TEXTUS: „Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, és amikor megpillantotta Jézust, aki arra járt, így szólt: Íme, az Isten Báránya! Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. Jézus megfordult, és amikor látta, hogy követik őt, megszólította őket: Mit kerestek?” János 1, 35-38
A mai ige azzal kezdődik, hogy keresztelő János ismét bizonyságot tesz Jézusról, mint Isten Bárányáról, aki elveszi a világ bűneit. Ezen bizonyságtételét nem rejti el saját tanítványai előtt sem, sőt ezen tanítványai elkezdik követni Jézust. Azt látjuk, hogy János képes lemondani a tanítványairól, mert nem önmagához akarja őket elsősorban kötni, hanem Jézushoz. Példa előttünk János szolgálata, aki önmagáról úgy gondolkodik, mint kiáltó hangról, aki az Isten Bárányára mutat, nem önmagára, hanem a Messiásra. Nem önmagához akarja kötni az embereket, hanem Krisztushoz. Fontos a szolgáknak és a követőknek felismerni, hogy egyedül Krisztushoz kell kötődnünk, Őt kell látnunk!
Ezen elinduló tanítványoknak különös a találkozása Jézussal. Elkezdik követni Őt, de Ő teszi meg az első lépést, megszólítja ezeket a tanítványokat.
Mindig Isten teszi meg felénk az első lépést. Már az is az Isten kegyelme, hogy valakinek az életébe szomjúságot ad az Isten igéje, jelenléte után. Már az is az Ő szeretetét, megelőző kegyelmét mutatja, ha valaki elindul a követésére. Így indulnak el ezek a tanítványok és egy nagyon fontos kérdéssel találják szembe magukat: Mit kerestek?
Nagyon beszédes Jézus kérdése, amely mindannyiunkhoz is szól: Mit kerestek? Mit keresel az életben? Mit keresel Jézus követésében? Mit keresel a hitben, a gyülekezetben? Biztonságot? Szórakozást? Társat? Elismerést? Támogatást? Isten elsősorban nem ezeket kínálja, hanem először új életet kínál az Úr Jézus Krisztusban! Te mit keresel, kedves Testvérem?