TEXTUS: „A bizonyság sátora ott volt atyáinknál a pusztában, amint parancsolta az, aki azt mondta Mózesnek, hogy készítse el arra a mintára, amelyet látott. Ezt átvették atyáink, és behozták Józsuéval, amikor elfoglalták a pogány népek földjét, akiket kiűzött az Isten atyáink elől. Így volt ez egészen Dávid idejéig, aki kegyelmet talált az Isten színe előtt, és könyörgött, hogy lakóhelyet találhasson Jákób Istenének, de Salamon épített neki házat. A Magasságos azonban nem emberkéz alkotásaiban lakik, amint a próféta mondja: „A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Miféle házat építhetnél nekem – mondja az Úr –, vagy hol van az én nyugalmam helye? Nem az én kezem alkotta-e mindezt?” Ti keménynyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentléleknek, atyáitokhoz hasonlóan ti is. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét. Most pedig ti az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek, akik bár angyalok által kaptátok a törvényt, mégsem tartottátok meg.” ApCsel 7, 44-53
Kedves Testvérek!
István jól felépített prédikációját az ószövetségi személyekről szívesen hallgatták a meghallgatáson. István tudatosan, Lélektől vezetve felépíti, bizonyos eseményeket, személyeket emel ki, majd eljut Jézusig, és ezen a ponton eljut a szembesítésig.
Szembesíti a hallgatóságot teljes bátorsággal azzal a bűnnel, amelyben benne vannak. Pontosan arról van szó, hogy a zsidó nép történelmét és akkori jelenét a Szentlélek elutasítása jellemezte. Az Isten népe megrögzötten ellenállt az Isten Lelke vezetésének, nem akartak ráhagyatkozni, nem akartak megnyílni az Úrnak. Mindig a huncutságon törték a fejüket. És természetesen István látja megismétlődni a történelmet és védőbeszédében szembesíti az ott lévőket azzal, hogy épp most is ellene szegülnek a Szentléleknek.
Kemény a nyakuk, körülmetéletlen a szívük és a fülük, mert csak külsőleg vallásosak, de belül ellenállnak az Isten akaratának.
Kedves Testvérem! Most Téged is és engem is szembesít István igéje: meddig állsz még ellene a Szentléleknek?
Ellenáll a Szentléleknek az, aki érzi, hogy szól az Úr, hívogatja, szólítgatja Őt az Isten, de nem akar megtérni. Halasztgatja, ráérősködik, gondolkodik, fontolgatja, hogy elkötelezze-e magát az Úrnak? Mérlegel, tétovázik. Meddig akarsz még ellenállni a Szentlélek hívó szavának, meddig tartod még magadat keményen, mikor adod már meg magad az Istennek?
A másik pedig, a már hívő ember engedetlensége. Isten használni akarja a hívő embert a szolgálatban, de a hívők is huncutok sokszor, és nem engedelmeskednek a Lélek vezetésének. Ugyanúgy mérlegelnek, magukat akarják kímélni, nem mernek kockáztatni.
Kedves hívő testvérem! Meddig lesz még körülmetéletlen a szíved és a füled? Nem látod, hogy mennyi ember lelke van elveszőben? Nem látod, hogy korhadnak a lelkek a környezetedben? Nem látod, hogy mennyi sok az aratni való, a munkás meg mennyire kevés? Engedelmeskedj végre a Szentléleknek, hogy az Úr dicsősége nyilvánvalóvá legyen az életedben! Ámen.