TEXTUS: „Bizony, megremeg ettől a szívem, és ki akar ugrani helyéből.” (Jób 37, 1)
Elíhú negyedik beszédének középpontjában a hatalmas Isten csodálatos tettei állnak. Elíhú fenségesnek, nagyságosnak, megérthetetlennek írja le az Istent, aki uralkodik a természet felett: Ő az ÚR! Ebben a beszédében Elíhú átéli ezt a nagyságot és elmondása szerint megremeg a szíve ettől a tudattól, ettől a tapasztalattól.
Ez az istenfélelem, ez az áhítat, amely akkor önti el az embert, amikor találkozik a Mindenható, Teremtő Istennel!
Két kérdés áll ma előttünk, amelyre érdemes mindenkinek választ adni:
-
Találkoztál-e már a Mindenható Istennel? Ezt úgy értem, hogy valamikor rádöbbentél-e már a saját kicsinységedre és az Ő nagyságára? „Nagy Istenem, ha nézem a világot” – szól az egyik Halleluja-ének, amely olyan jól összefoglalja ezt az egész áhítat érzést, amely a refrénben is felcsendül: „Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te!” Az ember szemléli a valóságot, szemléli azt az elveszettséget, amelyben ő ehhez képest van és felsejlik benne ezen találkozás érzése, az istenfélelem, az áhítat érzése!
-
Mi történt, mi történik a találkozás után? A gazdag ifjú lehorgasztott fejjel eltávozott Jézustól… A fáraó gúnyosan megvetette az Istent… Veled mi történik a találkozást követően? Hogyan reagálsz a felismerésre? Hogyan reagálsz az Isten jelenlétére?
Minden ember szívében, akiben megszületik az istenfélelem érzése, a megszólítottság érzése, a Szentlélek munkálkodik. A Szentlélek akar hitet ébreszteni. Viszont a Lélek munkája bármennyire ellenállhatatlan, ennek ellenére nagyon sokan ellenállnak Neki. Ezt tették a farizeusok és az írástudók, hiába előttük volt a Mindenható Isten egyszülött Fia, hiába előttük volt a Messiás, nem akarták meglátni Őt, mindvégig ellenálltak.
A Szentlélek az ige által munkálkodik és munkálkodni akar a szívünkben, ne szomorítsuk meg, ne álljunk ellene, hanem engedjünk Neki! Ámen.