magukat.” Jób 37, 23-24
Elíhú beszédének utolsó mozzanatait olvashatjuk a mai igeszakaszban. Két dolog miatt is érdekes ez. Egyrészt Elíhú beszédeit lezárják ezek a sorok és konklúzióként, végkövetkeztetésként azt fogalmazza meg, hogy az Úr mindenható, nem tudjuk Őt felfogni. Elíhú önmagát is beleveszi a tudatlanok tömegébe, amelyet nagyon helyesen tesz és ezzel Jób mellé szegődik a szenvedésben és az Istennel szembeni értetlenségben.
Másrészt viszont ez egy bevezetése is a következő részben megszólaló Istennek. Azért bevezetése, mert azt mondja Elíhú, hogy Isten nem látja meg azokat, nem tud kapcsolatot teremteni azokkal, akik önelégültségükben Isten számára megközelíthetetlenek, akik önmagukban látják a megoldást és képtelenek azt saját magukon kívül helyezni.
Isten ránéz Jóbra, hisz kíséri életének eseményeit, illetve meg is szólítja a következő fejezetekben. Arra utal itt az ige, hogy Jób nem egy felfuvalkodott, gőgös valaki, hanem Jób egy istenfélő ember, aki az élethelyzetéből fakadóan kérdésekkel fordul az Úrhoz és ezen kérdéseit a külső szemlélő számára sokszor sértő módon teszi. Viszont Jób nem gőgös Istennel szemben, nem abban a meggyőződésben van, hogy neki nincs szüksége Istenre. Neki épp Istenre van szüksége, aki el tudja mondani, hogy mi is folyik az életében. Jób nem a hitet, nem az Úr létezését vonta kétségbe, hanem az Isten igazságossága felől támadtak kétségei, meg-nem értései. Nagyon nagy különbség!
Van, aki azt mondja: mivel gonoszság van a világban, nem érdekel a hit, nem érdekel Isten, elboldogulok én az effajta vénasszonyos mesék nélkül is, úgy élek, ahogy akarok, Isten ne szóljon bele az életembe!
Van, aki azt mondja: szeretem az Urat, vele járok, de nem értem Őt! Miért teszi azt, amit tesz? Hogyan fogom ezt kibírni?
Mind a kettőben van ellenállás. Viszont az egyik az önpusztító lázadás, a másik pedig a gyötrődő szembenállás. A Bibliában azt látjuk, hogy Isten a lázadással nem tud mit kezdeni, azok az emberek, akik megrögzötten lázadnak ellene, azokat nem tudja megszólítani, azok süketté válnak. A 24. versben Károli fordítás szerint nem is látja őket az Úr.
A szembenállás pedig más, Isten törődik gyermekei szembenállásával és foglalkozik velük, hogy meggyőzze, megtartsa őket. Lásd Jónás vagy éppen a szóban forgó Jób esetét.
Melyik állapotban vagy? Lázadsz az Isten ellen vagy értetlenül szemben állsz vele? A lázadásból nem lesz istenfélelem, viszont a szembenállásból kipróbált hit születik! Ámen.